Szerző: J. R. R. Tolkien
Cím: Karácsonyi levelek (Letters from Father Christmas)
Fordító: M. Szabó Csilla
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Oldalszám: 192

SPOILERMENTES ÍRÁS!

J. R. R. Tolkien azon kevés szerzők egyike, akinek életében mindösszesen két regénye jelent meg (A hobbit és A Gyűrűk Ura-trilógia), mégis a XX. századi angol irodalom egyik legjelentősebb írójaként tartjuk számon. Halálát követően – a rajongók nagy örömére - újabb művei kerültek kiadásra (köztük a Középfölde történelmét elmesélő 12 kötetes sorozat), és úgy tűnik, az újabb kéziratok felbukkanásának sosem lesz vége. Tavaly decemberben rögtön két újabb kötetet is kaptunk, az egyik az Európa Könyvkiadó (Tolkien regényeinek hazai képviselője) gondozásában megjelent Kullervo története, a másik a Karácsonyi levelek, amely igazi különlegesség lehet a Tolkien-fanatikusoknak.

Tolkien 1920 és 1943 között, vagyis huszonhárom éven keresztül írt leveleket Karácsony apó nevében négy gyermekének, John-nak, Michealnek, Christophernek és Priscillának. Eleinte alig pár sor és egy-egy kép került hol a postaládába, hol a lépcsőre. Idővel azonban Karácsony apónak lelkes, ám igencsak kétbalkezes segítője akadt Jegesmedve személyében, később titkárt is kapott maga mellé, és ahogy teltek az évek, úgy ismerhették meg a Tolkien-gyerekek az Északi-sark lakóit, köztük a legnagyobb ellenséget, a koboldokat, akik mindig ellopják az ajándékokat.

A Karácsonyi levelek első magyar kiadására jó pár évtizedet kellett várni, hiszen az első angol kiadás 1976-ben jelent meg. A levelek mellett megtalálhatjuk a Tolkien eredeti kézírásával született küldeményeket, valamint az összes képeslapot, amelyet a szerző maga festett. Angolul tanulóknak is igen érdekes lehet ez a formátum, mert – ha sikerül kiolvasni a reszketeg írást – könnyedén összevethetjük a fordítással, amelynek egyik legnagyobb hiányossága, hogy több helyen kihagyott mondatokat, bekezdéseket. (Nem tudom, hogy ez az eredeti változatban is így szerepel-e.)

A levelekben Tolkien időnként kitér a nagy szegénységre, amely a világban felütötte a fejét, 1939-től kezdve - a II. világháború kitörésével egyidejűleg - pedig az írásokat átjárja egyfajta szomorú hangulat. Mennyire igaz, hogy a legtöbb történeteket az élet írja, hiszen dramaturgiailag tökéletesen van felépítve ez a „levélregény”, hiszen pont a háború kellős közepén kapja meg a legkisebb gyermek, Priscilla az utolsó levelet.

Egyébként le a kalappal Tolkien előtt, amiért vette a fáradtságot (ha az volt a számára), hogy éjszakákon keresztül gondosan megírja ezeket a leveleket. Az idő előrehaladtával egyre többen csatlakoztak Karácsony apó mellé, így más és más kézírásra volt szükség, a leveleket minden alkalommal karácsonyi minták díszítették, és a legmulatságosabb kalandokat Tolkien meg is örökítette rajz formájában. Titkon kicsit mindannyian irigyelhetjük a négy gyerkőcöt, hogy ilyen fantáziával megáldott apjuk volt.

Azonban nem lehet elmenni amellett, hogy ha mindez nem Tolkien tollából származna, a kötet megjelenésére nem sok esély lenne, és még abban az esetben is, a kritikák nem lennének ennyire kiemelkedőek (na jó, talán Rowling versenyezhetne vele). Így viszont a mester rajongói igencsak örülhetnek, hisze egy újabb oldalát ismerhetik meg a szerzőnek, és mindezt egy igazán különleges, külalakra is igényes és minőségi formában.

Értékelés: 10/8