Szerző: Gabrielle Zevin
Cím: Egy könyvmoly regényes élete (The Storied Life of A. J. Fikry)
Fordító: Ballai Mária
Kiadó: Magnólia Kiadó
Oldalszám: 224

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Olvasni szerető emberként mindig öröm olyan regényt a kezembe venni, amely az olvasásról, a könyvek iránti szeretetről szólnak. Gabrielle Zevin 2014-ben megjelent kötete éppen ezt teszi, de olyan varázslatos módon, hogy máris kikiáltottam magamban az idei évben olvasott legjobb regényének az Egy könyvmoly regényes életét.

A harmincas évei közepén járó A. J. Fikry-t balszerencsék sorozata érik. Egy szörnyű balesetben elhunyt a felesége, a könyvesboltjába, amely az egyetlen örömöt jelenti az életében, szinte már senki sem tér be, ráadásul egy éjszaka ellopják tőle Edgar Allan Poe legelső verseskötetének egy igen ritka példányát, amelyből a nyugdíját kívánta a jövőben kiegészíteni. És ha mindez nem lenne elég, egy éjjel ismeretlen feladótól érkezik egy csomag a könyvesboltjába, amelynek tartalma nem más, mint egy két éves kislány. Innentől kezdve A. J. Fikry élete megváltozik: szép lassan gondoskodó apává válik, akire még a szerelem is újból rátalálhat. És ekkor még csak nem is sejti, hogy a könyvek iránti szeretete mennyi ember életét lesz képes megváltoztatni.

Gabrielle Zevin 1977-ben született New Yorkban. A Harvardon szerzett diplomát angol és amerikai irodalomtörténetből, ezt követően pedig előbb zenekritika, majd később író lett. Az első regényét 2005-ben írta Elsewhere címmel: a kötet egy évvel később az eredetiségéért megkaprta a Borders Csoport irodalmi díját, és a Carnegie-díjra is jelölték. Első, magyarul megjelent kötete, az Egy könyvmoly regényes élete eddigi legsikeresebb műve, a megjelenését követően azonnal a New York Times bestseller listájára került.

Erre a könyvre már évekkel ezelőtt, a megjelenésekor felfigyeltem, de a sors úgy hozta, hogy csak most találkoztunk. Azt elmondani nem tudom, hogy mennyire boldog vagyok, hogy végül rátaláltam erre a regényre, mert Zevin könyve képes arra, hogy bárhol bármikor lelki megnyugvást hozzon az életébe. A regény abszolút a szórakoztató irodalom műfajába tartozik, de mégis olyan gyönyörűen mutatja be, hogy mit is érzünk mi, olvasni szerető emberek a könyvek iránt, hogy azt bármelyik szépirodalom megirigyelné. Ebben a történetben ugyanis megvan minden, amire egy könyvmoly igazán vágyik: különleges, kisvárosi hangulat, zseniálisan megalkotott, hús-vér karakterek, remek párbeszédek, hétköznapi, ám mégis fordulatos cselekmény és nem utolsó sorban jó pár kulturális kikacsintás. (Halkan megjegyzem, hogy végre találtam egy olyan könyvet, amely nem a klasszikusokat idézi fel újból és újból, hanem a Narnia krónikáit, a True Bloodot, az Időcsavart, Jeffrey Deavert, és még sorolhatnám a továbbiakat.)

A regényben A. J. Fikry-re fókuszálva betekintést kapunk a férfi életébe, gyakorlatilag a harmincas éveitől kezdve a haláláig bejárjuk az életútját, de a szerző nem feledkezik el a mellékszereplőkről sem. Külön tetszett, hogy az egyes fejezetek epizodikusak voltak, vagyis volt, ahol több évet ugrottunk előre az időben, tényleg csak azokat az eseményeket láthattuk, amelyek sorsfordítóak voltak Fikry életében. Boldog és kevésbé boldog pillanatoknak is a szemtanúi lehetünk, ahogy ez a valóságban is lenni szokott. És persze, ahogyan búcsút veszünk a szereplőktől a regény végén, az olvasó úgy érzi, mintha a szeretteit veszítette volna el: hiszen pillanatok alatt megkedveljük Mayát, aki a szemünk előtt cseperedik fel, Amy-t, akit nem is olyan könnyű becserkészni, vagy a csupaszív rendőrt Lambiaset, akinek minden mulyasága ellenére végig szurkolunk. A búcsú egyébként nem csak ezért fájdalmas, hanem mert a történet befejezése is szomorú: benne van az új élet kezdetének lehetősége, de ugyanakkor ott van az elmúlás is. Bizonyára mindannyian kerültünk olyan helyzetbe, amikor az életünk gyökeres fordulatot vett: nem kell nagy dologra gondolnunk, elég csak a középiskola vagy az egyetem befejezésére, vagy egy költözésre. Sorsfordító pillanatok ezek, hiszen nem tudjuk, mi vár ránk a jövőben, de azt tudjuk, hogy a megszokottat a hátunk mögött kell hagynunk, és nem marad már más, csak az emlékezés.

Könyvtári kötet volt, amit olvastam, de szinte biztos vagyok benne, hogy hamarosan nem bírok majd ellenállni a kísértésnek és meg fogom vásárolni a regényt, hogy ha rossz kedvem lesz, akkor bármikor levehessem a polcról és újra tudjam olvasni. Akár csak részleteket, mert ebből a regényből annyi is elég, hogy az embert jobb kedvre derítse.

Értékelés: 10/10