Télikrumpligombóc

Franz Eberhofer 1.

covers_400701.jpgSzerző: Rita Falk
Cím: Télikrumpligombóc (Winterkartoffelknödel)
Fordító: Balla Judit
Kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó
Oldalszám: 320

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Bizonyára sokan emlékeztek arra, hogy jó pár évvel ezelőtt az Ulpius-ház Könyvkiadó útjára indította M. C. Beaton nagysikerű sorozatát, az Agatha Raisint, amellyel hazánkban a lightos, falusi krimi, mint műfaj gyökeret vert. Akkoriban a hazai kiadó újabbnál újabb hasonló sorozatba kezdett bele (voltak gyengébbek és erősebbek egyaránt), most pedig a Művelt Nép Könyvkiadó (Ulpius-ház 2.0) vágott bele újból ezek népszeresítésébe. Ennek egyik áldozata Rita Falk Franz Eberhofert-sorozata.

Franz Eberhofert korábban nagyvárosi rendőrként szolgált, azonban egy balul elsült ügyének köszönhetően visszahelyezték szülőfalujába, az ízig-vérig hamisíthatatlan bajor Niederkaltenkirchenben, ahol talán a kocsmai verekedések jelentik a legnagyobb izgalmat. Franz nagyothalló, ám az akciókat annál jobban kedvelő Nagyival, a kertben füvet termesztő és Beatles-rajongó apjával él egy fedél alatt, no meg időnként tiszteletét teszi nála Leopold, a nyálas báty, akit Franz csak nagy kínok árán tud elviselni nimfomániás nejével együtt. A falubeli Neuhofer család tagjai azonban rövid időn belül elhaláloznak, ráadásul igen különös módon. Franz gyilkosságsorozatra gyanakszik, azonban felettesei szerint ismét csak képzelgései vannak. Az ifjú rendőr azonban mégsem adja fel.

Rita Falk 1964. május 30-án született a felső-bajorországi Oberammergau községben, ahol további nyolc évet élt. Szülei munkája miatt a legtöbb időt nagymamájával együtt töltötte, azonban miután Rita apja Münchenben kapott munkát, az egész család odaköltözött, ezt követően Landshutban járt iskolába. Jelenleg második férjével él együtt, és 2010 óta írja Franz Eberhofert nyomozásainak történetét, amelyekből eddig hat kötet jelent meg.

A borítóra és a címre pillantva szinte kapásból tudja az ember, hogy mire számíthat, így aki egy véres és komoly krimire kíváncsi, az azonnal tegye le a könyvet és válasszon másikat a boltban. Mondjuk ez még nem teljesen ad felmentést az alól, hogy a krimiszál ebben a történetben erősen konvergál a nullához: egyfelől mert az olvasó sokkal hamarabb összerakja magában a dolgokat, mintahogyan Franz teszi, másrészt annyira klisés a történet, hogy egy gimnazista is tudna hasonlót (ha nem jobbat) produkálni. De hát az ember nem is ezért veszi kézbe az ebbe a műfajba tartozó könyveket (legyünk őszinték, M. C. Beaton sem lesz a krimi koronázatlan királynője), hanem mert könnyed szórakozásra, kikapcsolódásra vágyik.

Amit természetesen meg is kap, mert Falk remekül tárja elénk a falusi élet mindennapjait. Leginkább talán A mi kis falunkhoz tudnám hasonlítani, ahogyan ott, úgy itt is megtalálhatóak az állandó figurák a kocsmárostól kezdve a helyi rendőrön és az ügyeletes lotyón át, egészen az önmagát imádó polgármesterig. Rajtuk kívül persze leginkább az Eberhofert család tagjait ismerhetjük meg, akik egytől egyik színes és humoros egyéniségek, sok vidám percet okoznak az olvasóknak. Leginkább tehát a hangulat miatt éri meg kézbe venni ezt a regényt, ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy Falk nem találta fel a spanyolviaszt, ezt is olvashattuk már tucatnyi más kötetben.

Kíváncsi vagyok arra, hogy a folytatás (Gőzgombóc blues) végül megjelenik-e majd, idén tavaszra ígérték, a legfrissebb hírek szerint azonban csak 2018-as megjelenéssel számolhatunk. Hiába, valami nem változik, ha az Ulpiusról van szó.

Értékelés: 10/7