Szerző: L. S. Hilton
Cím: Maestra (Maestra)
Fordító: Papolczy Péter
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 400

SPOILERMENTES KRITIKA

L. S. Hilton könyvére már a 2016-os megjelenés kapcsán felfigyeltem, de hát igyekszem betartani a nem-kezdek-új-sorozatba szabályomat, így bármennyire is vonzott a borító és a thriller hívószó, szép csendben elmentünk egymás mellett. A helyi könyvtárunkban viszont újra összefutottam vele, éppen a frissen visszahozott köteteknél árválkodott, így pont kapóra jött, hogy a nyári bezárás előtt duplamennyiségű könyvet hozhattam magammal, jött velem ő is.

Judith Rashleigh kettős életet él: nappal London egyik legnagyobb aukciósházában dolgozik, éjjelenként egy bárban, ahol gazdag, magányos férfiaknak nyújt társaságot. Egyik alkalommal megismerkedik egy milliomossal, akit sikerül meggyőznie, hogy vigye el őt és a barátnőjét a Riviérákra. James azonban az út során – félig-meddig Judithék közbenjárásával – életét veszti, hősnőnk élete pedig innentől kezdve igazi ámokfutássá válik. Az átlagpolgár egyre előrébb jut a társadalmi ranglétrán, az eszközök pedig másodlagosak.

Lisa Hilton Észak-Angliában nőtt fel. Oxfordi tanulmányai után művészettörténetet hallgatott Firenzében és Párizsban. Nyolc évet él Ney Yorkban, Párizsban, Milánóban majd visszatért Londonba, ahol jelenleg lányával, Ottaviával él. Bár elsősorban bestsellerszerző, újságíróként és előadóként is népszerű, tavaly egy operának a librettóját is ő jegyezte. A Judith Rashleigh-trilógia - amelyet félig-meddig álnéven, L. S. Hiltonként publikált - első része, a Maestra 2016-ban jelent meg (még ez évben jött a magyar kiadás is), a soron következő kötet, a Domina idén áprilisban került a boltokba. 

Őszintén szólva nem tudom, mit is írhatnék erről a könyvről. Műfajilag igen nagyon behatárolni, mert nekem az erotikus thriller még véletlenül sem jutna eszembe. Az erotikának halvány nyomát sem lehet felfedezni, a leírás annyira naturalista és szabadszájú, hogy bármelyik pornóregény megirigyelhetné. Általában nem szokott zavarni a káromkodás egy regényben, ha van funkciója, de itt gyakorlatilag csak tölteléknek éreztem ezeket a jeleneteket, amelyhez abszolút nem illettek a csúnya szavak, kiváltképp, hogy hősnőnk egyébként teljesen normálisan narrál. Thrillernek sem nevezném: vannak elemek, amelyek jellemzőek a műfajra, de ezek száma annyira elenyésző, hogy a legnagyobb jószándékkal sem tudnám ide besorolni. Jogosan tehetjük fel a kérdést: akkor mégis melyik műfajhoz tartozik? A válasz: magam sem tudom.

Feltehetőleg a szerző magas is gondban volt ezzel a kérdéssel, mert így, hogy végeztem 400 oldallal, ha pisztolyt szorítanak a fejemhez sem tudnám megmondani, miről is szólt ez a könyv. Mert gyakorlatilag Judith karakterén kívül senkit nem ismerünk meg tüzetesebben, maga a főszereplő pedig annyira unszimpatikus és ellenszenves, hogy az olvasó abszolút nem tud azonosulni vele. Az egész regényben csak azt látjuk, hogy Judith új városba utazik, újabb pasival ismerkedik meg, akivel lefekszik, majd jobb esetben életben hagyja. Igen, jól olvassátok: a nő gyakorlatilag egy kurva, aki meg is öli az ügyfeleit. Így jut szép lassan előre, de az egyszerű pénzéhségen kívül semmi motivációt nem fedezhetünk fel a tetteiben. Ugyanakkor számos kitérőt tesz a művészeti világban: a festmények központi szerepet játszanak a cselekményben. A regény ennek köszönhetően eléggé túlírt lett, az egynegyedét (de lehet akkor sem hazudnék, ha azt mondanám, hogy a felét) nyugodt szívvel ki lehetne húzni a kötetnek. Úgy érzem, a szerzőnő túl sokat akart markolni, túl sok mindenbe akart belemenni, hogy a történet többrétegű legyen, de így gyakorlatilag csak azt érte el, hogy az olvasó nem tudja eldönteni, mit is akart kihangsúlyozni. Az erotikus jelenetek teljesen céltalanok, de több más hasonló cselekményszál is felesleges.

És mi a legbosszantóbb az egészben? Hogy ebből egy nagyon nagyon jó regényt is kilehetett volna hozni. Egy nagyon okos regényt. Egy olyat, amelyben láthatjuk, hogy egy nő hogyan jut előrébb taktikázások árán, ha a főszereplő jól kavarja a szálakat. Ehelyett azonban kapunk egy szexéhes, gyilkos asszonyt (egyébként sok mást nem tudunk meg a jelleméről, pontosabban a karakterről, mert jellemről nem beszélhetünk), aki minden logika nélkül szedi az áldozatát, és aki nem több tucat város több tucat plázáját bejárja újabb márkák után kutatva. Szóval, ez most eléggé félrement.

Értékelés: 10/5