Szerző: M. C. Beaton
Cím: Agatha Raisin és a végzetes kezdet (Agatha’s First Case)
Fordító: Laik Eszter
Kiadó: Erawan Kiadó
Oldalszám: 36

SPOILERMENTES KRITIKA

M. C. Beaton sorozatával – amely azóta a tévéképernyőn is bemutatkozott – 2011-ben ismerkedtem meg. A könnyed hangulatú, vidéki krimi történetek engem is rabul ejtettek, és habár a teljes sorozat (amely magyarul már a 21. kötetnél jár) itt várakozik a polcomon, még csak az első pár kötetet olvastam el. Most azonban egy kis időre visszatérve önjelölt nyomozónkhoz – és egyben felavatva az e-book olvasómat -, nosztalgiáztam az e-könyvként megjelent novellával, amely Agatha első nyomozását meséli el.

A fiatal Agatha Raisin igyekszik hátrahagyni múltját (különös tekintettel befuccsolt házasságára), így titkárnői állást vállal egy PR-ügynökségnél. Amikor az egyik ügyfelüket, Sir Bryce Tellert gyilkossággal vádolják, őt küldik el a férfihoz, hogy közölje vele, a cégük, nem kíván tovább a sajtósa lenni. Agatha ösztöneiben bízva úgy dönt, hogy segít bebizonyítani a férfi ártatlanságát, és minden átgázolva, a szabályokat felrúgva nyomozásba kezd.

Az Agatha Raisin-sorozat jelenleg 28 kötetből (ahogy fentebb írtam, ebből 21 már magyarul is elérhető) és pár novellából áll. Az első részből egész estét betöltö tévéváltozat is készült, amely olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a gyártó csatorna (Sky) berendelt egy teljes évadot (8 epizóddal), a második szezon munkálatai pedig jelenleg is folynak.

Jelen novella 2015-ben jelent meg először (tehát majd’ 20 évvel az első rész után), sajnos legfőbb célját megnevezni nem tudom. A történet írástechnikailag teljesen elmaradt a regények színvonalától, gyakorlatilag egy összecsapott sztorit kapunk. Nem egyszer olyan érzésem volt olvasás során (ami azért is nagy szó, mert nagyjából fél órát vett igénybe ez a tevékenység), hogy a szerzőt felkérték, hogy dobjon már össze valamit e-booknak, amit aztán jó pénzért lehet árulni a népnek, ő meg az „összedobás” szót komolyan vette.

Való igaz, régen olvastam már Agatháról, ugyanakkor ez a nő távolról sem közelítette meg azt a humoros, bájos karaktert, amit megszerettem. És nem, nem azért, mert itt jó húsz-harminc évvel fiatalabb, hanem mert abszolút nincs kidolgozva a karakter. A cselekedeit semmi nem indokolja, az életében bekövetkezett fordulatok is annyira mondvacsináltak, hogy szabályosan érződik: Beaton nem erőltette meg magát, hogy a kezdeti időszakra válaszokat adjon.

Maga az eset – bár ez sejthető volt a rövidség okán – szintén kidolgozatlan, a kiszámíthatóság azonban mégsem róható fel teljesen (lássuk be, Beaton krimijeit nem a nagy csattanók miatt olvassuk szívesen).

Összességében nekem ez a történet kicsit csalódás volt, nagyon nyereségszagúnak éreztem, de igyekszem minél előbb elfelejteni ezt az apró kis botlást, hogy amikor visszatérek a sorozathoz, újra tiszta lappal indulhasson.

Értékelés: 10/5