Szerző: Kevin Lyon
Cím: A sorozatgyilkos – 30 eset krónikája
Kiadó: MPB Hungary
Oldalszám: 208

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Sorozatgyilkos – 30 eset krónikája című könyvre egy továbbképzésem alkalmával figyeltem fel. Amikor ebédszünetben betértem egy kecskeméti könyvesboltban, ott jött velem szemben és egyből felkeltette az érdeklődésemet, pár hónappal később pedig sikerült is hozzájutnom. Sajnos a végeredmény alulmúlta a várakozásomat.

A magyar származású Andy Tot bűvészként járta be a nagyvilágot. Bárhol járt, a pletykák minden alkalommal felütik a fejüket, ugyanis a férfi útjának nyomán rejtélyes halálesetek ütik fel a fejüket. Az idős Andy úgy dönt, a nyilvánosság elé tárja valós élettörténetét, így Robertnek, az ifjú újságírónak adja meg a jogot, hogy memoárját könyvként megjelentesse. Csupán egyetlen feltételt szab: a férfi senkinek nem beszélhet róla és a kötetet is csak Andy halála után adhatják ki. A férfi több mint húsz, brutálisan elkövetett gyilkosságról számol be, köztük olyanokról is, amelyek kezdik felemészteni hallgatójukat.

Kevin Lyon – az angol név magyar szerzőt takar – debütáló regénye jó kritikai visszhangot kapott a moly oldalán, így én is bizakodva vettem a kezembe. Sajnos azonban a szerző is beleesett a kezdő írók hibájába. Egyfelől nem igazán tudom megérteni, hogy amikor más országba helyezik a cselekményt, miért érzik szükségét annak, hogy valamely szereplő által belecsempésszenek egy – teljesen érdektelen – magyar vonatkozású szálat. Valószínűleg, ez a hozzáállás csak engem szokott bosszantani, de akkor az író vagy írjon teljes egészében magyar szereplőkkel, hazai terepen játszódó történetet, vagy ha mindenáron kapcsolatot akar, annak legyen is jelentősége.

A kötet kiadója az MPB Hungary névre hallgat, de ettől függetlenül ez nagyon magánkiadású regénynek tűnik, annál is inkább, mert nem sok jel utalt arra, hogy többen is érdemben foglalkoztak volna leírtakkal. Az alapelgondolás nem rossz, és annak ellenére, hogy a sztori nagyban kiszámítható (na jó, mondjuk úgy, hogy a történet felétől, mert ott indul el igazán a cselekmény), viszonylag olvasmányos a stílus. Azonban az olyan alapvető fogalmak, mint a sorozatgyilkos és a pszichopata között illett volna különbséget tenni. Főhősünk ugyanis nem sorolható be az előbbi kategóriába (hiába próbál valamilyen pszichológiai szöveggel meggyőzni ennek ellenkezőjéről az író minket), utóbbiba viszont annál inkább. Feltehetőleg erre maga Lyon is rájött, ugyanis a történet végén már így nyilatkozik főhőséről.

A másik problémám a regénnyel, hogy sokkal nagyobb az egésznek a füstje, mint a lángja. A gyilkosságok többsége abszolút nem vall beteg elmére, legalábbis engem egyik sem igazán tudott eltölteni borzalommal vagy undorral. Nem tagadom, van egy-kettő, ami tényleg brutális lenne a valóságban, de ahhoz sajnos ennél egy sokkal eredetibb hangvétellel kellett volna elmesélni, hogy valóban rettegni kezdjek. Amikor a rendőrségen voltam gyakorlaton, ezeknél az eseteknél sokkal durvább dolgokat is láttam, így rám tényleg nem voltak igazán nagy hatással a gyilkosságok.

Összességében jó gondolat volt megírni ezt a regényt, csak sokkal több utánajárásnak kellett volna megelőznie, valamint az sem lett volna nagy baj, ha a szerző a gyilkosságokat tekintve nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartotta volna szem előtt.

Értékelés: 10/6