Szerző: Robert Kirkman – Paul Azaceta
Cím: Outcast – A kitaszított 1-4.
Fordító: Rusznyák Csaba
Kiadó: Frike Comics
Oldalszám: 144 (44, 40, 40, 20)

Az első sorban olasz képregényekre (Dylan Dog, Dampyr) szakosodott Frike Comics 2016 nyarán útjára indította a The Walking Dead – Élőhalottak írójának másik népszerű képregény-sorozatát Outcast – A kitaszított címmel. A történetből eddig négy kötet jelent meg, de mivel ezek önmagukban egy-egy rövidebb füzetet jelentenek, így rendhagyó módon az eddig kiadott részekről egyben születik kritika.

A történet főszereplője Kyle Barnes, aki teljes elszigeteltségben él a külvilágtól. Gyerekkorában az anyját, évekkel később a feleségét szállták meg gonosz szellemek, akiket csak nagy árat fizetve tudott legyőzni. Az emberek suttognak a háta mögött, félnek tőle, ez alól egyedül Anderson tiszteletes a kivétel, aki már többször felvette a harcot a gonosszal. Amikor a tiszteletes értesül arról, hogy egy újabb gyermeket szállt meg az ördög, Kyle segítségét kéri. A városban egyre több titokzatos alak tűnik fel, rejtélyes és megmagyarázhatatlan esetek – többnyire gyilkosságok – történnek, és a jelek szerint a természetfeletti erőkkel rendelkezők is Kyle-ért harcolnak, akit egymás között csak úgy hívnak: a kitaszított.

Az 1978-ban született Robert Kirkman nevéhez olyan képregények fűződnek, mint a The Walking Dead – Élőhalottak, Invincible, Ultimate X-Men vagy a Marvel Zombies. A 2000 óta tevékeny író jelenleg Kentuckyban él feleségvel és két gyermekével, akik közül az egyikük a Peter Parker nevet viseli (Kirkman rajongása a képregények iránt ezek szerint határtalan.)

Az Outcast első (dupla terjedelmű) száma 2014 júniusában jelent meg, a széria jelenleg a 31. számnál jár, a megjelenése továbbra is folyamatos. A Frike Comics az első hat számot (a sorozat első nagy etapját) négy kötetben adta ki 2016 júliusa és 2017 novembere között. Az Outcastből – akár csak a The Walking Deadből – tévésorozat is készült, amelynek eddig két évada volt látható.

Az első, dupla terjedelmű szám (Körülvesz a sötétség) remek bevezetőül szolgál a sorozathoz. Tucatnyi kérdést kapunk a legelején, amelyek kifejtésére bőven lesz még lehetőség, ugyanakkor a Kirkman-Azaceta páros a hangulatot is megalapozza a démonűzés bemutatásával. A folytatásokban (Az árnyékból figyel, Láthatatlan düh, Megvilágítjuk utunkat) már kezd körvonalazódni néhány dolog, de egy jó sorozathoz hűen minden tény, amire fény derül, csak újabb kérdéseket vonz maga után. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kapunk egyre nagyobb betekintést Kyle múltjába (az anyja megszállása, az otthon, ahová a történtek után került, valamint a feleségével és gyermekével való viszonya), és újabb, érdekesebbnél érdekesebb szereplők lépnek színre. Köztük Megan, a féltestvér, aki az egyedüliként áll ki még most is Kyle mellett, valamint az ő férje, aki éppenséggel a rendőrség kötelékében áll. Ők kétségkívül azok a karakterek, akikre szükség van a történetben, de náluk izgalmasabb például a második részben felbukkanó idős férfi, vagy Luke nyomozó, aki szintén egy ügy kapcsán kéri Kyle és Anderson tiszteletes segítségét.

A történet abszolút kidolgozott alapokon nyugszik, Kirkman (az író) és Azaceta (a rajzoló) kiválóan tud együtt dolgozni. Utóbbi a sötétebb tónusú színekkel remekül visszaadja a történet komor hangulatát, ahogyan a ma divatos szuperhős-típusú képregényekhez képest visszafogottabb stílus is kölcsönöz egy különleges atmoszférát a sztorinak. Kirkman íróként maximálisan eleget tesz a képregény-írás követelményeinek, nincsenek üres járatok, sőt – a viszonylag kevesebb szöveg ellenére – nagyon pergősen halad a történet. Az olvasónak gyakran lehet olyan érzése, hogy már 10-12 oldalon túl van, aztán meglepődve tapasztalja, hogy még mindig csak kettőt lapozott.

Engem abszolút megvett a képregény magának, és nagyon szeretném, ha minél hamarabb és minél gyakrabban folytatódna. Sajnálatos módon erre nem sok esély van (mármint a gyakoriságra), ugyanis a Frike Comics egy viszonylag kezdő és kicsi kiadó, aki nem tud akkora marketinggel a széria mögé állni, amennyire megérdemelné. A képregény-piac hazánkban a második aranykorát éli, de ez sajnos időnként vissza is tud ütni. Pedig minden feltétel adott lenne a sikerhez: Robert Kirkman neve, a képregényből készült tévésorozat, valamint a téma is különleges, csak sokan nem biztos, hogy tudomást szereznek róla. Továbbá – véleményem szerint – a fél éves kihagyások sem tesznek jót a sorozatnak (én sem véletlen egyben olvastam el az első négy kötetet), kiváltképp füzetek esetében. Tudom, ezek mind nagy anyagi kockázattal járnának, de talán érdemes lenni vagy havi/kéthavi lapként folytatni a sorozatot, vagy akár évente kiadni egyben a következő hat számot (árban mind a kiadó, mind az olvasó jobban jönne ki). Mert, ha folytatódik is a sorozat, az eredeti kiadáshoz képest egyre inkább lemaradunk, amely szintén nem tenne jót a szériának. Ezt pedig roppantul sajnálnám, mert egy kiváló képregénytől kellene elbúcsúznunk.

Értékelés: 10/10