Az ötödik levél

covers_452213.jpgSzerző: Nicola Moriarty
Cím: Az ötödik levél (The Fifth Letter)
Fordító: Vraukó Tamás
Kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó
Oldalszám: 320

SPOILERMENTES KRITIKA!

Nicola Moriarty „botrányos, áttörő világsikert hozó regénye” tavaly év végén magyarul is megjelent, azonban hiába az ígéretes fülszöveg, a kidolgozáson alaposan elcsúszott ez a történet.

Négy jó barátnő – Joni, Trina, Deb és Eden – minden évben pár napot közösen töltenek egy vidéki szállóban, távol a férjektől, gyerekektől. Az idei kirándulás azonban merőben új fordulatot vesz: kitalálják, hogy névtelenül leveleket írnak a csapatnak, amelyben megosztják egy-egy titkukat, amelyet addig még senkivel sem. Már önmagában ez is kellemetlen szituációkat eredményez, azonban Joni egyik éjjel a kandalló mellett, félig megégve rátalál egy ötödik levélre is, amelyet írója igyekezett elpusztítatni. Egy idő után mind a négy nőben felmerül a kérdés: vajon mennyire ismerik egymást? Minden bűn megbocsátható, vagy van, amit a több évtizedes barátság sem képes elbírni?

Ha valakinek félig-meddig ismerősen cseng a szerző neve, az nem véletlen. Nővére, Liane Moriarty több regénye is elérhető magyar nyelven, a legszélesebb ismeretséget a nemrég megjelent Hatalmas kis hazugságok című könyve hozta meg számára, amelyből az HBO készített tévésorozatot. Az ifjabbik Moriarty pedig látszólag a nővére által kitaposott úton kívánt haladni, ugyanis témáját tekintve hasonló műfajban igyekezett maradandót alkotni – sajnos kevesebb sikerrel.

Napjainkban egyre inkább divatosabbá válnak azok a tévésorozatok vagy filmek (A vendégek, Teljesen idegenek), amelyek arról szólnak, hogy minden emberben akad legalább egy olyan titka, amelyet még a legközelebbi barátaival sem oszt meg. Erre a sémára kívánja ráhúzni eredetinek csöppent sem mondható történetét Nicola Moriarty. Mindennek ellenére - eltekintve a kreativitás teljes hiányától –, még működhetne is a sztori, ha nem kapnánk teljesen érdektelen, sablonkaraktereket, akiknél időnként az is gondot okoz, hogy az előző fejezetben megismert új tényt ne felejtsük el. Én legalábbis végig így voltam a regénnyel: nem igazán tudtam elkülöníteni a négy nőt, a levelekben elárult titkok sem sokat segítettek (ráadásul úgy, hogy négyből kettőnél kapásból tudjuk, kié), azt követően pedig, hogy hőseink visszatértek a hétköznapi életükbe, még inkább unalmassá válik a cselekmény.

A főhősök cselekedetei mögött meghúzódó indokok is eléggé mondvacsináltak, a reakciók roppant túlzóak. És anélkül, hogy bármelyik női olvasót megsérteném, el kell mondanom, hogy számomra abszolút logikátlan volt Joni és a többiek gondolkodás módja. Az egyik pillanatban világraszóló barátság van köztük, utána el kezdik fúrni a másikat, majd megint együtt buliznak, aztán megsértődnek, végül megint minden rendben, és ez kezdődik előröl. Nekem kicsit visszás volt ez a gondolatmenet, átérezni abszolút nem tudtam a helyzetüket (bár, ez valahol talán érthető is). A történet lezárásának szirupossága pedig végképp csalódást okozott.

Mindennek ellenére könnyed nyári kikapcsolódásnak ajánlom a könyvet (tudom, most még várni kell pár hónapot), mert a stílusa könnyed, olvasmányos, és mivel a történet nem igényel túl sok agymunkát (ha csak nem vesszük ide, hogy meg kell jegyezni a négy nő nevét), akkor strandon való olvasásra tökéletes.

Értékelés: 10/6