Szerző: Emily Elgar
Cím: Tökéletes hazugság (If You Knew Her)
Fordító: Ipacs Tibor
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Oldalszám: 368

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Emily Elgar debütáló regénye, a Tökéletes hazugság – a borítófülön található méltatások ellenére is – a thriller műfajának egyik leggyengébb példánya, sokkal inkább dráma, de sajnos annak sem igazán jó.

Alice Marlowe ápoló a 9B-n, ahová azok a betegek fekszenek, akiknek a gyógyulására szinte semmit esély sincs már, ám a remény által még életben lehetnek. Itt gondozzák Alice kedvencét, Franket, aki annak ellenére, hogy mindvégig tudatánál van – bár ezt a külvilág nem tudja -, nem tud sem mozogni, sem beszélni. Egyik nap egy fiatal nőt hoznak be: Cassie Jensen feltehetőleg egy cserbenhagyásos autóbaleset áldozata lett. Férjén és anyósán kívül senkit nem engednek be hozzá, és amikor fény derül Cassie egyik titkára, Alice saját szakállára nyomozásba kezd. Ez alatt az ágyban fekvő Frank is súlyos titkok tudója lesz, de sehogyan sem tudja felhívni a figyelmet a közelgő veszélyre.

Emily Elgar az angliai Cotswoldsből származik. Az Edinburgh-i Egyetemre járt, később regényírást tanult a Faber Akadémián 2014-ig. Jelenleg East Sussexben él férjével, a Tökéletes hazugság az első regénye.

Az ismertető megírásánál igyekeztem a kiadói fülszöveghez és a történethez is hű maradni, de sajnos hozzá kell tennem, hogy még az általam írt pár sor is izgalmasabb sztorit ígér, mint amit kaphatunk. A cselekmény – amelyet a három főszereplő váltakozó szemszögéből ismerhetünk meg - rettentően lassan halad, ráadásul azok a súlyos titkok, amiket a fülszöveg említ, sem igazán súlyosak. Éppen ezért a regényt a legnagyobb jóindulattal sem lehet thrillernek nevezni. Leginkább a drámai művek közé lenne sorolható, amely különböző emberi viszonyokat állít a középpontba, de sajnos annak is túl kevés.

A történet során megismerünk három embert, általuk három sorsot. A regényekben azonban ezek a sorsok mindig kicsit többek, mint amit a hétköznapokban látunk (még akkor is, ha magukban a karakterekben könnyedén magunkra ismerhetünk), itt azonban sajnos ez is hiányzik. Mert egy közel 400 oldalas könyvben arra építeni, hogy az egyik szereplő nővérke és szeretne gyereket, vagy hogy a kómában fekvő pasi régen alkoholista volt, elég kevés. És ehhez jön Cassie szála, ami egy kicsivel izgalmasabb csak, de tényleg csak annyira kicsivel, hogy unalmunkban be ne aludjunk.

Az egyedüli, ami megmenti a regényt, az az írónő stílusa. Elgar elég olvasmányosan ír, olyannyira, hogy mindvégig ott van az olvasóban a remény, hogy a karakterek egy idő után életre kelnek, vagy hogy a történet még tartogathat meglepetéseket, de sajnos ez sem következik be. A „csavar eléggé kiszámítható, maximum a szereplők egyes szálainak a lezárása tartogat némi meglepetést – ez az egy, ami kicsi újdonságot hoz a többi hasonló regényhez képest.

Ebben az esetben nem tudom azt mondani, hogy kár érte – mert igazából már az alapötlet nagyon gyenge volt, ha ebből többet hoznak ki, még az is kevés lenne. És erre a legnagyobb bizonyosság az, hogy két héttel a könyv befejezése után már nem biztos, hogy teljes részletességgel tudnék beszámolni a történetről.

Értékelés: 10/5