Eltűnt gyerekek

Fahr miniszterelnök és fiai 1.

covers_454226.jpgSzerző: Lars Joachim Grimstad
Cím: Eltűnt gyerekek (Barna som forsvant)
Fordító: Petrikovics Edit
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 372

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Jo Nesbø Doktor Proktor-sorozata után a Kolibri Kiadó egy újabb „őrült” norvég szerző gyermekregényét hozta el a magyar olvasóknak. Ráadásul nem csak a származás a közös, hanem a foci iránti szeretet, no meg, hogy ez a két fickó az életben is jó barátok.

Teddy Fahr egyszerű taxisofőrből vált az ország miniszterelnökévé, miután olyan választási ígéreteket tett, amellyel az egész ország egyöntetűen megszerette. Fia, Finn azonban kissé nehezen viseli az új és gazdag élettel járó népszerűséget, szívesebben lenne megint átlagpolgár. Egy nap látogatóba érkezik hozzájuk Észak-Boresia diktátora, Kim Il-Seng, a Nagy Vezér, hogy barátságáról és támogatásáról biztosítsa egész Norvégiát. Ajándékként pedig tulajdon fiai közül egyet a miniszternek ajándékoz, így Finn-nek akarva-akaratlanul lesz egy vele egykorú testvére. Miközben a két fiú igyekszik egymást is megszokni és beilleszkedni az új osztályközösségbe, rejtélyes eset kezdi félelemben tartani a környék lakóit: éjszakáról éjszakára sorra tűnnek el gyerekek a fővárosban…

Lars Joachim Grimstad 1972-ben született, és arról álmodott, hogy egyszer miniszterelnök lesz. Miután lediplomázott az államtudomány szakon, politikai karrierje hamar véget ért, így inkább a futball iránt kezdett érdeklődni: összesen 69 meccsen játszott a norvég első osztályú labdarúgó-bajnokságban. Jó barátja a hazai olvasók által is ismert Jo Nesbø, aki szintén hasonló karriert futott be. Grimstadt első ifjúsági könyve, az Eltűnt gyerekek 2012-ben jelent meg Norvégiában, és még abban az évben bestseller lett. Az eddig három kötetből álló Fahr miniszterelnök és fiai-sorozat második része Napkirály címmel már magyarul is elérhető.

Grimstad jó alapanyagból dolgozik, és tekintve, hogy első regényéről van szó, el kell ismerni, hogy szép munkát vitt véghez. Ugyanakkor sokszor éreztem úgy, hogy túl sok mindent akar beleszuszakolni ebbe az egyetlen történetbe. Több szálon fut a cselekmény, amelyek szépen össze is érnek a végére, de néhol már túl kusza lesz az egész. És azt is elismerem, hogy többszörösen meg tudja vezetni az olvasót, mert bizony még én is teljesen másra számítottam (mind a fülszöveg, mind az első pár fejezet elolvasása után). Az írói stílus igyekszik laza lenni, átvenni azt a hangulatot, amit mondjuk a Doktor Proktor-sorozat kiválóan képes átadni, de mégsem tud annyira ösztönös lenni, mint ahogyan Nesbø (vagy akár David Walliams) mesél.

Persze, nem vitatom, vannak nagyon jó ötletei a szerzőnek, mint például Észak-Boresia behozatala, vagy a miniszterelnökség kifigurázása, de ezeket meg igazából csak a felnőttek értik igazán. A történet is többnyire fenntartja az érdeklődést, de akad pár felesleges jelenet, üresjárat. (És természetesen itt sem hiányozhat a kakival való hosszas poénkodás sem, ez mondjuk nekem a Proktornál sem igazán jött be.) A három főszereplő karaktere eléggé ki van dolgozva, a többiekké viszont csak éppen annyira, amennyire ez a történet megköveteli, de sorozatról lévén szó, még sokkal több lehetőség rejlik bennük.

Szóval ígéretes kezdés az Eltűnt gyerekek, de számomra messze van még az új kedvenctől. Mindenesetre hamarosan belekezdek a Napkirályba, bízom benne, hogy Grimstad is jobban megtalálta a saját hangját a második kötetben.

Értékelés: 10/7