Szerző: Darren Shan
Cím: A vámpír inasa (The Vampire’s Assistant)
Fordította: F. Nagy Piroska
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Oldalszám: 232

AZ ELSŐ KÖTETRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!

Folytatom az éves Darren Shan-újrázásomat, melynek lényege, hogy egy év alatt újból elolvasom a szerző első, egyben legsikeresebb ifjúsági regénysorozatát, a Vámpír-könyveket.

Miután Darren félvámpírrá és a külvilág számára halottá vált, Larten Crepsley-vel együtt beleveti magát az éjszakába, hogy megtanulja a vámpírléttel járó hasznos dolgokat. Habár tudja, hogy szüksége van embervérre, mégsem képes arra, hogy megcsapolja embertársait. Emellett hiányoznak neki a barátai, családtagjai, ezért Mr. Crepsley úgy dönt, ismét csatlakoznak a Rémségek Cirkuszához, hogy Darren a hozzá hasonló különcök között legyen. Egy ideig úgy tűnik, hogy a fiú új barátra lel a kígyóember Evra személyében, azonban nem sokkal később megismerkednek Sammel, a velük egykorú fiúval, aki minden áron csatlakozni akar a Cirkuszhoz. Csakhogy, amikor elszabadul a farkasember, szörnyű dolgok veszik kezdetüket.

A Vámpír-könyvekből különösen az első trilógiát szeretem nagyon, egyrészt mert gyermekként ezeket olvastam el nagyon sokszor, másrészt, mert ez a három könyv szól tulajdonképpen az építkezésről. (Igen, tudom, A vámpírok hegye-trilógiában is nagyon sok újat meg tudunk a vámpírokról, de én inkább a történetről, semmint a világról beszélek, amikor a felépítést emlegetem.) Érdekes, hogy a legtöbb sorozatban a második rész mindig nagy kedvencem (akár a Harry Pottert, akár a Varázskört nézzük), ez most sincs másként, számomra az egyik legkedvesebb kötet A vámpír inasa.

Talán éppen azért, mert itt ismerkedünk meg igazán a cirkusz és a társulat életével, ez pedig mindig is különösen vonzott engem. Ráadásul a történet vége talán még sokkolóbb, még szomorúbb, mint amilyen az első könyv lezárása volt, Darrennek igazán nagy áldozatot kell hoznia, hogy életben maradjon. A szerző remekül ábrázolja azokat a lelki vívódásokat, amelyek főhősében lezajlanak: folyamatosan kételyek gyötrik, és igazi kamaszhoz hasonlóan eléggé dacos, akaratos tud lenni. Miközben szurkolunk neki, hogy barátkozzon meg új életével, abszolút együtt érzünk vele minden kifakadásnál. Egyik jelenetnél sem gondoltam úgy, hogy ez a viselkedés túlzó lenne, vagy hogy én másként cselekednék Darren helyébe, ez pedig az író egyik legnagyobb érdeme.

Érdekes egyébként úgy olvasni a regényt, hogy tudom, mi lesz a történet vége, így még jobban kiütközik a tizenkét kötetből álló sorozat összetettsége. Hasonlóan Rowling regényeihez, Shannál is sokszor csak részekkel később nyer (új) értelmet egy-egy jelenet, vagy szereplő felbukkanása. Gondolhatok itt akár Mr. Tiny-ra, vagy éppen a csuklyás törpékre, de rengeteg utalást kapunk a vámpírklánra. Persze, ezeknek nagy részét egyelőre homály fedi, a vámpírvilágról csak egészen átlagos dolgokat tudunk meg, mint például, hogy a leheletükkel képesek elkábítani az embert, egyszerre csak kevés vért fogyasztanak, így nem ölik meg „táplálékukat”, vagy hogy a nyáluk gyógyító erővel rendelkezik.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy saját magam számára kitaláltam ezt a „kihívást”, egyrészt, mert így minden hónapomat egy olyan könyvvel kezdem, amiben biztos vagyok, hogy tetszeni fog, másrészt, mert az utóbbi egy évben nem igen találtam olyan regényt, amely igazán le tudott volna kötni. Ez meg olyan, hogy kevesebb, mint 24 óra alatt elolvasom. És ez azért sokat elárul róla. (Oké, azt is, hogy nem túl hosszú, de más könyveket 30-40 oldal után lerakok.)

Értékelés: 10/10