Szerző: Szabó Magda
Cím: Csigaház
Kiadó: Jaffa Kiadó
Oldalszám: 168

SPOILERMENTES ÍRÁS!

2018 igazi szenzáció volt a magyar irodalomtörténetben. Ebben az évben bukkantak rá ugyanis Szabó Magda hagyatékában két füzetre, amelyen csupán ennyi állt: „Csigaház, 1944. Sz. M.”. Így teljesen átértékelődött a szerzőről alkotott írói életpálya: mindeddig úgy tudtuk, hogy Szabó költőként kezdte a pályafutását, ám most kiderült: jóval korábban már próbálkozott a prózai történetekkel.

Az 1939-ben játszódó kisregény fő helyszíne a bécsi Csigaház szálloda, ide érkezik Pestről az ifjú Júlia, hogy szerelmi csalódásában kissé vigasztalódjon. Apja híres sebészorvos, mostohaanyja, a férjénél jóval fiatalabb Dolly. Egy nap Juli meglátja, amint Dolly szeretőjével, Dorner Andrással múlatja az időt, ami azért is érinti roppant érzékenyen a lányt, mert mindeddig abban a hitben élt, hogy a férfi miatta látogatja olyan gyakran a családi házat. De nem csak Júlia szenved, hanem a Csigaház más lakói is, többek között a félvilági szépasszonyba reménytelenül szerelmes fiatalember. Mindeközben a németek erősen érdeklődni kezdenek a szálló vendégei iránt.

Igazán hosszan nem kívánok belemenni a tényekbe, hiszen, akit érdekelt, már bizonyára utána is járt a szenzációnak, amely 2018 év második felében ütötte fel a fejét. Vagyis, hogy Szabó Magda első regénye nem az 1957-ben megjelent Freskó volt, hanem egy, 1944-ben két vékonyka füzetbe írt történet, amely a Csigaház címet viseli. Hosszasan lehetne vitázni és pro-kontra érveket hozni amellett, hogy volt-e jogunk megismerni ezt a történetet. Ahogyan az irodalomtudósok tartják, Szabó Magda még életében megsemmisítette azokat a műveit, amelyeket nem akart napvilágra hozni, így feltehető, hogy szándékában állt ennek a regénynek a kiadatása is. (Ha jól emlékszem, a törvény alapján is ezt kell a hasonló eseteket.) Ugyanakkor – és én kicsit eme álláspont felé hajlok – nem lehet véletlen az sem, hogy Szabó a kisregény megírása óta eltelt több mint 60 év alatt nem döntött úgy, hogy első szárnypróbálgatásai a nyilvánosság elé kerüljenek. Könnyedén elképzelhető, hogy pusztán azért őrizte meg, mert ez volt az első műve, és kellemes emlékeket őrzött róluk, ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy ez nem egy olyan regény, amelyet feltétlenül olvasnia kell a rajongóknak.

Való igaz, nem olvastam még annyi Szabó Magda-regényt, hogy teljes átfogó képet tudjak alkotni a munkásságáról, de érezhetően meg vannak a Csigaháznak az előnyei és hátrányai. Valóban megcsillogtatják a szerző erényeit, és érdekes olvasmány amiatt is, hogy honnan indult, miként fejlődött. Ugyanakkor közel sem lehet kidolgozottnak mondani ezt az írást. Sokszor úgy éreztem, hogy csapong a cselekményben, és a szereplői sem eléggé kiforrottak. Eleinte elég döcögősen is haladtam, többször vissza kellett olvasnom bekezdéseket, hogy tisztában legyek azzal, ki kicsoda, hogyan került bele a történetbe, ez mindenféleképpen negatívumként maradt meg bennem. Ellenben, a regény második fele már sokkal élvezetesebb olvasmány, némely jelenet kimondottan jól sikerült, de ennek ellenére is úgy érzem, hogy ez nem egy befejezett, kész mű.

És nem tudok elmenni szó nélkül a magyar kiadás mellett is, amelynek ára közel sem arányos a kapott mennyiséggel. Könnyen felmerülhet az emberben, hogy két kisfüzetből (amelyet kézzel írtak) miként áll össze egy 160 oldalas regény. A válasz: az ilyenkor bevett módon nagyobb betűmérettel és sortávval szedett mondatok mellett a kötet egyharmadát a füzet oldalai teszik ki. Egy igazi rajongónak ez a félig-meddig albumként megjelent könyvecske igazi relikvia lehet, ám mégis értetlenül állok a megoldás előtt, hogy miért kellett ennyi lapot bemásolni, főleg, hogy azok nem is igazodnak a nyomtatott szöveghez, teljesen random módon, minden logikát nélkülözve kaptak helyet.

Csalódottságom így tehát nem is annyira magából a történetből fakad, mint kezdetleges szárnypróbálgatást, még el is tudnám fogadni azt, minden gyengesége ellenére, hanem inkább a kötet megjelenésének pénzhajhász-jellegében. Igen, minden kiadó a profitra törekszik, de sokkal igényesebb kiadásban, alig nyolcvan oldalon, nagyjából kétezer forintért is ki lehetett volna ezt adni – még akkor is elég hasznot termelt volna, és nem érezné úgy az olvasó, hogy kihasználták, hogy a pénzéért kevesebbet kapott, mint amit végül.

Értékelés: 10/6