Szerző: Elisabeth Norebäck
Cím: Vér a véremből (I mitt blod)
Fordító: Annus Ildikó
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 384

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Animus Kiadó 2018 őszén új sorozatot indított Sárga Könyvek címmel. Ezzel a logóval olyan krimik és thrillerek jelennek meg, melyek a hagyományosabb vonalat képviselik, és nem illeszkednek a kiadó Skandináv krimik szériájába (még akkor sem, ha történetesen skandináv szerző írja az adott könyvet). A sorozat (egyik) nyitókötete Elisabeth Norebäck regénye, a Vér a véremből.

Stella pszicho-terapeutaként dolgozik, férjével és tinédzser fiukkal, Milóval látszólag boldog családi életet élnek. Egy nap azonban felbukkan egy nő Stella életében, így a múlt fájó emlékei újból felszínre törnek. Húsz évvel ezelőtt egy nyaralás során eltűnt a kislánya, az alig egyéves Alice. Bár a holttestet nem találták meg, a rendőrség azzal zárta le az ügyet, hogy a gyermek vízbe fulladt. A terápiára jelentkezett Isabelle-ben Stella gyermekének nagynénjét véli felfedezni, és elönti a bizonyosság: a fiatal egyetemista az ő lánya. Hamarosan megszállottja lesz Isabelle-nek: követi őt, nyomozásba kezd, de eközben őt is kísérteni kezdi valaki a múltból.

Elisabeth Norebäck mérnökként végzett a stockholmi műszaki főiskolán, jelenleg óvodai dajkaként dolgozik. A 2017-ben megjelent Vér a véremből az első regénye, amelyet több mint harmincöt országban adtak ki. Stockholmban él férjével és két gyermekével. Imádja a krimiket, könyvben és filmben egyaránt. Jelenleg a következő művén dolgozik.

Már az ajánlót elolvasása után sejthető, hogy Norebäck nem az eredetiségéért fog díjat kapni, hiszen a sokadik olyan történetet kapjuk kézhez, amelyben rég elveszett gyermekét véli megtalálni a főhősnő. Mióta a grip-lit műfaj (tudjátok: lelkileg sérült nő, múltban elszenvedett nagy trauma, gyenge idegállapot, megbízhatatlanság) virágzik, azóta fokozottan kerülnek elő újabb és újabb csecsemők felnőttként. Jó magam, mára felhagytam ezeknek a regénynek az olvasásával, mert túlzottan sok izgalmat nem találtam bennük, ellenben nagy lelkesedéssel vetettem kézbe a Vér a véremből című könyvet, mondván, a skandinávok csak hozzá tudnak tenni valami pluszt. Sajnos nem tudtak.

Igazából, ha valaki még csak most ismerkedik ezzel a műfajjal, annak bátran ajánlom, mert annak ellenére, hogy a legtöbb fordulat kiszámítható, nem egy rossz regényről beszélünk. A sztori, ha nem is egészen eredeti, de képes fenntartani az érdeklődést, feltéve, ha éppen történik is valami. A történet legnagyobb hibája, hogy az első fele abszolút túlírt: hosszas bekezdéseket szentel a szerző annak, hogy szereplői hétköznapi dolgait ecseteli (egy asztal megterítésénél a teljes folyamatot láthatjuk, minden egyes evőeszközre külön kitérve). Biztosan megvan annak az oka, hogy az eredeti kiadás szerkesztője nem húzta ki ezeket a részeket, de ezt egyelőre nem tudom megfejteni.

A cselekményt három nő szemszögén keresztül ismerjük: Stella (a pszicho-terapeuta főhős), Isabelle (akiről azt gondolja, hogy a lánya), valamint Kerstin (utóbbi anyja) mesél nekünk. Mind a hármuknak megvannak a saját démonjaik, amivel meg kell küzdeniük, tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy egyikük sem teljesen normális. De míg náluk pszichikai és lelki sérülésekről beszélhetünk, sajnos ugyanez nem mondható el bizonyos mellékszereplőkről. A rendőrök és nyomozók mindegyike annyira amatőr, mintha teljesen véletlenül kerültek volna állományba, és sajnos Stella férje, Henrik sem áll mindig a helyzet magaslatán.

Ezt a regényt főleg azoknak ajánlom, akik szeretnek jó hosszan olvasni a lelki vívódásokról, az emberi érzelmekről, de nem zavarja őket az enyhe erőszak, ugyanis a történet utolsó egyharmadában alaposan beindul a cselekmény, onnantól egészen olvasmányos kis thrillert kapunk.

Értékelés: 10/6