Szerző: Josephine Hart
Cím: Kárhozat (Damage)
Fordító: Fencsik Flóra
Kiadó: Magyar Könyvklub
Oldalszám: 184

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Erre a könyvre valószínűleg soha nem találok rá, ha nem jön velem szembe a Jeremy Irons és Juliette Binoche főszereplésével készült Végzet című film (amelyre szintén egy véletlen folytán bukkantam, de már meg nem mondom, hogyan). A mozgóképes változat hagyott bennem egy kis hiányt, nem igazán értettem a szereplők bizonyos lépései mögötti motivációt, így, amikor észleltem, hogy Josephine Hart regénye magyarul is elérhető, gyorsan be is szereztem, és mivel nem egy hosszú olvasmányról beszélünk, gyorsan túl is estem rajta.

A történet főhőse egy karrierje csúcsán lévő politikus, aki látszólag boldog családi életet él. Gyönyörű felesége mindenben támogatja, tinédzser lánya sem okoz túl sok fejtörést neki, nőcsábász fia, Martyn pedig, úgy tűnik, végre megállapodik a nála pár évvel idősebb Anna oldalán. Csak hogy az apa vonzódni kezd leendő menyéhez, vágya pedig nem marad viszonzatlan. A férfi és Anna titkos viszonyt kezd, holott mindketten tudják, hogy veszélyes játékot játszanak

Josephine Hart regénye 1991-ben jelent meg, egy évvel később el is készült belőle a filmváltozat. Feltehetőleg ennek köszönhetjük, hogy 1993-ban - a mai napig mindössze egyetlen kiadásként - megjelent a történet alapjául szolgáló mű magyarul is. Hartnak további két regénye, a Gyűlöllek és a Feledés érhető el magyar nyelven. A szerző, saját bevallása szerint, nem kíván belépni a terjedelmes művek írói közé, írásai során mindig a tömörségre törekszik, ehhez pedig tartja is magát, hiszen a legtöbb regénye 150-200 oldal körül mozog.

Akarva-akaratlanul, de a feldolgozásokat mindig összehasonlítja az ember az eredeti művel. Éppen ezért, jobban szeretem először a regényt elolvasni, csak azután megnézni a filmváltozatot (igen, megrögzött "a könyv mindig jobb"-típus vagyok, habár az utóbbi időben egyre többször éreztem azt, hogy a rendezők többet ki tudnak hozni egy közepes regényből, mint maga a szerző). Persze, minden igyekezetem ellenére akadnak kivételek, mint például ez esetben is, ahol csak a film megtekintése után néztem utána, miből is készült a forgatókönyv. Ebben az esetben nem volt túl szerencsés a felállás, mivel az olvasás élményét nagyban lerontotta, hogy a filmváltozat 90 %-ban hűen követi az eseményeket. Igaz, ezt a regényt nem is a cselekmény miatt ajánlatos elolvasni, de így is levont az élvezeti értékéből, hogy tudtam, mire számíthatok. Ugyanakkor, nem szeretnék eltántorítani senkit sem attól, hogy a film után kezébe vegye a kötetet, mert sok minden érthetőbbé válik, különösen igaz ez a szereplők jellemére, cselekedeteire és érzelmeire.

A filmben számomra kissé furcsa volt, hogy a főhős (akit, mivel a mesélő szerepét tölti be, nem ismerünk meg név szerint) és Anna kapcsolata mondhatni a semmiből fakadt. Nem őrlődtek, nem gondolkoztak, egész egyszerűen az első pillanattól kezdve kívánták egymást, és amint lehetőségük nyílt rá, ágynak is estek - persze, egymással. Többek között ez volt az egyik ok, hogy a regény elolvasása mellett döntöttem, ahol végül kiderült, hogy nem őrlődnek, nem gondolkodnak, egész egyszerűen az első pillanattól kezdve kívánják egymást, és amint lehetőségük nyílik rá, ágynak is esnek. Bizony, nem tévesztettem el a sort, a regényben pontosan ugyanaz történik, mint ami a filmben, annyi a különbség, hogy a későbbiekben a karakterek árnyalatai is megjelennek, sokkal emberibb figurákkal találkozhatunk. Igen, létezik a mindent elsöprő szerelem, a fékezhetetlen vágy, ám számomra mégis kissé szokatlan volt az alaphelyzet. Szerencsére, ezt a regény többnyire helyre tette, és különösen igaz ez a történet utolsó negyedére, amely már kőkeményen foglalkozik a szereplők lelki világában. Ekkor már megértjük, hogy politikusunk mit miért tett, miért hagyta veszni a boldogságot a pillanatnyi örömökért. Kissé talán ellenszenves is lehetne, hiszen mindenkit (beleértve saját magát is) elárult és semmit nem bánt meg. Ez pedig valahol nagyon szép példázata az igazi és őszinte szerelemnek.

Hozzá hasonlóan Anna is egy jóval összetettebb személlyé nőtte ki magát. A szerző meghagyja az olvasónak az ítélkezés jogát, bizonyos szempontból felmenti, ugyanakkor még sem lesz belőle az ártatlan lány, akinek főhősünk látni akarja. Örömét lelte abban, hogy elcsábította Martyn apját? Hogy tönkre tett egy családi életet? Vagy ő is csak sodródott az érzelmekkel? Ez az, ami számomra nem feltétlenül vált teljesen világossá, de nem is volt hiányérzetem. A történet szempontjából mindez talán mellékes is, hiszen a középpontban sokkal inkább névtelen főhősünk lelki állapota áll.

Nem mondom, hogy mindvégig élvezettel olvastam ezt a regényt, mert rövidsége ellenére is becsúsztak unalmasabb és/vagy lassabb jelenetek, de ezek előfordulása mondhatni elenyésző volt mindahhoz, amit végül a történet adott nekem. Minden látszat ellenére nem egy könnyű olvasmány. Hiába a rövid (1-2 oldalas) fejezetek tucatja (ami ugyebár magával vonja, hogy az ember könnyebben belevág az olvasásba, ha csak pár szabad perce van is), mégis lassan érdemes haladni: egy-egy bekezdést nem elég egyszer elolvasni, vissza kell térnünk, hogy megrágjuk a szavakat, a mondatokat. Már napokkal ezelőtt befejeztem a regényt, bizonyos részek továbbra is élénken élnek bennem. Csak tényleg sajnálom, hogy előbb a filmet láttam. Aki teheti, tegyen próbát a regénnyel, antikváriumokban könnyen beszerezhető, szerintem, megéri.

Értékelés: 10/8