Életed üzlete

covers_516889.jpgSzerző: Fredrik Backman
Cím: Életed üzlete (Ditt livs affär)
Fordító: Bándi Eszter
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 88

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Fredrik Backman, a mindenki által szeretett Ove megalkotója újabb novellával jelentkezett, amely hazánkban tavaly év végén jelent meg. A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb után ismét egy szívmelengető történetet kapunk, amely az Élet és a Halál különös viszonyáról szól.

A történet, melyre a Karácsonyi ének parafrázisaként is tekinthetünk, főszereplője egy idősödő, gazdag üzletember, akinél rákot diagnosztizáltak. A kórházban megismerkedik egy szintén beteg kislánnyal, akit egyre többször meglátogat egy szürke pulóvert viselő hölgy, akit azonban csak ők ketten látnak. A férfi felidézi múltjának fontos állomásait, reggelre pedig egészen különleges döntést hoz meg.

Backman Az ember, akit Ovénak hívnak című kötettel robbant be a köztudatba, amelyet hazánkban azóta további négy regény és egy novella megjelenése követett. Az Életed üzlete tehát sorrendben a hetedik, magyarul is kiadott története, de pár héten belül érkezik az Amit a fiamnak tudnia kell a világról, amely – ha jól sejtem – szintén nem teljes értékű regény, hanem egyfajta válogatás, amiben különböző szempontok alapján mesél majd a világról.

Mivel az Életed üzlete egy hosszabb lélegzetvételű novellának felel meg, így magáról a történetről nem kívánok túl sokat írni. Igaz, az oldalszám is kicsit becsapós, hiszen ez a 88 oldal a tényleges novellát tekintve inkább 70, ráadásul tele van illusztrációval (3-4 oldalanként jut egy), és a szöveg szedése is elég szellős. Tehát egy viszonylag rövidebb írásról van szó, ugyanakkor még sem mondanám könnyű olvasmánynak. Én legalábbis többször visszatértem egy-egy mondathoz, ízlelgettem a szavakat, és mivel nincs elég idő a cselekmény kibontására, így időnként meg kellett álljak, hogy meg tudjam emészteni az olvasottakat.

A novella tulajdonképpen egy filozofikus gondolatra épül, teli van metaforikus képekkel, így a legeleje kissé zavarosnak is tűnhet. Azzal talán nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy az ismertetőben említett szürke pulóvert viselő hölgynek a halálhoz van köze, de nem egészen úgy, ahogyan az olvasó azt várná vagy sejtené. Elsőre kicsit érthetetlennek is tűnhet, hogy ebben a világban a halált nem lehet halálra cserélni, viszont életet életre igen. Ennek a tartalmára is csak a történet végén derül fény, amikor eljutunk eddig a pontig, az olvasók többsége szerintem akarva-akaratlanul, de átgondolja, ő vajon hogyan cselekedne a főhős helyében.

A cselekmény két szálon fut: az egyik a jelen időben (a kórházban), a másik pedig a múltban. Elbeszélünk számításba veszi, hogy mit ért el eddig az életben, hogyan viszonyult családtagjaihoz, feleségéhez és fiához, hogyan és miként romlott meg velük a viszony. Élete végének küszöbén pedig leltárt készít mindarról, mi az, amit hátrahagy a halála után. Tulajdonképpen erről (is) szól ez a novella: élj úgy, hogy nyomot hagyj az emberekben. Ez a nyom azonban nem feltétlenül az elért sikereket, a hírnevet vagy az anyagi jólétet jelenti, sokkal inkább azt, hogyan fognak emlékezni ránk azok, akik közvetlen közelünkben éltek.

A novellát – hangulata miatt is – leginkább karácsonykor érdemes elővenni (nem véletlen, hogy az Animus Kiadó is ekkora időzítette a kötet megjelentetését), de én vagyok az élő példa rá, hogy ugyanúgy élvezetes olvasmány tavasszal is, amikor már közeledik a jó idő. Szóval, évszaktól, időjárástól függetlenül ajánlom a történetet, különösen, ha éppen csak annyi időnk van, hogy egy órára kikapcsolódjunk.

Értékelés: 10/9