Szerző: Stan Lee
Cím: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd (Silver Surfer: Parable)
Fordító: Markó István, Holló-Vaskó Péter
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 88

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A hazai képregény-kiadás történetében hamvaiból főnixként újjászülető Fumax Kiadó idén februárban egy igazán különleges kötettel lepte meg az olvasókat. Az Ezüst Utazó: Példabeszéd a két nagyágyú, Stan Lee és Moebius közös munkájának gyümölcseként látott napvilágot.

Amikor a Földre egy nap meteornak tűnő égi test száll alá, a lakosságot elfogja a pánik. Azonban hamar kiderül, hogy a fentről érkezett objektum valójában űrhajó, amelynek utasa nem más, mint az óriási Galactus. Arra kéri az embereket, hogy istenként tiszteljék és bálványozzák őt, cserébe minden szabályt és rendet eltöröl a föld színéről. Hamarosan önjelölt prédikátorok lépnek elő, akik az új vallás eszméit hirdetik, a világban pedig eluralkodik az erőszak, amelynek semmi sem szabhat gátat. Ám színre lép az Ezüst Utazó: egyedüli harcosként száll szembe Galactusszal, akivel egykoron egyezséget kötött.

Az Ezüst Utazó: Példabeszéd története kicsivel több, mint 30 évre nyúlik vissza, egészen pontosan 1988-ig, ekkor jelent meg ugyanis a Marvel-képregények atyjának számító Stan Lee (szinte az össze jelentős szuperhős megálmodója), valamint a francia Moebius (Az Idő Urai, Incal) közös alkotása. Ez akkoriban történelmi fordulópontot jelentett, hiszen két legendás alak fogott össze, mindketten hozták magukkal a saját stílusjegyeiket, így a végeredmény egy olyan, főként az amerikai piacra szánt képregény lett, amely egyben magán viselte az európai ízlésvilágot is.

Ahogyan többször kifejtettem már a képregényekről írt kritikáimban, nem mondanám magam igazán nagy rajongónak, nagyon sok mindent kell(ene) még tanulnom, hogy egyáltalán a laikus olvasó státusz fölé helyezhessem magam. Éppen ezért, bár értem, hogy ez az alkotás történelmi mérföldkő, meg páratlan a maga nemében, de tekintettel arra, hogy Moebius munkásságát egyáltalán nem ismerem, így önmagában ez a tény nem gyakorolt rám különösebben nagy hatást. Pontosabban de, mert igen magasra tettem a lécet, valami egészen egyedi és különleges történetet vártam, amit végül nem kaptam meg.

Szégyenszemre, nem csak Moebius neve volt ismeretlen előttem, de Ezüst Utazót is újoncként üdvözöltem. Szerencsémre, a Kingpin Kiadó Marvel+ sorozatában már jelent meg egy négyrészes mini (Ezüst Utazó és Warlock), amely ugyan még mindig olvasásra vár, de az első történethez megjelent egy két oldalas ismertető a címszereplőről, így legalább nem teljesen a nulláról indultam. Utólag azt mondom, hogy kellett is az előzmény, mert bár a most megjelent Példabeszéd egy önálló történet, amely teljesen élvezhető mindenféle előzetes információ nélkül is, mégis találkozhatunk utalásokkal Galactus és Ezüst Utazó kapcsolatára vonatkozóan.

Már az általam írt ajánlóból is sejthető – de igaz ez a kiadvány fülszövegére is –, hogy nagyjából hová fog kifutni a sztori, illetve mi a mondanivalója. E tekintetben én kicsit szájbarágósnak éreztem a történetet, amely, hűen a címhez valóban egy példabeszéd. Olyan, mintha a régi öregek mesélnének a gyerekeknek, igazolva, hogy miért nem cselekedhetünk következmények nélkül. Maga a sztori túl egyszerű, mai szemmel nézve már-már sablonos, tele klisével, és a kötelezően használt, oktató célú tanulság-levonással. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy mindezt harminc évvel korábban vetették papírra, amikor egészen más volt a világ (bár, ezt én csak gondolom, mert akkoriban még, ahogy mondani szokták, tervben sem voltam), így tulajdonképpen nem minden hibája róható fel hibaként.

A történet maga alig ötven oldal, a maradék harmincat a magyar kiadásban borítófotók, Moebius plakátjai – amelyeken különböző Marvel-hősöket (Pókember, Fenegyerek, Rozsomák/Farkas) láthatunk –, valamint egy egészen élvezetes írás teszi ki. Moebius gondolatain keresztül bepillantást nyerhetünk a képregény-alkotás folyamatába, az ötlettől kezdve, a vázlatokon, rajzoláson és színezéseken át, a beírásig bezárólag. Kicsit szomorú, hogy ezt a részt jobban élveztem, mint magát a végeredményt, de legalább kicsit a kulisszák mögé láthattam.

Mindentől függetlenül úgy gondolom, a történet gyengesége ellenére is ez egy olyan kötet, amelynek minden képregény-rajongó polcán ott kell lennie, különösen arra való tekintettel, hogy a Fumax Kiadó a szokásos minőségben jelentette meg a könyvet, így valóban egy különleges kiadásról beszélhetünk.

Értékelés: 10/7