Szerző: Hans Rath
Cím: Kell egy pszichológus, mondta Isten (Und Gott sparch: Wir müssen reden!)
Fordító: Torma Péter
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 240

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A napokban jelent meg Az ördög is csak ember című kötet, ennek okán – meg azért is, mert mostanában szinte csak német filmeket és sorozatokat nézek, így a hangulat is adott volt – elővettem Hans Rath 2016-ben megjelent regényét, amelyben Isten segítséget kér egy pszichológustól.

Dr. Jakob Jakobi nem egy keresett pszichológus. Felesége pár hónappal ezelőtt hagyta el, ügyfelei nem igen akadnak, és még a saját családja is kész csődtömegnek tartja. Egyik este, amikor volt neje új párja féltékenységi rohamok közepette betöri Jakob orrát, így a férfi a sürgősségin köt ki, találkozik Abel Baumannal, aki azt állítja, hogy ő Isten. Jakobi, bár kételkedik a férfi szavahihetőségében és ép elméjében, megérzéseire hallgatva mégis úgy dönt, a segítéségére siet. Váratlan fordulatokban bővelkedő kalandjaik során Abel csodát csodára halmoz, és bár eleinte magának Istennek kellett a pszichológusi támasz, idővel felvetődik a kérdés: ki segít kinek pontosan?

Hans Rath 1965. november 3-án született az észak-rajna-vesztfáliai Straelenben. Érettségi után filozófiát, germanisztikát és pszichológiát tanult Bonnban. Dolgozott benzinkutasként, építőmunkásként, színpadi technikusként, színikritikusként és forgatókönyvlektorként. A kilencvenes évek közepén egy Németországban, Csehországban és Magyarországon működő lapkiadónál helyezkedett el, középvezetői poszton. Nem sokkal negyvenéves kora előtt határozta el, hogy szabadfoglalkozású író lesz. Jelenleg Berlinben én feleségével és fiával. A Kell egy pszichológus, mondta Isten című kötete 2012-ben látott napvilágot, amelynek folytatásai 2014-ben (Az ördög is csak egy ember) és 2015-ben (Und Gott sprach: Du musst mir helfen! - Segítened kell, mondta Isten) jelent meg. 2017-ben a Kell egy pszichológus, mondta Isten című történetét színpadon is bemutatták.

Habár a hazai kiadó több soron felhívta a különböző fórumokon az olvasók figyelmét, hogy annak ellenére, hogy Fredrik Backman olvasóinak ajánlják a kötetet, mégsem ajánlatos az összehasonlítás. Azonban az ember, ilyenkor akarva-akaratlan Jakobot Ovéhoz fogja mérni, amire azért rátesz egy lapáttal a hasonló stílusban született borító. Az összehasonlítás azonban valóban felesleges, mert annak ellenére, hogy mindkét szerző humoros formában tálalja a cselekményt, további hasonlóság nem lelhető fel a két mű között. (Egyébiránt itt jegyzem meg, hogy ha már mindenáron párhuzamot kellene vonni, akkor én azt egy másik német szerző, David Safier regényeivel tenném, és azokat nagyon szerettem.)

Kis önvallomás: én hiszek Istenben, és meg vagyok győződve róla, hogy minden ember ugyanezt teszi, csak nem tudja mi az. Nevezhetjük sorsnak, véletlennek, az Univerzum erejének, természetfelettinek, látomásnak, stb., ám mindenki hisz valamiben, ami szabad szemmel nem látható. Számomra ez a regény is egyfajta megerősítésként szolgált erre. Mielőtt teljesen vallási fanatikusnak tűnnék, csak annyit jegyzek meg, hogy a fülszöveg elolvasása után gondoljon az ember bármit is Abel Baumannról, hogy ő valójában Isten vagy csak egy "szélhámos", az azonnal bizonyossá válik, hogy főhősünknek mindenképpen segítségére van szüksége, így tulajdonképpen Abel feltűnése valóban egy „deus ex machina”.

A regény fő ereje azonban nem ebben a vallási kérdésben, hanem a humorban, az olykor már-már parodisztikus jelenetekben, és a történet abszurditásában rejlik. Abel Baumann, alias Isten éppen azért lesz közkedvelt hős, mert a szerző emberi tulajdonságokkal ruházza fel. Szeretünk Istenre úgy gondolni, hogy ő a Mindenható, aki mindig vigyáz a híveire, aki szemmel tartja őket, de ha jobban belegondolunk, hogy a saját képmására teremtett minket, akkor nagyon is elképzelhető, hogy időnként ő is megfárad, vagy neadjisten! (bocs…) hibázik. Márpedig ebben a történetben ez történik: hol éppen repülőgépet vezet, hol börtönben ül csalás miatt, hol meg pókert játszik a kolostorban. És mindeközben szép lassan megismerjük másik főhősünk, a segítségre szoruló Jakobot és az ő életét. Ott van például a milliomos exneje, aki nem igazán képes magának párt találni, vagy éppen az öcs, akit anyja mindennél jobban szeret, akit Jonas elé helyez, egészen addig, míg meg nem tudja az igazságot a példaképnek állított fiáról.

Sajnos a könyv hazánkban nem lett igazi közönségsiker (ezért is igen nagy szó, hogy három évvel később a folytatás mégis napvilágot látott), de van egy olyan érzésem, hogy nem is ez volt a szerző szándéka. A történet szépen bravúrozik a morális és erkölcsi kérdések megválaszolása és a humor határán, de úgy érzem, időnként maga a szerző sem tudta eldönteni, melyiket is tartja fontosabbnak. Vannak ennél sokkal humorosabb és mélyebb tartalommal bíró regények, de egy könnyed olvasmánynak ez is tökéletes. Hogy is ne lehetne az, amikor Jakob és Abel magyar cigányokkal kezd jótékonykodni?

Értékelés: 10/9