Szerző: Anna Ekberg
Cím: Bomlás (Kærlighed for voksne)
Fordító: Sulyok Viktória
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 364

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Sárga Könyvek sorozat harmadik, és az Anna Ekberg álnéven alkotó szerzőpáros második köteteként látott napvilágot hazánkban a Bomlás, amely egy kegyetlen, ám mégis megrendítő történeten keresztül mutatja be, mit is jelent a házaságban a holtomiglan-holtodiglan.

Christian és Leonora látszólag mintaházasságban élnek: mindenük megvan, amire csak ember vágyhat: karrier, gyönyörű családi ház, ráadásul fiukat, Johant az orvosok is gyógyultnak nyilvánították. Egy nap azonban Christian titokzatos, kétértelmű sms-t kap a telefonjára, ez pedig felébreszti a gyanút feleségében. Miután rájön, hogy férjének szeretője van, Leonora mindent elkövet, hogy maga mellett tartsa a férfit. Azzal azonban nem számol, hogy Christian is hajlandó elmenni a végletekig, ha a boldogságáról van szó.

Az Anna Ekberg írói álnév egy dán szerzőpárost takar, ráadásul – kissé talán meglepő módon, mindkettő férfi. Anders Rønnow Klarlund ismert filmrendező és forgatókönyvíró. Jacob Weinreich ugyancsak forgatókönyvíró, emellett több mint húsz regényt jegyez saját nevén. Első közös regényük, a Kétség 2016-ban került a boltokba, ezt követte a Bomlás. Harmadik, és eddig utolsó kötetük a Havets børn (nyersfordításban: A tenger gyermekei) 2018 nyarán látott napvilágot.

A szerzőpáros előző könyve, a Kétség – apróbb hibái ellenére – kellemes meglepetés volt, ráadásul a Bomlás olvasásakor már tudtam nagyjából, mire számíthatok, így ez a történet is összességében élvezetes olvasmányként marad meg bennem. Hasonlóan az előző kötethez, itt is egy érdekes felütéssel veszi kezdetét a sztori: látjuk, ahogy Christian eltervezi, hogy elgázolja a szakadó esőben futó feleségét. A következő fejezetben visszaugrunk az időben, nagyjából két hetet, hogy lássuk, mi juttatta el a férfit eddig a döntésig.

Frei Tamás mondta egyszer egy beszélgetésen, hogy a forgatókönyvírás első számú szabályai közé tartozik az első benyomás kérdése. Adott két snitt: egy férfi átkísér egy idős asszonyt a zebrán, illetve ugyanez az ember megcsalja a feleségét. Attól függően, hogy milyen sorrendben látjuk a jeleneteket, fogjuk megítélni a személyiségét. Ekberg valamit hasonlót alkalmaz végig a regény során: a történet végére érve nehezen dönthető el, hogy tulajdonképpen Christian vagy Leonora az áldozat. Az első fejezetekben egyértelműen a nővel érez együtt az olvasó, hiszen ő volt az, aki a karrierjét feláldozta a családjáért és fia gyógyulásáért, miközben a férje máshol keresett vigaszt. Idővel azonban jóval árnyaltabb lesz a kép: miután Christian nyomozni kezd neje múltja után, kiderül, Leonora sem az ártatlan teremtés, akinek eleinte gondoltuk.

Éppen emiatt az összetettség miatt különösen izgalmas regény a Bomlás: hősei hús-vér emberek, akiknek tragikus sorsa a rossz döntéseikből fakad. Jog és erkölcs szempontjából mindketten bűnösökké, később cinkosokká válnak, ugyanakkor mégis meg lehet érteni kétségbeesésükből fakadó lépéseiket. Érdemes lenne megvitatni, hogy akik olvasták, melyik szereplőt mentik fel a bűnei alól (vagy éppen egyiküket sem), hiszen roppant összetett a kérdése a cselekedeteik megítélésének.

Nem hagyományos krimiről van szó, ez is inkább egy lélektani dráma, amelyben inkább az érzelmek dominálnak, igaz kapunk bűnügyet, meg egy nyugdíjas nyomozót is, Holger személyében. Ez a másik különlegessége a regénynek: a történetet kvázi az ő visszaemlékezése alapján ismerjük meg. A nyomozó kapta évekkel ezelőtt az ügyet, most pedig a lányának meséli el ezt a különös históriát. Abból a szempontból mindenképpen érdekes az a történetmesélési forma, hogy folyamatosan kétségek között tartja az olvasót, hiszen nagyjából sejtjük, hogy mi történhetett, úgy véljük, tiszta előttünk a kép, de Holger folyamatosan emlékeztet minket, hogy várjuk ki a végét, mert lesz itt még csavar. És lesz is, a történet közepén, ami egyre inkább arra sarkallja az olvasót, hogy folytassa a könyvet. (Azt mondjuk kissé zavaró és érthetetlen is, hogyan mesélheti el ő a történetet a legapróbb részletességekig, amikor ott sem volt, és a tanúvallomásokból sem derül ki minden, de ezen lépjünk túl.)

Ekberg történeteinek folyása akár lassúnak is mondható, hiszen tényleg nagyon aprólékosan építi fel a sztorit, sokszor kitér a szereplői lelki állapotára, múltjukra. Azonban, mint egy kirakósnál, itt is végül minden a helyére kerül, és bizonyos, eleinte hétköznapinak, sőt talán unalmasnak is titulált jelenet a későbbiekbe nyer értelmet. A végkifejlet kellően drámai és elgondolkodtató, főleg, ha elképzeljük, mi van a „vége” szó után. Mert a történet – bár lezárul, nyitott kérdés nem marad –, de ennyivel nem ér véget, ám a folytatás már az olvasóra van bízva: tudunk-e bűnnel a lelkünkben élni, létezik-e még a boldogság és megbocsátás.

A Sárga Könyvek sorozat nem indított valami fényesen a szememben, azonban az eddig megjelent három kötetből kettőt örömmel olvastam, így az arány egyelőre nem rossz. Bízom benne, hogy a jövőben is kapunk még hasonlóan érdekes regényeket, ahogy abban is, hogy Ekberg harmadik könyvét is kezembe vehetem hamarosan.

Értékelés: 10/9

A szerző magyarul megjelent művei:

Kétség
Bomlás