Éppen jó

covers_546637.jpgSzerző: Jostein Gaarder
Cím: Éppen jó
Fordító: Papp Vera-Ágnes
Kiadó: Noran Libro Kiadó
Oldalszám: 136

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Sofie világa című regénnyel világhírnévre szert tett Jostein Gaarder ezúttal egy kisregénnyel jelentkezett, ami az idei Könyvfesztiválkor került a hazai könyvesboltok polcára a Noran Libro Kiadó jóvoltából.

Albert és Eirin az első egyetemi napjukon találkoztak az Oslói Egyetem kávézójában. Egyiksük sem merte megszólítani a másikat, de mindketten érezték, hogy különleges kapcsolat szövődik közöttük. Harminchét évvel később, 2009-ben Eirin egy édesvízi biológiai kongresszuson vesz részt Melbourne-ben, Albert pedig egyedül van odahaza. Miután megrázó híreket kapott az orvosától, elutazik kettejük menedékére, a Meseházba, hogy átértékelje az életét. Levelet ír a családjának, amelyben felidézi szerelmük minden fontos állomását, jelenlegi helyzetét. Ez alatt a huszonnégy óra alatt kell meghoznia élete talán legnehezebb döntését.

Az 1952-ben, Oslóban született Jostein Gaarder nevét az 1991-ben megjelent Sophie világa című regénye megjelenése kapcsán jegyezte meg az egész világ. Én mégsem ezzel a művével, hanem A narancsos lány cíművel kezdtem a vele való ismerkedést, amiből – megvallom őszintén – sokra már nem emlékszem (érik már az újra olvasás!). Ezt követően több művét is a kezembe vettem, de még mindig akad olyan kötet, ami ott várakozik a polcomon. Gaarder hazánkban is kedvelt írónak számít: az utóbbi években kétszer is járt Magyarországon, a Könyvfesztivál idején (2016-ban díszvendégként), emlékszem, mindkét alkalommal hosszas, órákig tartó sor várt arra, hogy az emberek aláírathassák vele a saját példányukat. A Noran Libro Kiadó jóvoltából folyamatosan érkeznek az életmű újabb tagjai, ezúttal egy kisregény, az Éppen jó jelent meg.

Kisregényről lévén szó, maga a kötet alig 136 oldal (és a hazai kiadás mérete leginkább egy zsebkönyvhöz mérhető), így viszonylag hamar, akár egy nap alatt is el lehet olvasni. Azonban, itt, mint Gaarder műveinél általában, nem a gyorsaság számít, hanem a tartalom, így talán érdemes időnként szünetet tartani, letenni a könyvet és elgondolkodni az olvasattokon. (Habár én is egyetlen nap alatt végeztem vele, de hasonlóképp jártam el.) A történet maga viszonylag egyszerű: adott egy házaspár, akik több mint 30 éve élnek boldog házasságban, kapcsolatuk a feltétlen szereteten és tisztességen alapul. Azt nem írhatom, hogy az őszinteségen is, hiszen, mint kiderül, Albertnek is megvannak a maga titkai. Ezek közül a legnagyobb a betegségével kapcsolatos, amely okán úgy dönt, hogy elzárkózik a világtól, megírja búcsúlevelét, arra az esetre, ha úgy döntene, hogy véget vet az életének.

Albertnek egyszerű élete volt és van, gondolatai is ennek megfelelően általánosak. Rádöbben, hogy az emberi élet is véges, ez pedig arra készteti, hogy ne csak önismeretei kérdéseket tegyen fel magának, hanem végig gondolja saját, mint ember helyét az univerzumban. Időnként a szerző elkalandozik, és túlságosan filozofikusra veszi a figurát, hiszen azt vizsgálja meg, hogy milyen apró porszemek vagyunk a világegyetem végtelenségében, mégis sokszor mi magunk és társaink jelentjük a világot. De nem csak ezen gondolkodhat el az olvasó, van egy mögöttes üzenete is a regénynek. Mégpedig az, hogy jogunk-e van dönteni szeretteink helyett? Azzal, hogy Albert kész véget vetni az életének, hogy megóvja feleségét, gyermekét, unokáját a szenvedéstől, attól, hogy lássák, hogyan válik magatehetetlen emberi ronccsá, helyettük is hozna döntést. Érdekes kérdést vet fel ezáltal a szerző, amin, szerintem mindannyian gondoltunk már, hogy mi lenne ha… Mi lenne, ha mi lennénk annyira betegek, hogy egész hátra lévő életünkben ápolásra szorulnánk? Mi lenne, ha látnunk kellene, ahogy szeretteink szenvednek miattunk? Melyik a jobb? A gyors halál okozta gyász mellett a szép emlékek megőrzése, vagy hosszan tartó, ám ugyanakkor fájdalmas közösen eltöltött idő? Erre helyes választ adni szinte lehetetlen, és bár a könyv megkísérli azt, mégsem mondhatjuk, hogy az lenne a tökéletes döntés.

Gaarder tehát ismételten egy elgondolkodtató, emberi történetet írt, ami rövidsége ellenére is annyi tartalommal bír, ami hosszas gondolkodásra, elmélkedésre készteti az olvasóját.

Értékelés: 10/9