Szerző: Camilla Läckberg
Cím: Aranykalitka (En bur av guld)
Fordító: dr. Dobosi Beáta
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 352

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A hazánkban is igen népszerű Camilla Läckberg a Fjällbacka-sorozat eddigi tíz kötete után egy vérbeli drámával tér vissza. Az Aranykalitkában a megaláztatásról, megcsalásról és egy pokoli bosszúról olvashatunk.

Faye élete látszólag gondtalan, mindene megvan, amire az emberek vágynak: egy jóképű és milliomos férj, gyönyörű gyermek, mesébe illő otthon. Ám mint tudjuk, a látszat mindig csal: a nő álmában sem gondolná, hogy férje képes lenne őt megcsalni, ezért is sokkhatásként mikor rajtakapja egy nála jóval fiatalabb nővel a saját otthonukban. A megtört nő azonban hamarosan talpra áll, és ördögi bosszút foglal: elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, de tönkreteszi a férjét. Aki még nem is sejti, milyen hatalmas ellenséget szerzett magának: Faye múltja ugyanis megannyi titkot rejt.

Camilla Läckberg 1974. augusztus 30-án született a svédországi Fjällbackában, és mára hazája egyik legsikeresebb krimiírójává vált. Könyvei állandó színtere szülővárosa, ennek oka egyszerű: 2002-ben részt vett egy író-tanfolyamon, ahol a tanárai az állandó hitelességre hívták fel a figyelmét, azt tanácsolva neki, hogy helyszínnek olyan várost válasszon, amit jól ismer. Első regénye, a hazánkban is debütáló Jéghercegnő 2003-ban jelent meg, amit több mint harminc országban adtak ki. Azóta további kilenc kötet látott napvilágot, a sorozat sikerességét mutatja, hogy nem egy országban szinte rögtön az eredeti megjelenés után kiadták a lefordított verziót. 2007-ben az első kettő, 2009-ben a harmadik és negyedik részből forgattak filmet, a főszerepet Elisabet Carlsson (Erica Falck) és Niklas Hjulström (Patrik Hedström) játszotta. 2012-ben egy tíz részből álló, egyenként 90 perces tévésorozatot is forgattak Fjällbackamorden (Fjällbackai gyilkosságok) címmel, amely azonban csak a helyszínt és a szereplőket vette alapul, a könyvek cselekményeitől merőben eltér. Läckberg mostani, két részből álló történetével tett egy kis kitérőt, ezúttal azonban inkább a drámára helyezi a hangsúlyt, semmint a krimire.

Mégis csak kapunk valamicske krimit, ami nagyjából a cselekmény 10 %-át teszi ki, és az is jórészt a regény utolsó fejezeteiben. Addig csupán a nagyobb részeket bontják meg az egy-két oldalas beszélgetések, amik sejtetni engedik, hogy mi fog történni a jövőben hőseinkkel. Igaz, számomra a regényvégi csavar nem volt igazán nagy csavar, mert nagyjából a kötet negyedénél járhattam, amikor rájöttem, pontosabban ráéreztem a megoldásra, hiszen biztos nem lehettem benne. De mivel nem is a krimi a lényeg, hanem a dráma, így ez a szál, mondhatni mellékes csupán egy apró szelete a nagy egésznek.

Läckberg a ma divatos gript-lit műfaj szabályait követi, vagyis az alapok, amikre építkezik, nem mondhatók eredeti ötletnek. Adott egy milliomosfeleség, akinek a világon semmi más dolga nincs, csak otthon maradni, vezetni a háztartást (pontosabban felügyelni az erre kijelölt embereket), no meg szépnek lenni, akit bármilyen rendezvényen mutogatni lehet. Faye azonban szabadulni akar ebből az aranykalitkából, jóval azelőtt ráeszmélve erre, hogy megtudná, férje megcsalja őt. Innentől is nagyjából sejthető a sztori: mindannyian tudjuk, hogy milyen az, ha egy nő bosszút forral.

Se nem krimi, se nem eredeti a történet, akkor mégis miért ajánlatos elolvasni ezt a regény? – teheti fel joggal bárki a kérdést. A válasz pedig igen egyszerű: azontúl, hogy Läckberg továbbra is rendkívül jól leköti az olvasót figyelmét a történetszövéssel, csavar egyet a jól megszokott sablonon. Faye alakjában ugyanis egy roppant összetett személyiséget kapunk, aki – és ezt tessék szó szerint érteni – bármit megtenne a saját boldogságáért. A szerző alkothatott volna egy szenvedő alanyt, akivel minden olvasó képes együtt érezni, ehelyett azonban egy igen megosztó jellemmel bíró főszereplőt kapunk. Faye ugyanis nem az az ártatlan, magáért kiállni nem képes főhős, hiszen már gyerekként szembesülnie kellett az emberi gonoszsággal és azzal, hogy csak úgy veheti fel ez ellen a harcot, ha ő is lesüllyed azok szintjére, akivel meg akar küzdeni. Igaz, a bosszú, amit kieszelt a férje ellen, és annak kivitelezése számomra némely ponton kétséges volt, és nem igazán éreztem alaposan átgondoltnak sem, akad egy-két logikai baki is, de ezek többsége szintén elenyésző, az élvezti értékből nem sokat von le.

A regény cselekménye többnyire lezárt, pontosabban hagy ugyan egy-két nyitott kérdést, de ezek nem mondhatók igazán relevánsnak, így azok is bátran belevághatnak ebbe a sorozatba, akik számára esetleg ismeretlen az írónő, vagy éppen haboznának a Fjällbacka-széria után. (Megjegyzendő, hogy Läckberg nem igazán tudott még most sem elszakadni az alig 900 fős településtől, ugyanis Faye gyermekkora ott játszódik.) A kérdés inkább az, hogy innen milyen irányt vesz majd a történet, de erre a választ csak a jövőre megjelenő zárókötetben fogjuk megkapni.

Értékelés: 10/8