Szerző: Darren Shan
Cím: A Végzet fiai (Sons of Destiny)
Fordító: F. Nagy Piroska
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Oldalszám: 232

AZ ELŐZŐ RÉSZEKRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!

Én magam sem hiszem el, hogy sikerült minden további nélkül teljesítenem a saját magam által felállíttott Darren Shan-újraolvasás kihívásomat. (Aki ismer, az tudhatja, hogy általában hatalmas lelkesedéssel vetem bele magam minden ilyenbe, de nagyon kevés esetben jutok el a célig.) Ugyanakkor nem csak emiatt vagyok boldog, hanem mert arra is rájöttem, hogy némely gyermek- és/vagy tinédzserkori kedvencemet ugyanakkora lelkesedéssel vagyok képes most is olvasni, és hogy vannak olyan regények, amik semmit nem veszítettek az értékükből. Darren Shan vámpír-történetei pedig pont ilyenek. 

A sorozat legutolsó részében elérkezünk a Sebhelyesek Háborúja végkifejletéhez, valamint az is kiderül, hogy beteljesül-e Lady Evanna jóslata a rettegett Árnyak Uráról. Amikor legutoljára otthagytuk Darrent és barátait, kiderült, hogy Steve fia egyben főhősünk unokaöccse (vagyis Anne gyermeke). Az események tehát váratlan fordulatot vesznek, azonban ez nem minden: Desmond Tiny újabb meglepetésekkel rukkol elő, ám Darrent sem kell félteni, ha arról van szó, hogyan cselezze ki a jó öreg végzetet.

Igazság szerint ennek a kötetnek az ajánlóját megírni teljesen felesleges, hiszen aki idáig eljutott az olvasásban, az bizonyára nem az utolsó rész előtt adja fel, az előző történet végén a cliffhanger éppen elegendő ok arra, hogy kézbe vegyük a lezárást. Emlékszem, mennyire izgatottan vártuk nővéremmel anno a regény megjelenését (nálunk ez a sorozat felért a Harry Potterrel, ráadásul Darren Shan ekkoriban érkezett először Magyarországra, én pedig annyira örültem, hogy sikerült eljutnom a dedikálásra tizenévesen), együtt találgattuk, hogy vajon mi lesz a vége. A szokásostól eltérően ez a történet két részből és egy közjátékból áll, amely utólag látva abszolút logikus lépés volt az írótól, hiszen hatalmas ívet jár be a cselekmény és a főhős is ez alatt a közel 250 oldal alatt (is). 

Az első rész tulajdonképpen a Sebhelyesek Háborújának lezárását mutajta be, a második pedig Darren életének további alakulását. Mindkettő kimondottan izgalmas (többletértelmet nyer a cím is!), ráadásul a szerző meg merte lépni a befejezésben azt is, amire szerintem nem sokan számítottak az olvasók közül (legalábbis tizenévesként engem abszolút meglepetésként ért), és végül egy olyan megoldást talált, amely a két lehetséges jövőkép között helyezkedik el. Az kicsit sajnálatos, hogy a többi szereplőről, valamint a vámpírok és a vérszipolyok további viszonyáról, a világ alakulásáról nem kapunk több információt (ha már megírta az előzményt, igazán írhatna akár csak egyetlen könyvet is arról, hogy mi lett mondjuk 50 évvel később). Ugyanakkor bizonyos vagyok benne, hogy maga a végső csavar, az egész regényfolyam magyarázata igen megosztó (volt), véleményem szerint azonban zseniális, ahogyan megmagyarázza, hogy miért és hogyan születtek meg ezek a regények. 

Így visszatekintve az elmúlt évre, kimondottan szórakoztató volt, hogy újból átélhettem a sorozat nyújtotta izgalmakat, és abban is biztos vagyok, hogy jövőre sem fogom feladni: egyrészt előveszem az előzményt (Larten Crepsley regényes élete), mert az mindeddig kimaradt, ráadásul idővel újból sort kerítek akár Shan, akár más régi kedvenc szerzőm (Anthony Horowitz, Lois Lowry, Louis Sachar) vagy sorozatom (Varázskör, Laura) újraolvasásásra. Mert gyereknek lenni és maradni jó. 

Értékelés: 10/10