Szerző: Jacky Durand
Cím: Apám receptjei (Le cahier de recettes)
Fordító: Bognár Róbert
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalszám: 216

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Különleges francia kisregény került a boltokba: Jacky Durand újságíró, étteremkritikus és gasztroblogger második művével egy klasszikus történetbe beillő apa-fiú kapcsolatot tár elénk, mindezt hazája ételkülönlegességeivel megfűszerezve.

Julien apja halálos beteg, már csak napjai vannak hátra. A fiú a kórházi ágyánál ülve felidézi kettejük múltját: hogyan alapította meg Henri a Virágos Állomás nevezetű vendéglőt, mit jelent számára a főzés, miben lelték mindketten örömüket az életben. Ahogyan haladunk előre a történetben, pontosabban az emlékekben, úgy rajzolódik ki előttünk egy megtört család képe, egy tisztaszívű apa és ember alakja, aki erőn felül igyekszik mindent biztosítani a fia számára, és eredünk közösen egy régen elveszettnek hitt receptfüzet nyomába.

Jacky Durand, a szerző évek óta járja Franciaországot, riportokat, ételkritikákat ír a Libértation napilapnak, emellett állandó munkatársa a France Culture rádiónak. Szabadidejében gasztrobloggerként is tevékenykedik, továbbá előszeretettel fordul meg a konyhában szakácsként. A magyarul most megjelent Apám receptjei a második regénye.

Éppen a napokban beszélgettem egy olyan ismerősömmel, aki - egyelőre - csak az otthonában kápráztatja el a vendégeit a látványosabbnál látványosabb ételekkel, arról, hogy mi készteti arra, hogy több órán keresztül foglalkozzon egy olyan ebéd elkészítésével, amit aztán mások fél-egy óra alatt eltüntetnek. Természetesen, ez az egész diskurzus alapjának egy nagyon leegyszerűsített és profán összefoglalója, de én, aki éppen csak annyi időt tölti a tűzhely körül, mint amennyi feltétlenül szükséges, mindig is csodáltam azokat, akiknek a sütés és a főzés igazi szenvedélyük. (Ehhez még hozzájönnek a programozók, könyvelők és közgazdászok, de az már egy teljesen más kérdéskör.) Úgy gondolom, hogy Durand regénye egy kicsivel közelebb tudja vinni a hozzám hasonló olvasókat ehhez a világhoz, hiszen a sorai által betekintést nyerhettem ennek a szakmának rejtelmeibe (azt nem írom, hogy szépségeibe, mert nemcsak a pozitív, hanem a negatív oldalát is feltárja előttünk).

De természetesen mindez csak a regénynek egy keretet ad, - kis szójátékkal élve - extra fűszerezést, mert miközben a francia konyha és ételkülönlegességek előtt tiszteleg, egy nagyon is emberi történet bontakozik ki előttünk. Azért is írom, hogy emberi, mert ebben a sztoriban nincsenek váratlan fordulatok, óriási csavarok, csak egy átlagos életút, ami éppen annyira különleges, mint minden egyes emberé. Igaz, a fülszöveg alapján én abban a hitben voltam, hogy leginkább Henri (az apa) életét ismerjük meg jobban, de az igazi főhős Julien (a fiú), de ez a megállapítás sem lenne igaz, mert a főszerepet a kettejük kapcsolata játssza. Mindig is közel álltak hozzám azokat a regények, amelyekben egy bensőségen apa-fiú viszonyról olvashatok, így számomra ehhez a kötethez is jóleső, kellemes emlékek fűződnek. 

Az emlékfoszlányok során felidéződik előttünk a történet egyéb hőseinek alakjai is, akik mind-mind hatással voltak Julien életére. Ott van Hélène, Henri élettársa, aki egyik napról a másikra hagyja el a családfőt, és hirtelen távozásának rejtélye mindvégig izgalomban tartja a fiút, aki különösen szerette a nőt, vagy éppen Lucien (becenevén Lulu), aki apja bajtársa volt a fronton, utána pedig mellette helyezkedett el segédszakácsként. De ugyanilyen fontos szerepet tölt be a fiatalember jellemének alakításában Lulu testvére, Gabriel és neje, Maria, akiknél Julien gyermekkorának nyarát tölti. Főhősünk élete során mindvégig olyan döntéseket kényszerül meghozni (legyen az akár kapcsolati, akár hivatásbeli), amelyekkel az olvasó is remekül tud azonosulni, így, bár az oldalszám nem feltétlenül indokolná ezt, hamar a szívünkbe lophatja magát a figura. Mindezt Durand olvasmányos stílusában, már-már szépirodalmi igényességgel megírt szövegével együtt kapjuk meg.

A magyar kiadás abból a szempontból is különleges, hogy a kötet fordítójának, Bognár Róbertnek köszönhetően, egy közel húsz oldalas függelékben olvashatunk a regényben szereplő ételekről, sajtokról, fűszerekről és borokról, valamint a vállalkozóbb szelleműek a leírt receptek alapján saját maguk is elkészíthetik azokat. 

Értékelés: 10/9 

A kötet megrendeléséhez katt ide!