Fenyőgyanta

covers_585619.jpgSzerző: Ane Riel
Cím: Fenyőgyanta (Harpiks)
Fordító: Sulyok Viktória
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 304

SPOILERMENTES KRITIKA!

Az idei évet nagyon erősen nyitotta az Animus Kiadó - már ami a skandináv regényeket illeti. Amellett, hogy számos, hazánkban is kedvelt író (Arnaldur Indriðason, Lars Kepler, Stefan Ahnhem) tért vissza, új szerző is debütált a Skandináv Krimik sorozatban. Ane Riel nevét pedig érdemes lesz megjegyezni, mert ha a további regényei is ennyire erőteljesek lesznek, újabb gyöngyszemre találtunk rá.

Jens Haarder világéletében elzárva élt családjával, a Fejnek nevezett szigetnyúlványon. Miután apjuk meghalt és az öccse is elhagyta a családot, a fiatal Jensnek egyedül kellett gondoskodnia anyjáról. Egészen addig, amíg nem találkozott Mariával, akivel rövid időn belül házasságot is kötött. Ez akár egy boldog vég is lehetne, de igazából ez csak a vég kezdete. Évekkel később Maria annyira elhízott, hogy az ágyból sem bír felkelni, Jens pedig a lehető legritkábban tűnik fel a szomszédos városkában, hétéves lányukat, Liv-t pedig a külvilág számára halottnak nyilvánították. Vajon mi készteti a Haarder-családot ennek a különös életmód folytatására? Egyáltalán létezhet kiút egy beteg elme számára?

Az 1971-ben született Ane Riel, dán író számára az igazi áttörést második regénye, a Fenyőgyanta hozta meg, ezzel szerzett nemzetközi hírnevet és ezzel a történettel debütált hazánkban is. A könyv mindeddig 24 oszágban jelent meg, Riel pedig 2016-ban megkapta érte a legjobb skandináv kriminek járó Üvegkulcs-díjat is. 

Habár az említett díj, valamint a hazai sorozatban való megjelenés miatt joggal gondolhatnánk, hogy egy ízig-vérig skandináv krimit kapunk, aki erre számít, az erősen csalódni fog. Noha, valóban akad benne törvényen kívüli személy, és gyilkosságból is kijut, ennek ellenére - szerény véleményem szerint - ez a történet abszolút nem illeszkedik bele a fent említett műfajba, lévén, hogy még nyomozást is csak elvétve kapunk. Számomra kissé érthetetlen is, hogy miért nem a kiadó Sárga Könyvek sorozatát erősíti ez a regény, hiszen abba a szériába teljes mértékig passzol. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy jóformán ezt az egy "hiányosságot" tudnám a kiadó és a regény szemére vetni, mert a Fenyőgyanta tipikusan az a történet, amit kár lenne kihagyni.

Ezt a különleges, minden bizarr esemény és gondolat ellenére mégis csak mélyen emberi sztorit, három (pontosabban négy) különböző szereplő szemszögén keresztül látjuk. A történet egyik mesélője a hétéves Liv, akiben egyszerre van jelen a gyermeki én, amely tiszta és ártatlan, valamint az a fajta szülői neveltetés, amelyet Jenstől kapott, és amelynek következtében képes éjjelente lopni és tökéletes vadásszá válni. A cselekmény - az oldalszámot tekintve elég csekély, de mégsem elhanyagolható - részét képzik Maria levelei is, amelyek fő funkciója a feszültégfokozás, hiszen előre jelzik (többnyire kellő mértékű sejtelmességgel) a borzalmas jövőt. Az utolsó szemszög a kivülálló mesélőjé, amely kezdetben Jens lelki világába enged betekintést, megismerjük a gyermekkorát, a fiatalságának éveit, és azt is, hogyan vált belőle az, akit most látunk. A történet nagyjából felénél tűnik fel a színen Roald (ő lesz a negyedik szereplőnk), a közeli város kocsmájának tulaja, aki - szinte egyedüliként felfigyelve a különös eseményekre, amik a Fejen történnek - saját szakállára nyomozásba kezd.

A Fenyőgyanta nem egy akciókkal dúsított történet, sőt, mondhatni fordulatok, csavarok sincsenek benne, hiszen amint alámerülünk ebben a különösen sötét történetben, már szinte semmin nem lepődünk meg. Ezt a regényt tehát nem az izgalmas cselekmény miatt érdemes elővenni, hanem a hangulata és a remekül megalkotott karakterek miatt. Egyfelől Riel tökéletesen vissza tudja adni egy dán kisváros komorságának atmoszféráját, szinte mindvégig érezzük azt a fojtogató légkört, amely a történetet uralja. Azt, amelyikben minden borzalma és hűvössége ellenére élvezettel mártózunk meg, hogy aztán - ambivalen módon - minél hamarabb szabaduljunk tőle, csakhogy ez nem megy egykönnyen. A sztori akkor is ott motoszkál az emberben, ha éppen nincs a kezében a könyv, elgondolkodik a szereplők jellemén, cselekedetein, és azon, hogy vajon létezik-e feloldozás, menekvés, továbblépés? A befejezés csak egy pillanatnyi megnyugvást ad: egy percig elhisszük, hogy a happy end lehetőségét a fantáziánkra bízza, azonban Riel a könyv utolsó mondatával is képes erőteljesen gyomorszájon vágni az olvasót. 

Kinek ajánlatos tehát ezt a könyvet kézbe vennie? Annak, aki szereti a szépirodalmi igényességgel megírt, különlegesen hátborzongató eseményeket, emberi életeket feldolgozó történeteket, és annak, aki kíváncsi, hogyan dolgozza fel mindezt a dánok legújabb csillaga. Csak egyet kérek mindenkitől: ne tipikus skandináv krimit várjon!

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!