Szerző: Stina Jackson
Cím: Ezüstút (Silvervägen)
Fordító: dr. Dobosi Beáta
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 320

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Animus Kiadó 2018 őszén indította útjára a Sárga Könyvek sorozatot, amelyben olyan krimik és thrillerek jelennek meg, melyek a hagyományosabb vonalat képviselik, és nem illeszkednek a kiadó Skandináv krimik szériájába (még akkor sem, ha történetesen skandináv szerző írja az adott könyvet). Ennek a sorozatnak a negyedik kötete az Ezüstút, amely a svéd Stina Jackson erőteljes debütálása is egyben.

Lelle lánya három évvel ezelőtt tűnt el, legutoljára az Ezüstút mentén található buszmegállóban látták. A férfi azóta megszállottan járja kocsijával az útvonalat, abban reménykedve, hogy gyermeke egyszer csak előkerül. A rendőrség - bár ezt ennyire nyíltan nem mondják ki - már rég lemondott arról, hogy a lányt élve megtalálják, Lelle felesége is igyekszik új életet kezdeni. Mindeközben a tinédzser Meja és édesanyja az Ezüstút melletti Glimmersträskbe költözik, Torbjörnhöz, ahhoz a férfihoz, akit anyja, Silje a neten keresztül ismert meg, és akiről sokat pletykálnak a faluban. Meja már megszokta az állandó költözéseket és Silje zűrösebbnél zűrösebb szerelmi viszonyait, így a mostani helyzetre sem reagál másként, mint eddig: unottan várja, hogy véget érjen. Ám ekkor megismerkedik egy helyi fiúval, aki egy egészen új élet lehetőségét tárja elé. Amikor újabb lánynak tűnik el nyomtalanul, Lelle és Meja sorsa végérvényesen összefonódik.

Stina Jackson 1983-ban született egy kis észak-svédországi településen, Skellefteåban. Felsőfokú tanulmányait Stockholmban végezte, majd 2006-ban férjhez ment, és az egyesült államokbeli Denverbe költözött. Itt írta meg Ezüstút című debütáló regényét, amely 2018-ban elnyerte a Svéd Krimiakadémia legjobb kriminek járó díját, 2019-ben pedig az Üvegkulcs-díjat.

Stina Jacksont, ha mindenáron hasonlítanom kellene a már jól ismert skandináv szerzőkhöz, talán Karin Alvtegent mondanám, hiszen többnyire ő történeteiben jut ennyire fontos szerep a bűnügyi szál és a nyomozás mellett a hősök lelki világának. (Sőt, igazság szerint Ane Rielt is írhatnám, de egyfelől ő még csak nemrég került a köztudatba, másrészt Jacksont korábban olvastam, csak a kritikával maradtam adós.) Igazság szerint az Ezüstút nem krimi, annak ellenére, hogy valóban van nyomozás (több jelenetben is találkozunk a rendőrséggel, de jórészt Lelle az, aki fényt akar deríteni az igazságra), és mint a történet végére kiderül - nem meglepő módon - valóban történt bűncselekmény. Így a hazai kiadó ezt a könyvet nagyon helyesen a Sárga Könyvek között jelentette meg, hiszen ebben a regényben jóval fontosabb a pszichológia mindennél.

Lelle három éve tartó éjszakai utazásai és a lánya felkutatása iránti vágy tulajdonképpen a gyász feldolgozásának a folyamata, hiszen, bár ezt talán a férfi sem vallja be magának teljesen, a bizonytalanságtól szenved. Addig nem tudja elengedni a lányát, amíg nem szerez bizonyosságot afelől, hogy valóban meghalt-e, így nyomozásának valódi célja egy megoldatlan kérdés tisztázása, a válasz milyenségétől függetlenül. Persze, ez korántsem egyszerű neki, hiszen az élete azon a három évvel azelőtti napon végképp kettétört: azóta nem találja önmagát, házassága zátonyra futott, így gyakorlatilag már csak ez tartja benne a lelket. Ezzel szemben Meja egy teljesen másik életút, egy olyan, amiért már az első perctől fogva együtt tudunk érezni a fiatal lánnyal. Lelléhez hasonlóan ő is egy lelkileg erősen sérült ember, aki már szinte teljesen elvesztette a hitét az emberekben. Éppen ezért, amikor megjelenik a színen Carl-Johan és családja, akik egy, a korábban ismerttől totálisan más felfogásban látják a világot, és eszerint is élik az életüket, Meja úgy érzi, hogy megnyílt számára is az út a boldogság felé. 

A történet végére a szálak természetesen összeérnek, de nem feltétlenül úgy, ahogyan azt gondolná az ember. A megoldás és egyúttal a lezárás is abszolút valóságos, talán éppen ezért nem is számít erre az olvasó. De nem csak valóságos, hanem mélységesen fájdalmas is, pont úgy, ahogyan az egész regény. Mintha csak egy keserédes balladát tartanánk a kezünkbe, annyira szívbe markoló a történet és a két főszereplőnk élete. Ez és Jackson teljesen egyedi stílusa (amihez kellett dr. Dobosi Beáta értő-érző fordítása is) az, ami igazán különlegessé és hangulatossá teszi a regényt. Zárszóként: ajánlom mindenkinek, aki szeret belemerülni az emberi lélek rejtélyes világába, nehéz sorsokat megismerni, hogy aztán közösen várhassuk, mivel fog minket meglepni legközelebb a szerzőnő.

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!