Szerző: Mats Strandberg
Cím: Amíg élünk (Slutet)
Fordító: dr. Dobosi Beáta
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 408

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Mats Strandberg regényére már a kiadó év eleji kiajánlójában felfigyeltem, hiszen az már több soron bebizonyosodott, hogy a skandinávok minden műfajban képesek egyedit alkotni, ez pedig a legtöbb esetben igazi csemegévé válik az olvasók számára, hiszen a jól ismert sablonokat egészen különleges módon használják a cselekményvezetés során, amitől valamennyire eredetivé válik az akár unalomig ismert sztori is. 

Hamarosan eljön a végső pusztulás: rövid időn belül (jelen esetben négy hét és öt nap múlva) egy üstökös csapódik a Földbe, ezt a katasztrófát pedig senki nem éli túl. Felvenni a harcot ellene nem lehet, így marad a beletörődés. De bele lehet-e törődni a túl kora halálba, van-e értelme még bárminek is az életben? Két főszereplőnk, Simon és Lucinda napok óta ezen a kérdésen tanakodik, egészen addig, amíg nem értesülnek arról, hogy egy közös barátjukat meggyilkolták. Innentől kezdve pedig új értelmet találnak a hátralévő napokra.

Mats Strandberg neve ismerősen csenghet az olvasóknak, hiszen pár évvel ezelőtt már megjelent itthon az Engelsfors-trilógia, amelyet az 1976-os születésű svéd szerző Sara Bergmark Elfgrennel közösen írt. Strandberg első regénye, a Jaktsäsong 2006-ban jelent meg, amelyet aztán további nyolc követett, köztük a már említett YA-korosztálynak írt trilógia, valamint néhály horror-történet (Färjan, 2015, Hammet, 2017). Eddigi utolsó regénye a nálunk idén tavasszal a boltokba került Amíg élünk című preapokaliptikus regény, amely a Föld elpusztulása előtt utolsó hetekben enged bepillantást. 

A főleg az ifjúság, valamint a fiatal felnőttek számára íródott regény kiindulópontja kétségtelenül nem eredeti - elég, ha csak a történetben említésre kerülő filmekre gondolunk, de kapásból ott van még az elmúlt évekből Ben H. Winters trilógiája, amely ugyanerre az alapra épül. De úgy tűnik - sok másikhoz hasonlóan -, hogy ez a téma is kimeríthetetlen, és való igaz, hogy néha nem árt, ha bizonyos dolgokra több soron felhívjuk az olvasók figyelmét. Például arra, hogy az ember, mint a tápláléklánc legtetején álló, magát sokszor mindenhatónak képzelő egyén sem védhetetlen és hogy végső soron a természet erői mindannyiunk felett állnak. Jelen esetben egy, a Földet hamarosan elérő üstökös képében érkezik ez a bizonyosság, ami azonban nem csak bizonyos területeket, hanem az egész bolygót elpusztítja. Oda lesz minden, amiért eddig küzdöttünk, dolgoztunk, eltöröltetnek az álmaink és vágyaink is. 

A regény meglehetősen hosszas bevezetője inkább filozófiai kérdéseket vet fel, két tizenéves hősünk, az éppen szinglivé váló Simon, és a halálos beteg Lucinda igyekszik feldolgozni azt, hogy cirka 33 nap múlva mindannyian meghalnak. Éppúgy, ahogyan az emberek többségétől elvárható, ők is - most már minden mindegy alapon - feladják addigi életüket, és megpróbálják sajátos eszközökkel kiélvezni azt, ami hátra van még belőle. De míg a fiú esetében ez az állandó részegséget és drogokat takarja, a lány lázadása a betegség ellen való küzdelem feladását jelenti. Aztán kapnak egy hírt, ami mindkettőjüket lesokkolja: a városban az egyik fiatal lányt, Tildát holtan találják. Mivel ő volt Simon exe és egykoron Lucinda legjobb barátnője, a két fiatal összefog, hogy közösen derítsen fényt a gyilkosságra. Leegyszerűsítve: a sztori igazából egy gimis-nyomozós történet, amely egy igazi krimihez képest meglehetősen lightos, sőt, ha nem lenne a közelgő apokalipszis mint kerettörténet, meglehetősen unalmassá is válna egy idő után. Csak hogy az üstökös közelít, ami nem csak azt jelenti, hogy a két fiatalnak véges az ideje, hanem azt is, hogy van-e értelme egyáltalán kideríteni mi történt, hiszen a bűnös, pár napon belül ígyis-úgyis meglakol bűnéért. 

Ennek a regénynek a legnagyobb érdeme, hogy mindvégig gondolkodásra készteti az olvasóját, hiszen akarva-akaratlanul felmerül bennünk a kérdés, hogy mi mit tennék a szereplők helyében. Folytatnánk ugyanúgy az életünket vagy éppen ellenkezőleg, mindent megtennénk, ami eddig tiltva volt ugyan, de mindig vágytunk rá? Ahogy haladunk előre a történetben, újabb és újabb nézőpontokat ismerünk meg, amelyek tökéletesek lehetnek arra, hogy a kezdeti véleményünket is átgondoljunk, valamint, ami - manapság talán ritka a könyveknél - remek "vitaalapot" is biztosít egy baráti beszélgetés során. És bár ez nem kimondottan a történethez köthető, de eléggé sajátos a regény megjelenésének időpontja is, hiszen alig pár nappal azelőtt látott napvilágot, hogy a mostani világunk fenekestül felfordult volna, így külön érdekes a párhuzam az Amíg élünk és a valódi élet között. Hiszen tulajdonképpen mindkettő arról szól, hogy egyetlen pillanat alatt hogyan tud végérvényesen megváltozni az életünk - a különbség csak annyi, hogy nekünk még van esélyünk arra, hogy ha mindennek, ami most zajlik, vége lesz, akkor az életet újra kezdhetjük. Az pedig már csak rajtunk áll, hogyan.

Értékelés: 10/8 

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!