Hétköznapi szorongások

covers_613399.jpgSzerző: Fredrik Backman
Cím: Hétköznapi szorongások (Folk med ångest)
Fordító: Bándi Eszter
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 376

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Mostanság - hála Istennek - egyre több olyan szerzővel találkozom a hazai könyvpiacon, akinek pusztán a neve garanciát jelent arra, hogy egy jó regényt veszek a kezembe. Éppen ezért a legtöbb esetben gondolkodás nélkül szerzem be a műveiket, hogy aztán - akár a fülszöveg olvasásának kihagyásával - izgatottan vessem bele magam a legújabb történetébe, kíváncsian várva, ezúttal mivel fog meglepni. Fredrik Backman ezen írók egyike.

Legújabb - szám szerint a hatodik - magyarul megjelent nagyregényének cselekménye mindössze egyetlen nap alatt játszódik: december 30-án, Szilveszter előestéjén. Egy kétségbeesett ember pont ezt a napot választja arra, hogy végső elkeseredésében megpróbáljon kirabolni egy készpénzmentes bankot - amelyről eredetileg nem tudja, hogy készpénzmentes -, majd ennek sikertelenségét követően bemenekül egy lakásba, amelyet éppen akkor mutat körbe egy ingatlanos az érdeklődőnek. Így az elfuserált bankrablás egy még elfuseráltabb túszdrámába csap át. Azonban hamar kiderül az is, hogy a kényszerből összezárásra ítéltetett csapat minden tagja teljesen idióta - vagy, ha pontosabbak akarunk lenni, akkor azt mondanánk, hogy inkább egészen emberi tulajdonsággal bírnak. 

Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a skandináv szerzők virágkorát érjük: szerencsére ma már nem csak a különleges atmoszférával rendelkező krimijeik ismertek idehaza, hanem az utóbbi évtizedben sorra jelentek meg más műfajokban is a remekműveik. Én a magam részéről már régen eljutottam arra a pontra, hogy gyakorlatilag bármi, aminek köze van az északiakhoz, az felkelti az érdeklődésemet, főként, mert regényeik soha nem tucatművek, azokban - még ha ismerős alapokra is épülnek - minden esetben megtalálható az eredetiség és az egyedi hangvétel. Ha pedig igazán könnyed kikapcsolódásra, humorra vágyom három szerzőhöz menekülök: Jonas Jonassonhoz, Erlend Loehoz és Fredrik Backmanhoz. 

A Hétköznapi szorongások eredetileg 2019-ben jelent meg, az Animus Kiadó pedig - a világjárvány ellenére - meglehetősen hamar, alig egy évvel később el is hozta ezt a különleges történetet a magyar olvasók számára. Öröm látni, hogy Backman idehaza is megtalálta a közönségét, így szinte garantált, hogy még évekig élvezhetjük az újabbnál újabb remekműveit. Eddigi legutolsó regényével visszatért pályafutása kezdetéhez, olyan értelemben, hogy ismételten egy, a végletekig humoros történettel jelentkezett, amely azonban kellően erős mondanivalóval is rendelkezik. Van benne némi társadalomkritika is, amely a rendszerben rejlő kizsákmányolás lehetőségét veszi górcső alá, ezzel nem csak annak az igazságtalan működését, hanem a társadalmi rétegek széthúzását is meglehetősen hitelesen, ekként átérezhetően mutatja be. Emellett fontos szerep jut a történetben az öngyilkosságnak is (amely részben kötődik az előbb említett állapotokhoz), és annak, hogy egy ilyen eset milyen hatással lehet egy maréknyi ember életére. 

Persze, Backman mindezt humoros köntösbe bújtatja, pontosabban remekül oldja a feszültséget a görbe tükör eszközével. Ennek köszönhetően a könyvét nagy részét fülig érő vigyorral az arcunkon (jobb esetben hangosan nevetve) olvassuk, hogy aztán egy-két jelenettel a szerző rendesen pofán csapjon minket, és a mosoly az arcunkra fagyjon. Ehhez azonban nem csak az abszurd szituációk (és Backman fantasztikus, mondhatni utánozhatatlan stílusa) szükségeltetnek, hanem az azoknál is abszurdabb szereplők, akikről maga az író is úgy vélekedik, hogy teljesen idióták. Ott van például az apa-fia rendőrpáros, Jim és Jack, akiknek bár egy a hivatása, mégis egészen más miatt választották a rendőrséget munkahelyül, Zara, a bankigazgató, aki pusztán azért jár lakásbemutatókra, hogy időnként közelebb érezze magát a szegényebb réteghez, Anna-Lena és Roger, az idős házaspár, akik minél olcsóbban igyekeznek lakáshoz jutni (és ennek érdekében semmitől sem riadnak vissza), hogy aztán felújítva, minél nagyobb haszonnal adjanak túl rajta, vagy Ro és Julia, a leszbikus házaspár, akik most várják első gyereküket, ám korántsem biztos, hogy készen állnak az anyaságra. És akkor még nem ejtettünk szót szeretnivaló bankrablónkról/túszejtőnkről, akinek az akciót követően hirtelen nyoma veszik, Estelle-ről, az egyedül érkező idős asszonyról, Londonról, a fiatal bankosról vagy éppen a történet egy adott pontján felbukkanó nyúljelmezt viselő pasasról. Többségükkel a lakásbemutató kapcsán ismerkedünk meg, de a cselekmény előrehaladtával kiderül, hogy mindannyian rejtegetnek valamit, és miközben szép lassan lehull az álarc, rájövünk, hogy semennyivel sem idiótábbak, mint amilyenek mi vagyunk. A szereplők kivétel nélkül olyan gondokkal küzdenek, amelyekkel mi vagy a környezetünkben élők is találkozunk nap mint nap, szorongásaik éppen annyira hétköznapiak, mint amennyire mi is magunkban hordozzuk a múlt sebeit. 

Backman ismételten (immáron sokadszorra) bebizonyítja, hogy kivételesen tehetséges író: egyedi hangvétele, különleges cselekményszövéssel és ízig-vérig emberi karaktereivel teli története a legnagyobb kortárs szerzők közé emeli őt. Mi, olvasók pedig azt is megtudhatjuk, hogy hányféle jelentése lehet annak, ha valakire azt mondják: stockholmi.

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!