Szerző: Sally Rooney
Cím: Baráti beszélgetések (Conversation with Friends)
Fordító: Dudik Annamária Éva
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalszám: 304 

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Sally Rooney a Normális emberek című regényével mutatkozott be hazánkba, a 21. Század Kiadó jóvoltából. A könyv itthon is kiemelkedő szakmai és közönségsiker lett, így hát nem is volt kérdés, hogy a KULT Könyvek sorozatban idővel megjelenik a fiatal írónő első műve, a Baráti beszélgetések is. Én ezzel a kötettel kezdtem a szerzővel való ismerkedést.

A kötet főhőse, egyben a történet mesélője a 21 éves Frances, aki egyetemre jár, emellett barátnőjével, a leszbikus Bobbival együtt esténként spoken word-esteken vesz részt. Itt ismerkedik meg Melissával, a híres fotós-íróval, valamint annak férjével, Nick-kel, a közeped tehetséggel megáldott színésszel. A házaspár meginvitálja a két lányt az otthonukba, Francest pedig lenyűgözi az az életszínvonal, amelyben élnek. Hamarosan titkos viszonyt kezd a férfival, annak ellenére, hogy az elejétől kezdve érzi-tudja, hogy harmadik félként soha nem lehet boldog.

Sally Rooney 1991-ben született Írországban. Első regénye, a Baráti beszélgetések 2017-ben jelent meg, ezzel elnyerte a Sunday Times legjobb fiatal írónak járó díját. Második könyve, a Normális emberek tette igazán ismerté, Magyarországon ezzel a művével debütált. Utóbbiból 2020-ban nagy sikerű sorozat készült, amely itthon az HBO GO-n tekinthető meg. Rooney harmadik regénye Beautiful World, Where Are You címmel idén szeptemberben jelenik meg angolul.

"A miénk egyszerre volt kapcsolat és nem kapcsolat. Minden gesztusunk spontánnak hatott, és ha a külső szemlélő számára egy párnak is tűntünk, számunkra volt az egészben valami érdekes véletlen. Lett erről egy közös viccünk, amit senki nem értett, saját magunkat is beleértve: de mi is egy barát?, kérdezgettük viccesen. De mi is egy beszélgetés?"

Sally Rooney regénye a young adult, a chick-lit és a szépirodalom határmezsgyéjén mozog folyamatosan, és bár mindegyik műfaj sajátosságait magán viseli, mégsem kategorizálható be egyikbe sem könnyedén. Ott van mindjárt a főszereplő, Frances karaktere, aki tökéletesen megfeleltethető a XXI. századi romantikus regények alakjának. Nem kimondottan gyönyörű, de mégis megvan benne az a plusz, amivel felhívja magára a figyelmet, ennek ellenére tele van önbizalomhiánnyal, és egyre-másra rátör az önpusztítási hajlam. Nehezen hiszi el, hogy bárki számára érdekes lehet - és amikor ez bekövetkezik, akkor sem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. Rooney egy teljesen átlagos szerelmi sokszögbe helyezi el őt: viszonyt kezd az elbűvölő, mindenkit lehengerlő Melissa férjével, a színész Nick-kel, de közben minduntalan ott van mellette Bobbi, akivel ma már csak barátok, de régen jóval több volt köztük egyszerű barátságnál.

Ez úgymond a kiinduló helyzet, és bár a későbbiekben rövidebb-hosszabb ideig mások is színre lépnek, mégis, mindvégig olyan érzésünk van, hogy egy kamara-drámát olvasunk, hiszen mindenki más eltörpül e négy szereplő mögött. Bár, ez sem a helyes kifejezés, mert mindegyikük szerepeltetése fontos a különös kvartett tagjai életének szempontjából, de inkább csak az arra gyakorolt hatása, semmint a személyük a mérvadó. Rooney tökéletesen mutatja be a Y-generáció képviselőit, és annak az élethez való hozzáállását. Nem idealizálja a kapcsolatokat, nem ír lángoló szerelemről, a barátság mindent felülmúló érzéséről, sőt, inkább olyan érzésünk van, mintha ezeket nem is tartaná fontosnak. Bobbi hiába Frances legjobb barátnője, a lány mégsem számol be a szeretői státuszáról, ráadásul mintha a házaspárral való megismerkedésük első pillanatától kezdve rivalizálnának egymással. Bobbi folyton folyvást azzal dicsekszik, hogy mennyire közel került Melissához, mennyire a bizalmába fogadta őt a nő, ezáltal Frances önbizalomhiánya csak tovább növekszik. Könnyedén lehet olyan érzésünk is elsőre, hogy a köztük lévő viszony mintha nem is állna másból, minthogy Frances igyekszik Bobbi ragyogásából egy kis fényhez jutni. Látszólag tökéletesen megfelel neki ez a szürke kis egér szerep, amibe belekényszerült - vagy amiként csak ő látja saját magát. 

"Érezted már úgy, hogy nem tudod, mihez kezdj az életeddel?"

Meglepő tehát, ha azt mondom, hogy a történet középpontjában a szerelem áll, de azt - mint ahogyan fentebb utaltam rá - nem a tipikus módon ábrázolja a szerző. Rooney a mai huszonévesek szemszögén keresztül mutatja be ezt az érzelmet - pontosabban szólva néha az érzelem nélküli érzelmet. (Tisztában vagyok azzal, hogy ez a mondatom mennyire ambivalens, de épp ilyen maga a regény is.) Így hát ebben a műben minden benne van, ami az Y-generációt jellemzi: a közöny a világ és mások iránt, a jövőtől való félelem vagy éppen pont a jövőkép hiánya, a kilátástalanság, az önmaguk iránt érzett bizonytalanság. És a szerző célja mintha csak az lenne, hogy hitelesen bemutassa ezt a világot, mintegy megőrizve az utókornak ennek a generációnak a gondolkodását, éppen ezért nem ítélkezik, de nem is menti fel a szereplőket tetteik alól. Egészen új stílusban tárja elénk ezt a meglehetősen hétköznapi, már-már klisésnek tűnő történetet, ezzel pedig tökéletesen megalapozta saját írói karrierjét. Innentől lesz igazán izgalmas nyomon követni a munkásságát, fejlődését.

Értékelés: 10/8

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!