Szerző: Fodor Zsana
Cím: Elhúztam, Anyátok
Kiadó: Erawan Kiadó
Oldalszám: 352

SPOILERMENTES ÍRÁS!

2020-ban több új, magyar szerző is bemutatkozhatott az Erawan Kiadónál. Szénási Krisztina, Fodor Zsana és Székely Nagy György egytől egyig a Regényíró november Fejős Évával-kihívás győztesei, akiknek debütáló írásaik még tavaly tavasszal meg is jelenhettek, sőt, azóta mindannyiuknak újabb kötettel bővült a kiadott műveik száma. Fodor Zsana az Elhúztam, Anyátok című regénnyel mutatkozott be a hazai olvasóközönség előtt, azóta már nemcsak a folytatást (A jó édes anyátok), hanem egy másik, önálló történetét (Szerelembe keveredve) is a kezünkbe vehetjük.

A harmincas évei végén járó Clarissa úgy érzi, hogy nincs minden rendben a magánéletében, a házasságában. Éjszakánként, álmaiban legtitkosabb vágyait éli meg, férjével, Peterrel azonban mégsem tud gondtalanul élni. Amikor legjobb barátnője, a nyitott házasságban élő Rose elviszi őt egy beachbuliba, Clar előtt feltárul egy egészen új világ. Eközben Peter szeretné megérteni, hogy mi zajlik le a feleségében, de egy idő után érzi, minden igyekezete kevés ehhez. Főleg, miután barátja, Carl (Rose férje) felvilágosítja arról, hogy ők hogyan dobták fel az unalmassá vált házaséletüket, ráadásul feltűnik a színen Sisy, az eszkortlány, Clarissa másik barátnője, egyben Carl szeretője.

Akárcsak az előző két Regényíró november Fejős Évával-szerzővel, úgy Fodor Zsanával is érdekesen indult a kapcsolatom, értem ez alatt azt, hogy első könyve igencsak meglepett, ugyanis teljesen más történetet vártam. A cím és a borító egy igazán könnyed sztorit ígér, nagyjából olyasmire számíthat az ember, hogy egy negyvenhez közeli családanya egy nap megelégeli addigi életét és elindul az önmegvalósítás útján. A fülszöveg ugyan közelebb visz minket a történethez, de úgy érzem, az is kicsit félrevezetőre sikeredett, mert bár minden szava igaz, mégis egészen mást vár az ember. Ugyanakkor már az első fejezet azonnal "helyre teszi" az embert, ugyanis egy nagyon erős, akár tabutémának számító, erotikus jelenettel veszi kezdetét a cselekmény. Megvallom, itt egy kicsit meg is ijedtem, hogy a későbbiekben is tele lesz ehhez hasonlóval a történet (nem prűdségem okán, egész egyszerűen hosszabb távon nem kötnek az ilyen leírások), de szerencsére nem ez lett a fő csapásirány. 

A cselekmény középpontjában egy házaspár áll, akiknek ugyan a múltjáról viszonylag kevesebbet tudunk meg, ahogy az is meglehetősen homályos az olvasó előtt, hogy miként jutottak el addig a pontig, ameddig - de talán ez nem is olyan érdekes, hiszen nem egy ok-okozati helyzetről van szó. Sokkal inkább arról, hogy itt van két ember, Clarissa és Peter, akik mindketten életközepi válságban találják magukat, és hiába házastársak, a kommunikáció már nem úgy működik köztük, mint régen. A szándék, persze, megvan bennük, de minden próbálkozás, amely beszélgetésre irányul, seperc alatt kiabálással, ajtócsapkodással zárul, ez pedig tovább fokozza a helyzetet. Végül mindketten olyan szituációkba keverednek, amikben kényelmetlenül érzik magukat, és ez további félreértésre ad okot kettejük között. A szerző meglehetősen hitelesen tárja elénk, hogy mennyire félre tud siklani egy kapcsolat, ha hiányzik az alapvető kommunikáció, hiszen - kívülről nézve - tényleg csak annyit kellett volna tenniük hőseinknek, hogy leülnek egymással szemben, és őszintén elmondják, mi zajlik a lelkükben. Igaz, ez a való életben soha nem működik ennyire egyszerűen.

A történetben rajtuk kívül további három főbb szereplőt ismerhetünk meg (a gyerekeket most nem számolom ide). Rose és Carl kissé kétdimenziósak, hiszen karakterük semmilyen meglepetést nem rejt magában, szépen eleget tesznek dramaturgiai szerepüknek. Ők a Clarissa-Peter pár tökéletes ellentéte, akik ugyan beszélnek az érzéseikről, mégsem mondhatóak teljesen boldognak, még akkor sem, ha elsőre úgy tűnik. Nyitott kapcsolat címszó alatt mindketten teljesen szabadon élnek - már legalábbis, ami a szexuális életüket illeti. Velük szemben Sisy igazán egyedi színfoltja a történetnek, főleg, mert által egy olyan embertípust ismerhettem meg, amiről korábban nem is hallottam (nem, nem az eszkort munkára gondolok, hanem sokkal inkább a lány "betegségére").

Fodor Zsana első regénye elsősorban a felnőtt, női olvasókat célozza meg, de férfiaknak is érdemes kézbe venni, már csak azért is, hogy lássák: mi van a másik oldalon. A történet minden extravagáns jelenete ellenére is abszolút hétköznapi, tabutémái miatt pedig fontos dolgokról is beszél. Amit én kicsit sajnálok, hogy helyenként "kapkodósnak" éreztem a mesélést, nem egyszer volt olyan érzésem, hogy túl gyorsan változnak a szereplők érzései, illetve jobban örültem volna, ha bizonyos eseményekről nem csak beszéltek, hanem mi magunk is jelen lehettünk volna. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogyan alakul a szereplők sorsa, szerencsére már itt várakozik a polcomon a második kötet.

Értékelés: 10/8  

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!