Szerző: Szántó Dániel
Cím: A hatszög
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 480

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Szántó Dániel 2016-ban debütált a hazai könyvpiacon a Revans című regényével, amelyet hamarosan követett a folytatás (Az üldözött). 3 évvel később egy újabb sorozat nyitódarabját vehettük kézbe: az Egy pap vallomásában egy új nyomozót ismerhettünk meg, akinek egy, a hitében megrendült lelki pásztor beteg játékában kellett szerepet vállalnia, a folytatásban pedig egy faji indíttatású sorozatgyilkosság nyomába kell szegődnie.

Az idősödő, hímsoviniszta Budai Viktor, a Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály vezetője korábbi nyomozása után egyre jobban halad lefelé azon a bizonyos lejtőn: alkoholizmusa a tetőfokára hág, az igényes megjelenés fogalmát pedig már hírből sem ismeri. Csalódott mindenben és mindenkiben, mégis: amikor Hajnalka, a rendőrség bűnügyi technikusa felhívja a figyelmét arra, hogy két fekete nőt gyilkoltak meg az ország két különböző pontján, az egyikhez ráadásul személyes ismeretség is fűzi, nagy sokára úgy dönt, elvállalja az ügyet. Kezdetét veszi hát a nyomozás egy lehetséges sorozatgyilkosság után, eközben feltűnik a színen Sebők Szilveszter, egy feltörekvő, ifjú titán, akit Budai mellé rendelnek az ügy felderítésében.

Szántó Dániel a 2016-os Revanssal azonnal belopta magát a hazai krimi-olvasók szívébe - köztük az enyémbe is. Az alig egy évvel később megjelent folytatás már jóval megosztóbbra sikeredett, egy egészen más stílusú történetet kaptunk, annyi azonban bizonyos, hogy aki olvasta a két regényt, izgatottan várta, mivel rukkol elő Szántó következő alkalommal. 2020 októberben viszont megjelent az Egy pap vallomása, amely egy újabb trilógia (az egyszerűség kedvéért nevezzük Budai Viktor-sorozatnak) nyitókötete volt, a folytatást pedig idén tavasszal már kézbe is vehettük. Nyár elején én magam is elolvastam A hatszöget, de aztán – több okból kifolyólag – végül a kritika nem tudott megszületni, most pedig, pótolva a hiányosságomat, újra levettem a polcról a kötetet, hogy felfrissítsem az emlékeimet. (A rajongóknak jó hír, hogy a Várnay Benett-sorozat első két része is megjelent az Alexandra Kiadó gondozásában, ráadásul a kiadócsoport honlapján általában nagy kedvezménnyel meg is rendelhető – most például elég csak egyet hozzáadni az eddig megjelent Szántó-regényekhez, és máris 50 %-os kedvezménnyel vihetjük haza őket.)

Szántó Dániel (Fotó: moobius.hu)

Az előző rész a vallás kérdéskörét járta végig – ugyan véleményem szerint bátrabban is belemehetett volna a szerző ennek filozofikusságába, de ettől függetlenül egy izgalmas krimi kerekedett ki a történetből –, a folytatás pedig a rasszizmust állítja a középpontba. Aktuális sorozatgyilkosunk célcsoportját ugyanis az országban lakó fiatal, fekete nők képzik, közülük kettőt már holtan találtak a kezdéskor, a harmadik (és a többi) meggyilkolásának pedig mi magunk is szemtanúi lehetünk. Szántó ezzel a Black Lives Mather mozgalom és a menekültügy helyzetét is boncolgatja (valamint ettől függetlenül, de a sztori időbeli elhelyezése kapcsán a koronavírus is említésre kerül), ezáltal pedig számos ponton képes lesz elgondolkodtatni az olvasóját. Az emberi kegyetlenség azonban nem csak a sorozatgyilkosság formájában mutatkozik meg, hanem egy különösen brutális játék során is, amely ötlet ugyan nem feltétlenül a szerző sajátja, de az eredetiség hiánya ebben az esetben nem okoz semmiféle zavart a történetben, annyira szépen simul bele az egészbe, ráadásul a kötet egyik nagy csavarját is ennek köszönhetjük.

„Sok budapesti gondolta úgy, hogy a hírhedt sorozatgyilkossági ügyek csak a nagy Amerikában történhetnek meg. Magyarország ehhez túl pici, az ország jelentősége túlságosan elenyésző a fejlett Nyugathoz vagy a túlnépesedett Ázsiához képest, hogy itthon, hazai környezetben ilyen brutális eseménysorozat történhessen. Gál Balázs sosem értett egyet ezekkel a véleményekkel. Úgy gondolta, hogy a rossz mindenhol jelen van, ahol élet alakul ki, teljesen függetlenül attól, hogy több százmillióan lakják az adott területet, vagy csak néhány tízezren. A gonoszság az élettel párhuzamosan jött létre, akárcsak a jóság, a kettő nem létezhet a másik nélkül. Az egész világra úgy tekintett, akár egy örökösen ide-oda billegő mérleg nyelvére, amely néha az egyik oldalt hozza ki győztesen, míg máskor a másikat.”

Szántó Dániel első regénye még nagyban merített a skandináv krimik felépítéséből, sajátosságaiból, azonban haladva előre az időben és a regényírással, ezt szép fokozatosan elhagyta és megtalálta a saját hangját. Ami viszont nem változott az az, hogy továbbra is előszeretettel teszi meg a főszereplőjét olyannak, akit az élet alaposan meggyötört, aki saját démonjaival küzdve merül alá egyre jobban a keserűség mocsarába. Budai Viktorra eddig is jellemző volt ez a fajta életstílus, de az előző regényben történtek hatására még mélyebbre süllyed: ezzel bizonyára sokak szemében válik unszimpatikussá, hiszen hímsoviniszta megjegyzései, hedonista életmódja nem feltétlenül tudja kompenzálni szakmai tudását. Feltehetőleg felettesei is ugyanígy éreznek, éppen ezért kezdenek el gondoskodni az utánpótlásról Sebők Szilveszter személyében. A fiatal nyomozót Budai mellé/felé rendelik, és gondolhatnánk, hogy ebből a szokásos hollywoodi felállás kerekedik ki (öreg róka-ifjú titán, akik eleinte versengenek egymással, majd rájönnek, hogy csak úgy kaphatják el a rosszfiúkat, ha összefognak és egyesítik erejüket), ám a szerző ismét meglepetést okoz nekünk. Egy olyan lépéssel húzza keresztül a számításainkat, amire talán legelőször a Pszichóban volt példa.

Maga a krimiszál nekem sokkal jobban tetszett, mint az előző részben, összetettebbnek éreztem az egészet, még úgy is, hogy jó pár (néha felesleges) mellékszálat kapunk, ugyanakkor ezekkel sikerült a szerzőnek a lehető legjobban érzékeltetni, hogy milyen sokszínű is a rasszizmus (bocsánat a szóviccért), hogy pontosan mik is tartozhatnak ezen fogalom alá. A kötet végére a címbéli „hatszög” is értelmet nyer, csavarban pedig abszolút nem lesz hiány. És nem csak a szóban forgó nyomozás során, hanem a szereplők magánéleti szálában sem. A második kötet ugyanis egy óriási függővéggel fejeződik be, ami alapjaiban forgatja fel a megismert karakterekről kialakított képet – emiatt és a már az első részben belengetett rejtélyek miatt is megéri várni a trilógia befejező részét, amelyben remélhetőleg minden kirakós a helyére kerül.

Értékelés: 10/8