Szerző: Carsten Henn
Cím: A könyvsétáltató (Der Buchspazierer)
Fordító: N. Kiss Zsuzsa
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 208

Az Animus Kiadó idén tavasszal egy igen különleges regénnyel ajándékozta meg az olvasókat, A könvsétáltató pontosan azt nyújtja, amit a cím is sugall: történetet a könyvek szeretéről.

A hetvenes éveiben járó Carl Kohlhoff egy könyvesbolt alkalmazottja. De nem az a fajta, aki az üzletben várja, hogy betérjenek hozzá és kiszolgálhassa a vevőket. Nem, ő maga viszi házhoz a könyveket minden nap. Ráadásul olyannyira ismeri a vásárlóit, hogy pontosan tudja, mire van szükségük. Becenevekkel illeti mindannyiukat, olyanokkal, amiket ismert regények hőseitől kölcsönöz. Ott van például a gazdag, ám a világtól elzárkózottan élő Christian von Hohenesch (alias Miszter Darcy), a tragikus végű történeteket kedvelő Andrea Cremmen (vagyis Effie Briest), a szójátékokat igen kedvelő, bolondos öregasszony (Harisnyás Pippi) vagy éppen a szivargyárban a napközben dolgozóknak regényeket felolvasó férfi (a Felolvasó). Egy nap a kilencéves Sasa Carl szegődik mellé, és onnantól kezdve levakarhatatlan lesz. Eleinte a férfi a háta közepére sem kívánja a kíváncsi és roppant cserfes kislányt, aki viszont hamarosan fenekestől felforgatja mind az ő, mind a vásárlói életét.

Az 1973-ban Kölnben született Carsten Sebastian Henn íróként, borújságíróként, étteremkritikusként dolgozik, emellett ő a Vinum borászati magazin főszerkesztője. Amikor nem a szőlőskertjét műveli, a főzés iránti szenvedélyének él vagy új kulinárius élvezetek után kutat, gasztrokrimiket ír, esetleg egyéb műfajokkal kísérletezik. A könyvsétáltató című regénye 2020-as megjelenése óta uralja a német sikerlistákat.

Carsten Henn (Fotó: Mirko Polo)

Ha van történet, amely biztos sikerrel képes megszólítani egy vérbeli könyvmoly szívét, az az, amelyikben a főszerepet maguk a könyvek és az olvasás játsszák. Ilyenkor az író igazi sorsközösséget vállal az olvasóval, aki így a szerző szinte minden gondolatát saját magáénak érezheti. Hiszen kit ne fűzött volna még szoros érzelmi viszony egy-egy regénybeli szereplőhöz, ki az, aki ne gyönyörködött volna még a polcán álló könyvekben, vagy ki ne gondolná úgy, hogy a gerincet megtörni vagy könyvjelzőként lapot behajtani igazi szentségtörés? Bizony, az ilyen és ehhez hasonló dolgokat csak azok érthetik meg, akiknek az olvasás sokkal több mint puszta kikapcsolódás egy-egy jó sztorival. És mennyire jó érzés, amikor bebizonyosodik, hogy már-már túlzó mértékű szenvedélyünkkel bizony nem vagyunk egyedül! 

"Ha regényalak lettél, örök életet nyersz. Ameddig olvasnak, élő leszel."

A könyvsétáltató című regény egyik oldalról éppen ezt hivatott bemutatni. Carsten Henn nem egyszer kacsint össze az olvasóval, olyan örökérvényű igazságokat fogalmazva meg, amiket valóban át tudunk élni. Másrészt bebizonyítja azt is, hogy a regények sokszor gyógyító hatással bírnak. Mint később Sasának, a kilencéves kislánynak köszönhetően kiderül, Carl ügyfelei sem véletlenül menekülnek annyiszor a fiktív történetek világába. Hiszen minden regény egyben menedék is: kinek időleges kiszakadást jelent a valóságból, kinek pedig a súlyos gondok előli elrejtőzéssel egyenlő egy-egy könyv. Sasa pedig fiatalkora ellenére mindezt már tökéletesen érti, ugyanakkor ő még képes gyermeki szemmel, ártatlanul tekinteni mindenre, ráadásul őszintén és nyíltan mondja ki gondolatait és teszi fel a kérdéseit. Éppen emiatt válik annyira szerethetővé akár az ő figurája, akár a Carllal szép lassan kialakuló kapcsolata. Különös barátság szövődik kettejük között, olyan, amelyben mindketten képesek csiszolódni a másikhoz, és egy életre megváltoztatják a másikat. 

A regény stílusa helyenként már-már szépirodalminak is mondható, ám még sincs híján a humornak sem. (N. Kiss Zsuzsanna fordítása a megfelelő mértékben igazodik mindkettő műfajhoz.) Ez utóbbiról nemcsak Sasa és Carl gondoskodik, akiknek párbeszédeit olvasni mindig élvezet, hanem a többi, egészen egyedi szereplő is, akiket egész egyszerűen nem lehet nem szeretni. Henn több ponton drámát is csempész a történetbe, ezek egy része nekem már kicsit sok is volt, tekintve, hogy maga a regény alig 200 oldal, ráadásul mindez a kötelező tanmese jellegen túl történik. Ami persze cseppet sem von le A könyvsétáltató értékéből, hiszen - ahogyan fentebb többször kifejtettem - az ilyen típusú regényeket a hangulatukért, az üzenetükért, semmint a teljes eredetiségért olvassuk szívesen. Henn történetének pedig - ilyen értelemben - igaz öröm minden egyes mondata

Értékelés: 10/9

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!