Szerző: Linda Boström Knausgård
Cím: Isten hozott Amerikában (Välkommen till Amerika)
Fordító: Papolczy Péter
Kiadó: Jaffa Kiadó
Oldalszám: 136

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A svéd Linda Boström Knausgård második kisregényével, az August-díjra jelölt Isten hozott Amerikában című művével mutatkozott be a magyar olvasóknak. Az önéletrajzi ihletésű történet középpontjában ismét az apa-gyermek viszony áll, csak úgy, mint A Helios-katasztrófa esetében.  

"Jó ideje már, hogy felhagytam a beszéddel." - Linda Boström Knausgård ezúttal is erős felütéssel kezdi történetét, amelyben a tizenegy éves Ellen apja halála óta önkéntes némaságra kárhoztatja magát, emellett igyekszik a lehető legkevesebb interakcióba lépni a külvilággal. Éppen úgy, mint a bátyja, aki ugyan beszél, de szobája ajtaját beszögezi, ezzel is elzárva magától mindenkit. Egyedül csak anyjuk képes továbbra is hinni abban, hogy a fény családja ők, és idővel minden rendbe jön. Ám míg az özvegyen maradt asszony vakon bízik benne, nem veszi észre, hogy őket hármukat a teljes széthullás veszélye fenyegeti.  

Linda Boström Knausgård 1972. október 15-én született a svédországi Boo városban. 1998-ban jelent meg első verseskötete (Gör mig behaglig för såret), ám az igazi áttörtést a Grand Mal című novellagyűjtemény hozta meg számára 2011-ben. 2013-ban jelent meg harmadik könyve, egyben első kisregénye, A Helios katasztrófa, amely elnyerte a svéd író- és költőnő, Mare Kandre emlékére alapított díjat. Második kisregénye, az Isten hozott Amerikában 2016-ban jelent meg, ezt jelölték Svédország legrangosabb irodalmi díjára, az August-díjra is. Boström Knausgård 2016 novemberéig volt Karl Ove Knausgård, norvég író házastársa, négy gyermekük született. Az írónő bipoláris zavarban szemved, betegségéről egy rádiós músorban beszélt először nyíltan 2005-ben. 2013 januárjától kezdve a Ystads Allehanda nevű újságban is publikál.

Linda Boström Knausgård (Fotó: moly.hu)

Az írónő "saját bevallása szerint szinte minden megtörtént vele, ami Ellennel, a főszereplővel, a regény mégsem tekinthető önéletrajznak." - Áll az alábbi mondat a magyar kiadás szerzői életrajzánál, és feltehetőleg hihetünk is ennek, hiszen a szerzőnő anyja is színésznő (Ingrid Boström) éppen úgy, mint ahogyan a főhősé. Az már a magyarul megjelent két kisregény alapján is kitűnik, hogy Linda Boström Knausgårdot kimondottan foglalkoztatják a gyermekkori traumák (hiszen mindkét történetének elbeszélője tizenévei elején járól lányok), valamint az apakép (vagy pontosabban annak hiánya) is kimondottan fontos részét képezi az életének. Jelen esetben Ellennek nem csak az apa halála okozta gyásszal kell megküzdenie, hanem azzal a ténnyel is, hogy mindezt ő maga idézte elő: a kislány ugyanis titkon imádkozott a férfi haláláért. Ezért is vállalja az örök némaságot, ezzel akar vezekelni Isten előtt, amiért elvesztett minden örömet és boldogságot az életéből.

Az Isten hozott Amerikában még A Helios-katasztrófánál is rövidebb (kevesebb mint annak kétharmada), de hiába a hosszabb novellányi terjedelem, ez a történet is igen súlyos olvasmány, olyan, amivel egész egyszerűen nem lehet és nem is szabad gyorsan haladni. Minden mondatát ízlelgetni kell, időnként nem árt vissza-visszalapozni, újraolvasni, mert csak így kerülhetünk igazán abba az atmoszférába, ami az egész könyvet körüllengi. A szerző rengeteg kérdést felvet a történet kapcsán, de választ igazán egyikre sem fogunk kapni, mégis mondható, hogy egy teljes értékű sztorival leszünk gazdagabbak. Az ilyen és ehhez hasonló ellentmondások, mint amit én magam is leírtam, a regényben is megjelennek. Példának okáért: a múlt (amikor még az apa élt) elsődlegesen idillinek tűnik, de akkor miért kívánta Ellen a férfi halálát? És miután az bekövetkezik, miért érez mégis bűntudatot, és miért van az, hogy semmi nem oldódott meg (sőt, csak rosszabb lett) a tragédia után? Az anya fenn akarja tartani a látszatát a boldog családnak, de idővel már ez sem sikerül: nem akarja vagy nem tudja észrevenni, hogy gyermekei és közte egyre nagyobb lesz a szakadék? 

Habár a magyar kiadás fordított sorrendben történt, mára elérhető mind a két kisregény hazánkban is (ezen kívül még a 2019-es Oktoberbarn várat magára), így ha tehetjük, megjelenésük szerint olvassuk őket, még akkor is, ha ha a két történetnek látszólag semmi köze sincs egymáshoz. Egyfelől sokkal jobb látni, hogy a szerző honnan indult és meddig jutott, hiszen az Isten hozott Amerikában jóval szikárabb, tömörebb és lényegre törőbb lett, mint A Helios-katasztrófa, másrészt érdemes a két művet párhuzamba állítani akár az apához fűződő viszony, akár a mentális betegségek bemutatása tekintetében. Ebben a kötetben ráadásul - szemben az előzővel - még minimálisan sincsen benne a feloldás és feloldozás, nem érkezik meg a végére a fény a családba - sőt, talán nem is volt ott soha.  

Értékelés: 10/9

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!