Szerző: Hans Rosenfeldt
Cím: Farkasok nyara (Vargasommar)
Fordító: Annus Ildikó
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 384

A Sebastian Bergman-sorozat szerzőpárosának egyik tagja, Hans Rosenfeldt szerette volna kipróbálni magát szólóban is: az eredmény pedig egy meglehetősen ütős, alaposan átgondolt sorozatindító regény lett. 

A messzi északon, közel a finn határhoz fekvő svéd kisváros, Haparanda élete fenekestől felfordul, amikor egy döglött farkas gyomrában emberi maradványokat találnak. A nyomozócsapat egyik oszlopos tagja, a középkorú Hannah Wester azonnal sejti, hogy nem egy szokványos esettel állnak szemben. Amikor kiderül, hogy a közelben két rivális drogbanda számolt le egymással – féltucatnyi holttestet hagyva maguk mögött -, és nyoma veszett több milliót érő kábítószernek és egy táskányi pénznek, a helyzet egyre bonyolultabbá válik. És még közel sincs vége: feltűnik a színen ugyanis egy magasan képzett bérgyilkosnő, Kátya, Hannah-nak pedig nemcsak a szövevényes gyilkossági üggyel, hanem saját, gyásszal teli múltjával is szembe kell nézni ismét.

Az 1964-ben született Hans Rosenfeldt neve abszolút nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen a Michael Hjorth-tal közösen írt Sebastian Bergman-sorozata itthon is nagy népszerűségnek örvend. (Ennek a szériának a legújabb, szám szerint hetedik része Ki mint vet címmel idén januárban jelent meg Magyarországon.) Rosenfeldt azonban nem csak regényeiről ismert: rádiós és tévés műsorvezető, valamint ő az egyik alkotója minden idők legsikeresebb skandináv filmsorozatának, A hídnak, valamint a Netflix saját gyártású, Emmy-díjat nyert szériájának, a Marcellának.

Hans Rosenfeldt (Fotó: Anders Thessing)

A Farkasok nyara nemcsak a Haparanda-sorozat nyitókötete, hanem ez Rosenfeldt első olyan regénye, amelyet teljesen egyedül vetett papírra. Mint fogalmazott, ennek a könyvnek a megírása sokkal nehezebb volt számára, mint gondolta volna, hiszen megszokta, hogy mindig van mellette valaki, aki legalább olyan jól ismeri a történetet és a szereplőket, mint ő, és akihez így bármikor fordulhat segítségért, ha elakadna. Mielőtt rátérnék a cselekményre és a karaktere, érdemes említést tenni magáról a helyszínről is. Ha csak pusztán a tényeket nézzük: Haparanda a svédországi Norrbotten megyében található, területe mintegy 4,43 km2, népessége 2021 év végén 9496 fő. (Meglepő érdekesség – ez a regényből is kiderül –: bár ezt nem sok minden indokolná, de itt található az ország egyik IKEA-áruháza.) Helyileg a finnországi Tornio szomszédságában helyezkedik el, ennek következtében svéd és finn lakosok egyaránt megtalálhatóak a kisvárosban, ez magában a történetben is fontos szerepet kap. A helyszínválasztással kapcsolatban a szerző elárulta, hogy mivel a Sebastian Bergman-sorozat nem egy konkrét városban, hanem Svédország-szerte játszódik, ezért – hogy minél jobban el tudjon távolodni attól a szériától – most kimondottan egy településre akart fókuszálni. Haparandában még a 2010-es évek elején járt először, és annyira magával ragadta a hangulata, hogy végül ezt tette meg a cselekmény központi helyszínévé. Egyben a történet egyik fontos szereplőjévé: a regényben ugyanis nem egy fejezetet szentel a város és annak lakói bemutatására, ezzel is kiemelve azt a szokványos skandináv krimik köréből.

Habár Rosenfeldt nem kimondottan abból a célból írta meg regényét, hogy abból tévésorozat készüljön (újabb megjegyzés: már előkészület alatt áll), mégsem tudná letagadni a forgatókönyvírói múltját, ha akarná sem. De miért is akarná, amikor egy olyan pergős, több nézőpontú, jelenetről jelenetre bravúrosan építkező regényt tett le az asztalra, mint amilyen a Farkasok nyara lett? A regény ugyanis több szempontból is szakít a krimi mint zsáner hagyományaival. Egyfelől: az olvasó szinte a legelejétől tisztában van azzal, mi történt – pontosabban lát minden fontosabb jelenetet, csak eleinte nem tudja még a helyére illeszteni őket –, így nem is az válik fontossá, hogy előtte is fény derüljön a megoldásra, hanem sokkal inkább az, hogyan érnek egymásba a kezdetben ezer irányból induló szálak. Ilyen téren a regény inkább mondható egy krimibe ágyazott társadalmi drámának, amiben minden fontosabb szereplőnek megismerjük a személyes (háttér)történetét, maga a nyomozás viszont csak keretet ad ennek. Rosenfeldt nemcsak a bűnügy terén dolgoztatja meg az agytekervényeinket, hanem minden más téren nagyfokú koncentrációt igényel olvasójától. A karaktereket nem a szokványos módon, hanem in medias res mutatja be, így nagyjából az első 100 oldalon csak kapkodjunk a fejünket. Egy-egy elejtett mondatból jövünk például rá azonnal a történet elején, hogy Hannah hónapok óta csalja a férjét kollégájával, a nála jóval fiatalabb Gordonnal, de ugyanígy kiemelhetném a regényben végig jelenlévő flashback jeleneteket is, amelyeknek köszönhetően komplex képet kapunk tucatnyi szereplőről. Habár az elején valóban kaotikusnak tűnik az egész cselekmény (főleg azon a fejezetek miatt, amelyben Rosenfeldt - látszólag - találomra enged bepillantást Haparanda lakói életébe), nem szabad feladnunk, mert a végére összeáll a teljes kép, és bizony, egy piszok erős történtet kapunk! 

Hans Rosenfeldt (Fotó: Anders Thessing)

Ami még kiemelendő, hogy a szerző nem kimondottan a nyomozó(k)ra fókuszál: ugyanúgy részletekbe menően ismerjük meg az orosz Kátya életét, mint például Hannah-ét, vagy éppen a férje unokaöccsének és barátnőjének a háttertörténetét. Rosenfeldt a végletekig elmegy, ha karakterábrázolásról van szó, legyen az akár protagonista, akár antagonista a regényben. Éppen ezért nem is jelenthető ki, hogy Hannah lenne a kötet abszolút főszereplője - sőt, nincs is kimondott főszereplő, hiszen - ahogyan fentebb utaltam rá - maga Haparanda is ugyanolyan súllyal van jelen a történetben, mint bármelyik másik lakosa vagy "látogatója". Az író valódi embereket teremtett, akik tele vannak hibákkal, és éppen emiatt érezhetjük magunkat annyira közel hozzájuk. Kátya esetében sem egy kegyetlen, érzelmek nélkül gyilkoló nőről van szó, ahogyan a klimaxszal és a saját tragikus múltjával küzdő Hannah sem tökéletes. Minden szereplőnek megvan a saját maga fájdalma, személyes tragédiája, ami emberivé, esendővé teszi őket. 

A cselekmény nem szűkölködik csavarokban, és ez nemcsak a nyomozásra, hanem a magánéleti történésekre is igaz. Ráadásul a regény vége valódi függővég, személy szerint alig várom, hogy kezembe vegyem a folytatást, amely a tervek szerint idén ősszel jelenik meg Svédországban (remélhetőleg nekünk sem kell sokat várni rá), és amelyben Rosenfeldt ígérete szerint Hannah Westernél egy erdőben talált halott baba tépi majd fel újból a sebeket.

Értékelés: 10/9

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!