Szerző: Donatella Di Pietrantonio
Cím: A visszaadott lány (L'Arminuta)
Fordító: Todero Anna
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalszám: 224

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Elena Ferrante népszerűségének köszönhetően az utóbbi időben ismét egyre több kortárts olasz szépirodalmi regény lát napvilágot hazánkban is. Ezek egyike A visszaadott lány, amelyet a Ferrante-műveket is gondozó Park Könyvkiadó hozott el a magyar olvasók számára még tavaly.

"Tizenhárom éves koromban nem ismertem a másik anyámat." - Ezzel az erős felütéssel veszi kezdetét az éppen csak a tinédzser éveibe lépő, a névtelenség homályába burkolózó "visszaadott lány" története, aki egyik napról a másik veszíti el az otthon és a család biztonságát - pontosabban, amit addig annak vélt. A semmiből kap új anyát és apát - a vér szerinti szüleit -, valamint testvéreket: fívéreket, egy húgot, Adrianát és egy fogyatékkal élő kistestvért. Nemcsak a barátait és addig múltját kell teljesen hátrahagynia, hanem egy egészen új, eddig ismeretlen világban kell helytállnia, amely gyökeres ellentetje annak, amiben addig élt. 

Donatella Di Pietrantonio 1962. január 5-én született, a Teramo tartománybeli Arsita városában. L'Aquilában, 1986-ban a helyi egyetemen szerzett fogászati ​​diplomát, majd a Pescara megyei Penne-ben gyakorolta a gyermekfogorvosi szakmát. 2011-ben debütált a Mia madre è un fiume (Anyám egy folyó) című regénnyel, amely szülőföldjén játszódik, és amellyel elnyerte a Tropea-díjat. Ugyanebben az évben jelent meg a Lo sfregio című novellája a Rizzoli Kiadó Granta Italia magazinjában. 2013-ban adták ki második regényét, a Bella mia (Szépségem) címűt, amelyet jelöltek a Strega-díjra, valamint 2014-ben elnyerte a Brancati-díjat. A visszaadott lány 2017-ben jelent meg, azóta pedig az egész világot bejárta. Elnyerte a Campiello-díjat és a Nápoly-díjat, valamint 2019-ben a Teatro Stabile d'Abruzzo színházi előadást, 2021-ben pedig Giuseppe Bonito filmet is készített a történetből. A történet folytatása, a Halásznegyed 2020-ban látott napvilágot. Di Pietrantonio jelenleg Penne városában él, gyermekfogorvosként dolgozik.

Donatella Di Pietrantonio (Fotó: Getty Images/Leonardo Cendamo)

A visszaadott lány az 1970-es években játszódik, amely ugyanolyan meghatározza valamennyire a cselekményt és annak atmoszféráját, de a történet szempontjából az idő és a hely valójában lényegtelen. Az elbeszélő már felnőttként emlékszik vissza ezekre az időkre, néha ki-kitekintve abból a korból, amelyben éppen járunk, így rendre bepillantást nyerünk a jövőbe, mintha csak azzal zárná le az adott szálat a szerző. Mindennek ellenére mégis egy tinédzser lány szemszögén keresztül ismerjük meg a történetet, a kötet lapjairól árad a gyermeki ártatlanság, az értetlenség, a dolgokra való rácsodálkozás - ugyanakkor érződik benne egyfajta távolságtartás is, mintha csak a felnőtt én már kellően messzire tudta volna magától helyezni azt, amit át kellett élnie.

Címszereplőnket - akinek nevére mindvégig nem derül fény, de ennek hiánya annyira nem tűnik fel olvasás közben, hogy jómagam is csak most, a cikk megírásakor döbbentem rá, hogy nem tudom, hogy hívják - saját nagybátyja és nagynénje fogadta örökbe még kisbaba korában, lévén, hogy a házaspárnak nem lehetett gyermeke. Az örökbefogadás önmagában nagy trauma lehet egy gyermek életében, kiváltképp, ha minderre úgy derül fény, hogy (vélt) szülei egy nap visszaadják a vér szerinti családjához. Fiatal hősnőnk - egyéb magyarázat híján - saját maga rakja össze, hogy mi állhat a háttérben: anyja súlyos beteg, ezért nem tud már gondoskodni róla. Az igazság persze ennél sokkal egyszerűbb, és mint ilyen, emberileg dühítő és elítélendő, de a regény egyben egy remek felnövéstörténetet is bemutat, így amikor a lány rájön az igazságra, sokkal hamarabb képes felnőttként viselkedni, mint bárki más a karakterek közül. 

Ehhez persze hozzájárul az is, hogy az új helyen eltöltött hónapok alatt rengeteg új dologgal találkozik szembe: a nélkülözéstől kezdve a családon belüli erőszakon át, a tragikus halálig. A legszorosabb kötelék húgával, Adrianával jön létre, akivel eleinte kénytelen egy ágyban aludni, ám idővel nemcsak jó testvérek, hanem igazi barátok is lesznek. Rajta kívül még Vincenzóval, az egyik fívérével kezd kialakulni erősebb érzelmi kötődés, de ez sokkal inkább köszönhető egyfelől annak, hogy általa tapasztal meg először olyan dolgokat, amelyek a testiséghez kötődnek, másfelől annak a titokzatosságnak, amely körüllengi a fiút. A regényre egyébként is jellemző, hogy sokszor csak sejtet dolgokat, pontosabban: éppen annyit tudunk meg róla, mint amennyit egy 14 éves, a világgal még csak éppen ismerkedő lány érzékel belőlük, de felnőtt olvasóként könnyedén a látszat mögé láthatunk.

A visszaadott lánynak éppen ebben rejlik az erőssége: roppant egyszerű (és olvasmányos) módon képes nagyon súlyos és fontos dolgokról, valós emberekről és emberi érzelmekről mesélni. Éppen ettől válik annyira megható és kiemelkedő regénnyé, amely kötelező eleme kell lennie minden, a szépirodalmat kedvelő olvasó polcának.

Értékelés: 10/9

A kötet kedvezményesen innen rendelhető meg!