Szerző: Håkan Nesser
Cím: A gonosz arcai (Det grovmaskiga nätet)
Fordító: Péteri Vanda
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 256

SPOLIERMENTES ÍRÁS!

Håkan Nesser neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Mikor 2007-ben az Animus Kiadó elindította a Skandináv krimik sorozatot, Stieg Larsson és Arnaldur Indriđason mellett a fent említett szerző két regényét is megjelentette. A svéd író az idei Könyvfesztivál egyik meghívott vendége volt, így a kiadó úgy döntött, hogy e jeles alkalomból újra megjelenteti a korábbi köteteket (A gonosz arcai, A Borkmann-elv), új borítóval (amik megjegyzem, sokkal mutatósabbak).

Janek Mitter egy reggel holtan találja feleségét a fürdőkádban. Minden jel arra mutat, hogy a nő gyilkosság áldozata lett, ám Janek - bár otthon töltötte az éjszakát - semmire nem emlékszik lerészegedésének köszönhetően. Előzetes letartóztatást rendelnek el, majd megindul a tárgyalás. A férfi semmi konkrétat nem tud mondani, a jelek pedig mind az ő bűnösségére utalnak, így a bíróság elítéli. Ezt követően álmában felrémlik egy homályos emlék. Ám hiába próbálja meg felhívni erre a hatóság figyelmét, másnap őt is megölik. Az üggyel korábban is foglalkozó Van Veeteren főfelügyelő kapja meg az esetet, és úgy tűnik, a férfi nagy fába vágja a fejszéjét.

Nessernek ez a második svédül megjelent regénye, amelyet 1993-ban írt, és egyben a Van Veeteren-sorozat első kötete is, amit továbbiak követnek. A regénysorozatból a 2000-es években több film is készült (köztük a két magyarul megjelentből is), a főszerepet Sven Wollter játszotta.

A gonosz arcai szintén a hagyományos krimi vonalat követi, kisebb eltérésekkel. A kötete első felében Janek szála a domináns, végigkísérhetjük a tárgyalást, és már itt elkezdődik az igazi találgatás, hogy ki lehetett a gyilkos (hiszen az végig sejthető, hogy nem a meggyanúsított lesz). Ám az igazi nyomozás csak a második gyilkosság után indul meg, ekkor kapja kézhez az ügyet Van Veeteren. Előtte inkább csak résztvevője, semmint irányítója volt az esetnek, mondhatni, a puszta kíváncsiság hajtotta.

Nagyon tetszett, ahogyan a szerző bevezette Van Veeterent a történetbe. Habár az olvasó már az elejétől fogva tudja, hogy ő lesz az, aki megoldja az ügyet, de kezdetben afféle "egy a sok" közül szerepet tölt be. Az első részben inkább mellékszereplőnek tűnik, nem is gondolná az ember, hogy ő fog szép lassan kiemelkedni. No, azért nem kell félteni, nem egy nebáncsvirág karakterről vagy egy mezei rendőrről van szó. Veeteren sok ügyet megoldott már a megérzéseire hagyatkozva, és ami a viselkedését illeti, leginkább dr. House-hoz tudnám hasonlítani.

Kicsit zavaró volt számomra, hogy - bár a regény a mai viszonylatok között is megállja a helyét - a '93-as megjelenésnek köszönhetően az évszámok (amelyek fontos szerepet kaptak a történetben) miatt sokszor belekavarodtam a korokba. Pont a regény "időtlensége" miatt hittem sokszor azt, hogy a 2000-es években járunk, így az 1986-os évszám nekem negyedévszázadnyi távolságnak tűnt, miközben a regénybeli események alig pár évvel később játszódtak. (De azt hiszem, ez legyen a legkisebb gond egy kötetnél.)

Nesser szeret spórolni a leírásokkal, a párbeszédeket szinte soha nem akasztja meg, viszont ahol kell, ott tisztességesen mutatja be a helyzetet, a helyszínt.

Nekem kellemes olvasmányélményt nyújtott a kötet és külön öröm számomra, hogy egyből egy dedikált példánnyal kezdhettem, mert ha a szerző nem látogat el Magyarországra, talán én sem veszem kézbe a könyveit.

Értékelés: 10/8

A szerző eddig megjelent regényei:

A gonosz arcai
A Borkmann-elv
A visszatérés
Nő anyajeggyel
A felügyelő és a csend
Az utolsó csepp