Szerző: Håkan Nesser
Cím: Nő anyajeggyel (Kvinna med födelsemärke)
Fordító: Torma Péter
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 304

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Merem remélni, hogy immáron Håkan Nesser is azon svéd krimiszerzők közé tartozik, akinek a neve hallatán az olvasók felkiáltanak: de hiszen tőle már olvastam. A Nő anyajeggyel a Van Vetteren-sorozat negyedik (éppen húsz éve, 1995-ben látott napvilágot), de az író nevével már találkozhattunk a Valami a tekintetében krimi-antológia lapjain is, ahol Henning Mankellel együtt alkotott humoros írást. 

Egy, a negyvenes évei végén járó üzletemberre holtan talál a felesége: a férfi fejét és ágyékát két-két lövés érte. A halála előtt titokzatos telefonhívást kapott egy ismeretlentől: az illető egyszer sem szólalt meg, csupán egy évtizedes dalt játszott be szakadatlanul. Pár nappal később egy hasonló korú tanár is ugyanerre a sorsa jut. A gyilkossági ügy felderítésével Van Vetterent és csapatatát bízzák meg, akiknek életük talán legnehezebb esetével kell szembenézniük. A két áldozat között ugyanis semmilyen kapcsolat nincs: különböző társadalmi rétegből származnak, egyiküket sem érte fenyegetés vagy zsarolást, ellenségeik nem igen akadtak. A gyilkos pedig hamarosan újból lecsap. 

Håkan Nesser 1950 februárjában született a svédországi Kumlában. Eredeti foglalkozása szerint középiskolai tanár, évtizedekig tanított a Uppsalában. Első regénye 1988-ban jelent meg, ezt követte 1993-ban A gonosz arcai,amelyben először tűnt fel híres nyomozója, Van Veeteren. A kötet megjelenésétől kezdve minden évben írt egy-egy újabb regényt, de ezek nem mindegyike szól a morózus főfelügyelőről. Van Veeteren összesen tíz kötetnek a főhőse, szinte mindegyikből készült film is. A Nő anyajeggyel a sorozat negyedik része.

Az első két kötet alapján nem igazán értettem, hogyan válhatott Nesser a svédek egyik kedvencévé, a tavaly év végén megjelent harmadik rész után azonban kezdtem én is megszeretni. Ugyanis a szerző mindegyik kötetében a gyilkos leleplezésével morális kérdések lavináját zúdítja az olvasóra. Nincs ez másként most sem: a végére sikerült valamilyen szinten felmentem a tettest, mert egy mélyen emberi választ kapunk a "miért" kérdésre. Nesser fokozatosan adagolja az infókat, szépen lassan kibontakozik előttünk a gyilkos személye, ám tettének okára csak a legutolsó oldalakon kapunk választ. És természetesen a "bűnhődés" sem marad el, de ahogyan már az előzőekben megszokhattuk, ezúttal is teljesen mást kapunk, mit amit várnánk. Valahol kissé olyan ez, mintha Van Veeterent sem akarná választás elő állítani az író: hagyja, hogy az ösztönök és a természet adja meg a végső megoldást.

Van Veeterenről ebben a kötetben nem sok újat tudunk meg: szabadidejében sakkozik és megbeszéli az ügyet barátjával, otthon egy pohár ital mellett operát hallgat, és közben szüntelen a megoldáson töri a fejét. Hasonlóan társaihoz, akiknek életükbe szintén rövid bepillantást nyerünk csupán, ám mégis egyikük élettársának logikája segít jó nyomon elindulni a látszólag összefüggéstelen gyilkosságsorozat felderítésénél. 

Többet nem is tudok írni a kötetről, ugyanis a továbbiakban csak magamat ismételném, hiszen minden, amit Nesser eddigi regényeiben megszokhattunk, az ebben a részben is jelen van, így a rutinos olvasóknak már nem is kell több ajánló. Azoknak, akik még most ismerkednek a szerző műveivel, üzenem, hogy bátran kezdhetik ezzel a regénnyel, ugyanis ez a sorozat legjobb darabja, amely az előzmények ismerete nélkül is tökéletelesen élvezhető. Azt pedig csak remélni merem, hogy a magyar kiadásban a szerző életművénél szereplő mondat - miszerint Van Veetteren főfelügyelővel még találkozhatunk a jövőben - eltűnése nem jelenti azt, hogy a kiadó nem tervez további Nesser-kötetek megjelentetni. Én őszintén sajnálnám. 

Értékelés: 10/10

A szerző eddig megjelent regényei:

A gonosz arcai
A Borkmann-elv
A visszatérés
Nő anyajeggyel
A felügyelő és a csend
Az utolsó csepp