Mi lesz abból, ha két népszerű, young adult szerző úgy dönt, összeül és közösen megír egy ifjúsági fantasy regényt? Egy remek sorozat nyitókötete!

Az északi mítoszok megjósolták a Ragnaröknek nevezett világvégét, amit kizárólag az istenek akadályozhatnak meg. Amikor bekövetkezik az apokalipszis, nekik kell megküzdeniük a szörnyekkel: gigantikus farkasokkal és kígyókkal, amelyek mind el akarják pusztítani a világot. Az istenek azonban már régóta nincsenek köztünk. A dél-dakotai Blackwell városának legtöbb lakója egyenes ági leszármazottja Thor vagy Loki istennek, így a tizenhárom éves Matt Thorsen és két osztálytársa, Fen és Laurie Brekke is. Mivel számára ez a családtörténet része, Matt úgy ismeri az északi mítoszokat és isteneket, mint a tenyerét – ez azonban nem jelenti azt, hogy hisz is ezekben. Amikor tudomására jut, hogy közeleg a Ragnarök, és a végső harcban neki kell majd képviselnie az isteneket néhány gyerekkel, alig hisz a fülének. De a feladat akkor is rá vár, így Laurie és Fen segítségével megállíthatatlan csapatot hoz létre, hogy megelőzze a világvégét.

A fentebb említett két szerző közül az egyik az általam személyesen is "ismert" (jelen esetben értsd: olvasott) Kelley Armstrong, akinek magyarul a Sötét erő címet viselő trilógiája érhető el, és ha minden igaz, a közeljövőben jön az újabb sorozata is. Bíztam benne, hogy az ő részéről megkapja majd a könyv azt az eredetiséget és üde színfoltot, amely a három kötetből álló történetét is jellemezte: vagyis a tucatszámra megírt sztorikat olyan világba helyezi, amelyet a természetfeletti ellenére közelinek érez magához az olvasó. A páros másik tagját Melissa Marr alkotja, akinek szintén van magyar nyelvű sorozata (Tündérvilág), amelyet bár nem olvastam, mégis kaptam egyfajta képet a szerző munkásságáról a Witches of East End tévésorozat kapcsán, amely egy másik sorozata alapján készült. Már ott is voltak utalások a skandináv mitológiára, éppen ezért tudtam, hogy az írónő otthonosan mozog a témában. És úgy látszik, az olvasóknak is bejött a közös projekt: pár hónapja jelent angol nyelven a folytatás, Odin's Ravens (Odin hollói címmel), amelyre remélhetőleg nekünk sem kell sokat várnunk. 

Bevallom, a skandináv mitológia nagyon izgalmas számorma, ezidáig azonban nem sikerült teljesen elmerülnöm benne, annak ellenére, hogy több, általam szeretett szerző is foglalkozott a témával (elég csak Joanne Harris Rúnajelekére, vagy Bíró Szabolcs Ragnarökjére gondolnom). Éppen ezért kissé félve is vettem kezembe a könyvet, hogy nem fogom érteni az utalásokat, de szerencsére a szerzők nem felejtették el, hogy kik is a célközönség (12-16 évesek), akik hozzám hasonlóan nagy valószínűséggel csak most ismerkednek ezzel a világgal, így a történethez képest mindent szépen elmagyaráztak a skandináv mitológiával kapcsolatban. Emellett egy végig pergős cselekményt kaptam, amely nem engedett el (még úgysem, hogy bőven meghaladtam már a korhatárt), és aki kicsit is ismer, az tudja, hogy az ilyen típusú ifjúsági kaland-/fantasyregényekért nagyon tudok lelkesedni.

Azt nem tudom, pontosan hogyan zajlott a munka leosztása a két szerző között, eredetileg arra gyanakodtam, hogy a fejezeteket felváltva írták (mindegyik főhősnek megvolt a maga írója). De utólag rájöttem, hogy ennél sokkal nagyobb volt az összhang közöttük. A történet magán hordozza Armstrong stílusjegyeit, ez a kötet is afféle bevezetés volt csupán. A szereplők közti kapcsolat realisztikus ábrázolása is a Sötét erők trilógiát idézte fel bennem, nagyon tetszett, ahogyan a hétköznapi problémákat vegyítette a szörnyek elleni harc nehézségével. Úgy vélem tehát, hogy a történet fővonalát Armstrong találta ki, a mitologikus részt pedig meghagyta Marrnak, aki jobban ismeri az isteneket és a köztük fennálló viszonyokat. Habár ezen a téren akadnak még kérdéseim, amikre, remélem, a későbbi kötetekben választ kapok.

A főhősök tökéletesen megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek a műfaj sajátosságai. Eleinte nem tudják, hogyan is vegyék fel a harcot a szörnyekkel, emiatt bizonytalanok önmagukban, bátortalanok, idővel azonban rájönnek, hogy ha közösen küzdenek meg, sikerül elérni a céljukat. Persze, a sztori miatt muszáj "hősökké" avanzsálni őket, de mindvégig érezhető volt, hogy ők valójában még gyerekek, így erejük sem végtelen. Tinédzserek lévén a szerelem is foglalkoztatja őket, de pont az ifjúsági titulus miatt nem válik nyálassá a sztori, valami hasonlót kell elképzelni, mint Harry Potter bimbódzó érdeklődését a lányok iránt a sorozat közepén. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja az éppen aktuális kedvencét, legyen szó akár Mattről, akár Laurie-ról vagy Fenről, vagy a többi mellékszereplőkről.

A folytatásra nagyon kíváncsi vagyok, remélem, a kiadó folytatja a sorozatot, és most már csak abban bízom, hogy a szerzők előre tudják, mit akarnak, és fix kötetszámmal tervezik a sorozatot (én leginkább trilógiának örülnék.)

K. L. Armstrong & M. A. Marr: Loki farkasai, Ciceró Könyvstúdió, 2014, 304 oldal