Tökéletlen szerelem
Szerző: Sara Rattaro
Cím: Tökéletlen szerelem (Non volare via)
Fordító: Sztanó László és Radó Ágnes
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 260
SPOILERMENTES ÍRÁS!
Sara Rattaro tavaly ősszel debütált hazánkban Tiéd az életem című regényével, nemrég pedig magyarul is megjelent a szerző harmadik regénye, a Tökéletlen szerelem, amely egy átlagosnak tűnő olasz család életét kívánja bemutatni.
A negyvenes éveiben járó Albertót sírva hívja fel a felesége, Sandra, mert tinédzser lányuk nem ment el a teniszedzésre és egész délután színét sem látták. Pedig az ő családjukban mindennél fontosabb a pontosság és a napi rutin. Ugyanis a kisebbik gyermek, Matteo hallássérült, így mindennél jobban ragaszkodik az állandósághoz, a megszokott világhoz. Alberto azonban tudja, miért szököt meg Alice: a lány látta őt és a szeretőjét, amint az utcán csókkal búcsúznak el. A férfi félrelépése tönkreteheti az addig tökéletesnek tűnő családi idillt. De vajon a megbocsátás képes megoldani a kialakult helyzetet, vagy van egy pont, amikor már nem lehet elviselni az árulást?
Sara Rattaro 1975-ben született Genovában. Első regénye, a Sulla sedia sbagliata 2011-ben jelent meg az olasz Morellini kiadónál, második könyve, a Tiéd az életem (Un uso qualunque di te) azonnal az olasz sikerlisták élére repítette a szerzőt. A kötetet további öt országban adták ki, köztük hazánkban is. A Tökéletlen szerelem már másik kiadónál, a Garzantinál látott napvilágot, és eddig csupán Spanyolországban és Magyarországon fordították le. Legújabb regénye, a Niente è come te idén szeptemberben jelent meg.
A Tiéd az életem után kissé félve vettem kézbe a Tökéleten szerelem című regényt, ugyanis a korábbi kötettel kapcsolatban igen vegyes érzelmeim voltak. A kezdeti félelmeim hamar elszálltak, mivel a történet első fele végig erőteljes, romantikus regény ellenére olvastatta magát. Ennek az oka pedig a főhős, Alberto volt. A regényben a család mind a négy tagja megszólal, de míg a feleségnek és a gyerekeknek egy-egy rövid (négy-öt oldalas) fejezet jut, az oroszlánrész a családfőnek jutott. Az ember hajlamos rögtön a tények alapján megítélni társait, így ha annyit olvasunk csupán, hogy Alberto az, aki félrelép, biztosra vesszük, hogy ő lesz a történetben a negatív hős, akit gyűlölni tudunk. Azonban Rattaro remek érzékkel nyúlt a témához, és én szinte teljesen együtt tudtam érezni a férfival. A férfi ugyanis nem kalandvágyból csalja meg a feleségét, hanem mert egy több mint húsz évvel korábbi szerelmével találkozik újból, a köztük lévő láng pedig újra felbukkan. Mindannyian voltunk már szerelmesek, akár többször is az életben, de az első igazit sosem felejtjük el. Számomra abszolút hihető volt, ahogyan Alberto reagált a dolgokra, hiszen bármikor meglátom az első nagy szerelmemet, még nekem is dobban egyet a szívem, pedig már régen túl vagyunk mindketten a szakításon.
Elítélni semmiféleképpen nem tudom Albertót, de Sandrát, a szeretőt már annál inkább. Nem tudom, hogy Rattaro szándékosan alkotja meg a női figuráit ennyire ellenszenvesnek, mert már a Tiéd az életem főhősnőjét sem tudtam megszeretni igazán, és itt is ugyanaz a helyzet. Sandra huszonöt évvel ezelőtt elhagyta Albertót, hogy valósa váltsa az álmait, nevezetesen, hogy híres balett-táncos legyen, és amikor mondhatni véget ért a karrierje, negyvenévesen, visszatér tanítani szülővárosába. Egy végtelenül önző, csak magával törődő karakter, aki nem tudta elfogadni, hogy Alberto nem várt rá, és újabb párt talált magának. Abszolút nem volt megbánás a részéről, hogy ő is részesévé válik egy család tönkretételének, majd újból és újból eltűnt, hogy aztán visszatérve mindig feltépje a régi sebeket.
Ahogyan fentebb írtam, a történet első fele mondhatni remek, az olvasó érzelmeire hat, de úgy gondolom, a kétharmadánál, a harmadik rész után le kellett volna zárni a sztorit. Hagyott volna nyitott kérdéseket a szerző, de ezek mind olyanok voltak, hogy az olvasó továbbgondolhatja magában a történteket, és saját ízlése szerint fejezheti be a cselekményt. A folytatásban ugyanis mintha egy szappanoperába csöppennénk bele: mindenki megcsal mindenkit, a szeretők hol felbukkannak, hol eltűnnek, az addig megismert szereplők 180 fokos fordulatot vesznek és ezzel teljesen ellentmondanak korábbi cselekedeteiknek, gondolkodásmódjuknak. De azt is hozzá kell tennem, hogy férfiként nem én vagyok az első számú célközönség, az is lehet, hogy a női olvasóknak ez a rész is tetszeni fog.
Mindent összevetve azonban úgy érzem, Sara Rattaro jó úton halad az írói pályán, a Tökéletlen szerelem ugyanis mérföldekkel jobb, mint a Tiéd az életem, és egy hajszállal (de tényleg csak egy hajszállal) közelebb került ahhoz, amit Jodi Picoult is képvisel (bár őt, azt hiszem, senki nem érheti utol ebben a műfajban). A borító ezúttal is nagyon szép - tökéletes arra, hogy a teljes életmű idővel (remélhetőleg) ebben a köntösben jelenjen meg - de ez nem is csoda, mert annak a Földi Andreának a keze van a dologban, akinek a Rügy varázslatos kiadását is köszönhetjük.
Értékelés: 10/8
A szerző eddig megjelent regényei:
