A New York-i felkelés
Assassin's Creed - Last Descendants 1.
Szerző: Matthew J. Kirby
Cím: A New York-i felkelés (Last Descendants)
Fordító: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 312
SPOILERMENTES ÍRÁS!
Igazából ennél a kötetnél jöttem rá, hogy én az Assassin's Creed-könyveket valóban olvasóként, és nem a játék rajongójaként tudom értékelni. Magáról az alapkoncepcióról is csak annyit tudok, amennyi az eddigi könyvekből számomra kiderült, vagyis, hogy a templomosok és az orgyilkosok állnak egymással örök harcban már évszázadok óta. Ennek folyományaként az egyik ismerősöm még a kritika megírása előtt megmentett a totális leégéstől, de erről majd egy kicsit később.
A történet főhőse a tizenéves Owen, akinek az apját bankrablásért és gyilkosságért ítéltek el - a fiú szerint ártatlanul. A férfi azonban nem sokkal később a börtönben életét vesztette, így Owen küldetésének érzi, hogy a halála után tisztára mossa a nevét. Az iskola informatikusának a segítségével meg akarja ismerni az apja múltját, egy különleges gépezet, az Animus segítésével, amely az adott alany DNS-ében rejlő genetikus emlékeket képes felidézni. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, Owennek, legjobb barátjának, Javiernek és másik négy társuknak vissza kell térniük 1863-ba, a New York-i felkelés éjszakájára, hogy meg találják az Éden Darabját, amely hatalmas erővel képes felruházni a birtokosát. A tinédzserek őseinek élete ezen az éjszakán végleg összefonódott, ám ahogy sem azok, a fiatalok sem tudják eldönteni, kiben bízhatnak, és kiben nem.
A Fumax Kiadó hosszú évek után más, nem a játékon alapuló Assassin's Creed regények felé is nyitni kezdett tavaly ősszel, a 2017-es évet pedig további három kötettel indítja. Matthew J. Kirby trilógiája inkább fiataloknak szóló kalandregény-sorozat, amely ugyan tartalmaz utalásokat a játék világára, ám azt inkább csak alapanyagként kezeli. Megvallom őszintén, a nyitás kicsit elhamarkodottnak tűnt, az Animus létezését és ezt a technológiát a szereplők evidensnek veszik, nekem, mint külső olvasónak úgy hatott, mintha a szerző gyorsan túl akarna lenni a bevezetőn, hogy egyből ugorjunk a XIX. században. Aztán a fentebb említett ismerősöm tájékoztatott, hogy minden játék innen indul, vagyis az Assassin's Creed rajongóknak valóban alap az Animus mindennapi használata. (Igen, én naivan azt hittem, hogy a filmesek találták ki ezt a szálat, hogy így tudják összekötni a múltat a jelennel.)
A bevezetést azonban - még ennek fényében is - nagyon gyorsnak találtam. Túl sok mindent nem tudunk meg a hat fiatalról, közelebbről csak Owent ismerjük meg, de őt sem annyira, hogy érthetővé váljanak a cselekedetei (a többiekéről már nem is beszélve). Az 1863-as őseik már sokkal inkább árnyaltabbak voltak, azonban, mivel tudtam, hogy őket mindannyian külső szemlélőként figyelik, engem sem igazán hozott lázba, hogyan alakul a sorsuk. Félreértés ne essék, nem unatkoztam, hiszen a történet végig három-négy szálon fut, amelyek szép lassan egybeérnek, csak mivel annak tudatában találkoztam velük, hogy egy estéjüket ismerjük meg, egyiküket sem tudtam igazán megkedvelni. Eleinte a jelen és a múlt cselekményeinek az arányát sem találtam megfelelőnek, de a regény utolsó hatvan oldalában újra visszatértünk a XXI. századba, és egyúttal a legtöbb kérdésre választ kaptunk (kivéve arra, hogy kiben bízhatunk). Az utolsó fejezetek nagyban emeltek a színvonalon a szememben, ahogyan az is, hogy érződik, Kirby valóban trilógiában gondolkozik, így ez a kötet csak bevezetője a nagy egésznek. Volt egy-két meglepő fordulat, a Javier-szál például eléggé váratlan volt, de annál nagyobb öröm, hogy a szerző belevette ezt a csavart a történetbe.
Számomra az Assassin's Creed könyvekben - ahogy ebben is - az a szimpatikus, hogy nincsen kimondva, hogy melyik tábor (orgyilkosok/templomosok) a jó és melyik a rossz. Gyakran előfordul, hogy a hőseink hol az egyik, hol a másik rendet erősítik, akadnak áttérések is, ám mégsem jelenthetjük ki magabiztosan, hogy melyik csapattal értünk egyet, melyiknek szurkolunk (legalábbis én így vagyok ezzel). A másik, ami kifejezetten tetszett ebben a regényben, az pont az a lehetőség, amit az Animus ad a szerzőnek, és amivel remekül tudott is élni. Habár a reinkarnációra nem lehet teljesen ráhúzni a sztorit és annak mondanivalóját, de mégis, az, hogy a szereplők ősei is találkoztak egy másik életben, másik felállással, bennem ezt erősítette meg. Minden mindennel összefügg az életben, és amit teszel, az kihatással van a jövődre, és akivel a mostani életedben kapcsolatba kerültél, azzal valamilyen formában korábban is találkoztatok.
Összességében jónak találtam ezt a regényt is, annak ellenére, hogy helyenként érződik rajta, hogy ez inkább lett egy YA-regény (annak minden előnyével és hátrányával együtt), semmint egy minden korosztálynak szóló történet, bár tény, hogy ezt a Fumax sem titkolta el az olvasók elől, és a borító alapján is tudjuk, mi vár ránk.
Értékelés: 10/8
További, magyarul megjelent Assassin's Creed-regények:
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Reneszánsz
Oliver Bowden: Assassin's Creed- Testvériség
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Titkos keresztes háború
Oliver Bowden: Assassin's Creed- Jelenések
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Árulás
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Fekete lobogó
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Egység
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Alvilág
Last Descendants-trilógia:
1. A New York-i felkelés
2. A kán sírja (előkészületben)
Christie Golden: Assassin’s Creed - A hivatalos filmregény (előkészületben)
Christie Golden: Assassin's Creed - Eretnekség (előkészületben)
Kapcsolódó cikkek:
