Szerző: Richard Osman
Cím: A férfi, aki kétszer halt meg (The Man Who Died Twice)
Fordító: Orosz Anna
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 368

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Agave Könyvek hozta el számunkra tavaly a 2020-as év legnagyobb debütálást a krimi műfajában: a brit származású Richard Osman első regényével, A csütörtöki nyomozóklubbal valósággal berobbant az angliai könyvpiacra, így szinte garantálható volt, hogy a nyugdíjas kvartett hamarosan visszatér. Így is lett: a hazai kiadónak hála pedig a második részt nem sokkal az eredeti megjelenést követően már mi is olvashattuk.

A csütörtöki nyomozóklub tagjai - vagyis: Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron - bár büszkék arra, hogy sikerrel derítettek fényt az előző kötetben bemutatott gyilkosságra, továbbra sem hagytak fel régi jó szokásaikkal. Egyfelől, hogy minden hét negyedik napján összeüljenek, hogy megoldatlan bűnesetekkel foglalkozzanak, másfelől, hogy ha valódi bűncselekmény történik a közelükben, akkor azonnal beleüssék az orrukat. Márpedig ez utóbbiból sincs hiány: Ibrahimot egy fiatal srácokból álló banda támadja meg és rabolja ki a városban (ördögi bosszú készülőben!), Elizabeth pedig rejtélyes levelet kap egy olyan férfitól, akit régről ismer - és akinek elvileg évtizedek óta halottnak kellene lennie. Egy szövevényes ügy kellős közepébe csöppenek, amelyben 20 millió font értékű gyémánt a tét - meg persze pár emberélet. Miközben lázas nyomozás folyik az ellopott drágakövek után, képbe kerül a maffia és egy drogbáró is, egy rejtélyesen viselkedő anyuka, Joyce pedig továbbra is bizonytalan abba, hogy vajon megfelelően sikerült-e elkészítenie a teát és a süteményt.

Richard Osman neve nem ismeretlen a brit televíziók nézői előtt, hiszen korábban producerként és műsorvezetőként dolgozott. A csütörtöki nyomozóklub az első (és tagadhatatlanul az eddigi legjobb) regénye, amely egy év alatt több mint 1 millió példányban kelt el Angliában (ezzel Rowling és Dan Brown után a harmadik helyre ugrott), és már a megfilmesítés jogai is elkeltek - Steven Spielbergnek hála. A regényt olyan szerzők méltatták, mint A. J. Finn (Nő az ablakban), Sarah Pinborough (Ne higgy a szemének!, Ha addig élek is, Halott vagy, 13 perc), Fiona Barton (Az özvegy, A gyermek, A gyanúsított), Caroline Kepnes (Te) vagy éppen Harlan Coben (Az erdő, Az idegen). A folytatás A férfi, aki kétszer halt meg címmel 2021 szeptemberében jelent meg angolul, magyarul pedig alig két hónappal később. A szerző jelenleg a sorozat harmadik részén dolgozik, amelyet 2022 őszére ígérnek.

Richard Osman (Fotó: Penguin Books UK)

Megvallom, kicsit félve kezdtem bele a sorozat második kötetébe, ugyanis - világsiker ide, világsiker oda - A csütörtöki nyomozóklub nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Az érzéseim Richard Osman munkásságával kapcsolatban továbbra is vegyesek, de A féri, aki kétszer halt meg sokkal kellemesebb olvasmányélménynek bizonyult, amit röpke két nap alatt sikerült is abszolválnom. A nyugdíjas négyesnek ezúttal egy 20 millió font értékű gyémánt után kell nyomoznia, amelynek egy rendőrségi bevetés során veszett nyoma. Persze, idővel előkerül pár hulla is a sztoriban, így a helyzet egyre jobban fokozódik. Osman egy tipikus angolszász krimivel jelentkezett ismét, amely hangulatában és humorában annyira brit, amennyire csak lehet, nekem egyből Anthony Horowitz művei jutottak eszembe őt olvasva.

A történet több szállal indít: Elizabeth múltjának egy fontos férfialakja tűnik fel a színen, akinek köze lehet az eltűnt gyémántokhoz, Ibrahimot egy fiatal suhanc rabolja ki fényes nappal, Chris és Donna pedig egy Connie Johnsson nevű drogbárót kíván lefülelni - egyelőre elég kevés sikerrel. Ahogyan az lenni szokott, ezek a szálak a regény végére összeérnek, persze mindehhez elég rögös és hosszú út vezet, amely tele van elágazásokkal, tévesnek bizonyuló teóriákkal és megannyi kérdéssel. Osman továbbra is a tisztességes mértékig használja a sztoriban a csavarokat, egy ideig szépen meg tudja vezetni az olvasóit, és ha nem is mondható sokkolónak a megoldás, azt el kell ismerni, hogy okosan építette fel a krimivonalat a történetben. Sőt, ezen a téren fejlődést is tapasztaltam az első részhez képest, sokkal összetettebb és átgondoltabb a nyomozati szál.

Az előző kötetnél azt emeltem ki erősségként, hogy a szerző megkapó bájjal és humorral tudta ábrázolni a négy idős főszereplőt, valamint olyan módon tudott beszélni az őket foglalkoztató kérdésekről (halál, elmúlás, öregedés), amelyre ilyen formában talán kevesen. Sajnos a folytatásban ez kevésbé van jelen, gyakran volt olyan érzésem, mintha megelégedett volna azzal, amit korábban felépített, és szereplőit azóta csak használja, de nem fejleszti tovább őket. Persze, így is akadnak kimondottan humoros pillanatok, de ezek többnyire vagy egyszeriek (Ibrahim olyan személy- és tárgyleírást ad az őt bántalmazó srácról, amilyenre más ember a saját anyjáról sem képes - és mindezt úgy, hogy "nem mindenre emlékszik") vagy éppen kihagyott ziccerek (Joyce GreatJoy69 néven regisztrál Instagramra) maradnak. A második részben Joyce vált számomra a legszerethetőbb karakterré, úgy éreztem, ő az, aki igazán megőrizte egyediségét, humorát a folytatásra, akit sikerült többdimenziósra megalkotnia a szerzőnek, ellenben a korábbi kedvencem, Elizabeth figurája sajnos viszont visszasüllyedt az átlagos szintre, aki semmi újat nem tudott felmutatni. 

Szóval A csütörtöki nyomozóklub-sorozat számomra továbbra is a jó kategóriába tartozik, mert képes arra, hogy olvasóját kikapcsolja pár óra erejéig, a krimiszál a megfelelő mértékig összetett, a szereplők jópofák, de a műfajban ettől akadnak sokkal jobb írások is.

Értékelés: 10/8 

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!