Szerző: Tade Thompson
Cím: Molly Southbourne ezer halála (The Murders of Molly Southbourne)
Fordító: Molnár Berta Eleonóra
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 128

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Agave Könyvek tavaly hozta el a magyar olvasók számára Tade Thompson Nommo-díjas kisregényt, a Molly Southbourne ezer halálát. A könyvet nem sokkal a megjelenés után én is olvastam, a folytatás megjelenése okán pedig újra előkaptam (így azon kevés művek közé tartozik, amelyet rövid időn belül kétszer is kézbe vettem), hogy felfrissítsem az emlékezetem.  

A szabályok egyszerűek: Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj! Ne sebesülj meg! Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít! Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet! Molly Southbourne már kisgyermekként végignézte, ahogyan apja megöli őt. Pontosabban egy lányt, aki a megszólalásig hasonlít hozzá. A lány ugyanis akárhányszor vérzik, egy másik molly születik, aki minden ízében hasonló hozzá, és az ő elpusztítására törekszik. Molly idővel megtanulja felvenni a harcot a belőle születő mollykkal, de vajon győzedelmeskedhet valaha felettük vagy örök életében rettegnie kell, hogy mikor bukkannak fel? 

Tade Thompson Londonban született joruba szülők gyermekeként, akik visszaköltöztek Nigériába 1976-ban, így ő végül Afrikában nőtt fel. Orvostant és szociálantropológiát tanult, majd később pszichiátriára szakosodott. 1998-ban visszatért Angliába, és azóta is ott él. A 2000-es évek óta ír; az első, Making Wolf című regénye elnyerte a Kitschies Arany csáp-díját legjobb debütálásként 2015-ben, következő műve, a 2017-es Rosewater pedig megkapta a legnagyobb presztízzsel járó Arthur C. Clarke-díjat, illetve az akkor alapított Nommo-díjat. Thompsont kitüntették az utóbbival egy évvel később a Molly Southbourne ezer halála című kisregényéért is, amely egy trilógia első kötete is egyben. Jelenleg a következő regényén dolgozik, a szabadidejében pedig imád képregényeket olvasni és jazzt hallgatni.

Tade Thompson (Fotó: David Thompson)

Viszonylag ritkán veszek kézbe kisregényeket, aminek az az oka, hogy a legtöbben mindeddig csalódtam, úgy éreztem, hogy nem kaptam teljes értékű történetet. Ez, azt hiszem, egy örök vita lesz az irodalmat kedvelők körében, hiszen nem egyszer futottam bele abba, hogy ebben a formátumban nem is elvárható a teljesség igénye. Nos, az ő kezükbe adnám oda gondolkodás nélkül Thompson trilógiájának első részét, amely minden tekintben hozza azt, amit én a terjedelemtől és az adott műfajtól elvárok. Szinte hihetetlen, hogy a szerzőnek mindössze 120 oldalba sikerült belesűrítenie a cselekményt, gondosan felépítve egy remek karaktert és közben biztosította azt a fajta borzongást, amit jómagam kimondottan szeretek. 

A sztori in medias res kezdődik: egy nő megbilincselve vergődik egy szobában, étlen-szomjan, saját piszkában és vérében fürödve. Időnként meglátogatja egy másik, aki egy nap arra kéri, hogy jól figyeljen, mert elmesél egy hosszú, ám nagyon fontos történetet, amelyen akár a fogoly élete is múlhat. Így veszi kezdetét Molly Southbourne rejtélyes élettörténete: a lányé, akin mintha különös átok ülne. Ugyanis akárhányszor kiserken a vére - legyen szó akár egy fog kieséséről, akár egy kisebb vágásról az ujján, akár a menstruációról -, minden alkalommal megjelenik egy vele egykorú hasonmása, akit el kell pusztítania. Szülei töretlen lelkesedéssel és kitartással veszik fel a harcot a mollykkal, egy idő után pedig főhősünk is képessé válik saját maga példányainak megölésére.      

"Molly havonta vérzik. Az anyja szerint ez normális, és minden nővel megtörténik.
– De miért? – kérdezi a lány.
– Szlezi razocsarovannoj matki. Egy elkeseredett méh könnyei."

A történet tele van kérdésekkel, amik közül csak nagyon kevésre kapunk választ, de a horror műfaja számomra éppen attól működik igazán, ha nincs magyarázat a miértekre. A regény végén ugyan megoldódni látszik a rejtély, de Thompson ugyanazzal a lendülettel hoz be a történetbe egy másikat, tágítva ezzel az egész "univerzumot", majd mindezt megspékeli egy vérbeli (haha!) cliffhangerrel. Izgalmakban tehát nincs hiánya, és mindehhez - ahogyan fentebb említettem - meglepően jó karakterábrázolás is párosul. Molly, attól függetlenül, hogy különleges képességgel rendelkezik, pontosan ugyanolyan mint bármelyik másik ember: gyermekként kíváncsi és érdeklődő (még valamilyen szinten az ártatlan jelzőt is használhatnánk rá, ha nem kellett volna tucatnyi alkalommal végignéznie ahogy szülei megölik őt), tinédzserként lázadó, felnőttként pedig függetlenségre vágyó nő, aki mindvégig szomjúhozza a tudást. A mellékszereplőket (Molly szülei, egyetemista társa, Leon, vagy James Down professzor, aki kutatásai során maga mellé veszi a lányt) is a kellő ideig és mértékig ismerhetjük meg, így miattuk sem kopogtathatnánk Thompson ajtaján panaszkodni. 

Habár a történet tekinthető akár lezártnak is, egy olyan befejezéssel, amely ugyan számtalan lehetséges utat tár elénk, nem kell aggódni, hiszen már meg is jelent a folytatás, és biztos vagyok benne, hogy a harmadik részre sem kell sokat várni.   

Értékelés: 10/9

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!