Szerző: Marie Aubert
Cím: Felnőtt emberek (Voksne mennesker)
Fordító: Pap Vera-Ágnes
Kiadó: Scolar Kiadó
Oldalszám: 144

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A hazájában novelláival szakmai és közönségsikert egyaránt elérő Marie Aubert itthon a Felnőtt emberek című első regényével debütált, amelyet a Scolar Kiadó hozott el a magyar olvasók számára.

Ida, a negyvenes évei elején járó nő sikeres építészként dolgozik, ám éjszakáit rendszerint nős férfiak ágyában tölti. A szinglisége egyre jobban kezdi aggasztani, ráadásul a biológiai órája is ketyegni kezd, ezért elhatározza, hogy lefagyasztja a petesejtjeit. Életének fordulópontját anyja 65. születésnapján kívánja bejelenti, amikor is összegyűl a nagy család a vidéki nyaralóban. Ám húga, Marthe is nagy szenzációt készül megosztani velük, a békésnek induló, pihentető hétvége pedig nem várt fordulatot vesz, így az ünnepi fogások helyett a régi sérelmek kerülnek terítékre.

Marie Grønborg Aubert 1979. július 17-én született, jelenleg Oslóban él. Irodalomtudományi diplomát, valamint újságírói képzettséget szerzett, valamint a bergeni Íróakadémián is tanult. Első novelláskötete, a Ha történne valami 2016-ban jelent meg Norvégiában és azonnal hatalmas sikert aratott, több mint 10 000 példányt adtak el belőle. 2018-tól tanácsadóként dolgozik a Kagge Kiadónál, első regénye, a Felnőtt emberek 2019-ben jelent meg. A mű elnyerte a Fiatal Kritikusok Díját, valamint jelölték a Norvég Könyvkereskedők Díjára is.

Marie Aubert (Fotó: oktoberjournal.no)

A szerző első novelláskötete, a Ha történne valami (ami nálunk Aubert második köteteként jelent meg), már az első történet olvasásakor nagy kedvencemmé vált, és szerencsére a "folytatásokban" sem kellett csalódnom, így nem is volt kérdés számomra, hogy szeretném minél hamarabb kézbe venni a Felnőtt embereket is, amivel az írónő nemhogy nem okozott csalódást, de még magasabbra tette a lécet a szememben. 

A mindössze 140 oldalas történet rövidsége ellenére meglepően sok mindenről szól, ám egy percig nem érzi úgy az olvasó, hogy az abban felbukkanó témákal Aubert csak érintőlegesen foglalkozna. A regényben is említésre kerülő Születésnap című dogmafilmhez hasonlóan, itt is egy teljesen hétköznapi család mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, akik azért gyűlnek össze, hogy megünnepeljék az anya 65. születésnapját. A cselekmény ideje mindössze pár nap, helyszíne pedig a családi nyaraló. Itt van Marthe, Ida húga, és az ő férje, Kristoffer, valamint a férfinak az előző kapcsolatából származó páréves Olea. Sejthető, hogy ez a felállás már önmagában képes problémák garmadáját magával sodorni (Marthe nehezen tudja elfogadni Olea és az apja kapcsolatát, ráadásul saját gyereket is szeretne). Másnap reggel pedig megérkezik maga az ünnepelt és új párja, Stein.

Mint később láthatjuk a Felnőtt emberek címével ellentétben csak koruknál fogva szól felnőtt emberekről, a cselekmény előrehaladtával egyre bizonyosobbá válunk abban, hogy minden szereplő valójában gyerek még. Régi, évtizedes sérelmeket hordoznak magunkban, különösen Ida és Marthe, akiknek egész élete a versengésről szólt: ki a szebb, az okosabb, ki viszi többre az életben, kinek lesz hamarabb gyereke, ki áll közelebb a szülőkhöz? Ez a versenyszellem pedig az évek múltával nemhogy csökkent volna, hanem egyre nagyobbra duzzadt, hogy aztán - az elfojtásoknak köszönhetően - bombaként robbanjon az ünneplés tetőfokán. Külső szemlélőként már előre látjuk, ahogy hőseink a végzetük felé rohannak, hiszen az események olyan fordulatot vesznek, ami egy idő után megállíthatatlanná válik-

A történet elbeszélője Ida, aki ha nem is válik teljesen szimpatikussá és szerethetővé, mégis roppant emberi karakter. Visszaemlékezései, elmélkedései hozzák igazán közel őt az olvasóhoz, nem egy ponton kiáltottam fel magamban, hogy "dehát én is ilyen vagyok" vagy éppen: "a barátom ugyanezzel a gonddal küzd!" Némelyik cselekedete elítélendő ugyan, de Aubert olyan remekül építi fel a karakterét, hogy ezek mind, ha nem is megbocsáthatók, de megérthetők lesznek. Azt már a Ha történne valami novellái kapcsán is kiemeltem, hogy a szerző tűpontosan tudja ábrázolni korunk társadalmi és generációs problémáit, ezáltal is igazolja, mennyire jól ismeri az emberi természetet - és ez itt sincs másként. Kevés szereplővel dolgozik ugyan, de azok mindegyike olyannyira kidolgozott, hogy könnyedén érezhetjük úgy, hogy valóban ismerjük őket.

Marie Aubert ezzel a kötetével is bebizonyította, hogy kiemelkedő helye van a legjelentősebb kortárs szerzők között, én magam pedig kíváncsian várom, mivel jelentkezik legközelebb.     

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!