Szerző: Paulo Coelho
Cím: Tizenegy perc (Onze minutos)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum 2000
Oldalak száma: 288

Előre szólok, hogy a KRITIKA SPOILERT TARTALMAZ, így ha még nem olvastad el a könyvet, és NEM AKARSZ SEMMIT MEGTUDNI, akkor NE OLVASS TOVÁBB!

Van könyv, amely álmodni hív – és van, amely megmutatja a valóságot.

Paulo Coelho egy interjúban azt nyilatkozta, hogy „amikor írok, nővé változom”. Ez az állítás nagyon is igaz a Tizenegy percre. Ugyanis ha nem tudom, hogy a szerző férfi, biztosra mondtam volna, hogy a könyvet egy nő írta. Az egész történetet egy fiatal brazil lány, Maria (nem Mariá, az spanyolos!) szemszögéből látjuk, a lány naplójában pedig olyan pontos részletekről olvashatunk, amit véleményem szerint csak egy nő láthat vagy egy érezhet, hiszen Coelho teljes részletességgel írja le Maria kielégülését a szeretett férfi által.

A szerzőben tíz évig érlelődött a gondolat, mit, hogyan írjon le, mindent előre pontosan megtervezett. A könyv fő témája a szexualitás, azonban a fentebb említett interjúban Coelho elmondja, hogy a könyv megírása után még mindig benne motoszkált a kérdés, hogy talán mégsem a szexualitás körül forog minden. A kötet címe azért Tizenegy perc, mert Maria tapasztalatai szerint egy szex tizenegy percet vesz az életünkből.

De lássuk a történet: amikor elolvastam a könyv tartalmát, arra gondoltam, hogy a naiv kis brazil lány gazdagság reményében elutazik Genfbe, ahol aztán rájön, hogy becsapják, majd kényszerből prostituáltnak kell állnia, és szenved. Ez koránt sincs: Mariának van választása, önszántából megy el a Genf legdrágább és legelegánsabb bordélyába, és még ott is fel ajánlják neki, hogy visszatérjen régi életéhez, azonban Maria sok pénzt akar keresni, és marad. Naponta három ember – háromszor tizenegy perc. Eközben a lány beiratkozik egy francia nyelvtanfolyamra, könyvtárba jár, ahol mindenféle dologgal kapcsolatos könyveket kölcsönöz ki, és ahol összebarátkozik a könyvtáros nővel, bár csak a regény végén döbben rá, hogy tulajdonképpen ez az egyetlen nő volt a barátja. Hamarosan a bordély „legsikeresebb lányává” válik, ezzel elég sok riválist szerezve magának. Kilenc hónap múlva találkozik egy kávézóban egy festővel, Ralf Harttal, aki szerint a lánynak különleges ragyogása van, és le akarja festeni. Közben összebarátkoznak, és Ralf többször kibérli a lányt egész éjszakákra. Ilyenkor csak beszélgetnek, boroznak a kandalló előtt, meg próbálják megérteni egymást, hisz’ mindketten csalódtak a szerelembe, unják a szexet. Eközben egy másik különleges vendége is lesz Mariának, aki bevezeti a szadista-mazochista szexbe. Két héttel azelőtt, hogy letelne az egy év, Maria úgy dönt, hogy hazamegy Brazíliába, a pénzéből pedig új életet kezd, az utolsó éjszakáját még Ralffal tölti, hogy elbúcsúzzon tőle. Hogy Maria és Ralf végül egymás mellett vagy külön folytatják az életüket, az maradjon meglepetés.

A fordítás nagyon jó volt, a könyv borítója akár átlagosnak tűnik, de ha megnézzük a szerző további könyveinek a borítóját is, egész szép sorozatot gyűjthetünk össze.

A kötet elején lévő ajánlásokat, idézett verset és szöveget érdemes elolvasni, mert így kicsit jobban megérthetjük a könyv mondanivalóját. (Megjegyzés: a Himnusz Íziszhez c. vers nekem nagyon tetszik.)

Értékelés: 10/9