Szerző: M. C. Beaton
Cím: Agatha Raisin és a spenótos halálpite (The Quiche of Death)
Fordító: Sárközy Elga
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalak száma: 344

SPOILERMENTES ÍRÁS!

M. C. Beaton kötete nálam az idei év egyik legjobban várt könyve volt. A szerző legsikeresebb sorozata, az Agatha Raisin esetei hazájában már a 21. résznél jár, ami alapján joggal gondolhatja (és várhatja el) az ember, hogy az író csak tud valamit, ha ennyire népszerűek a regényei. Így hát én is nagy izgalommal kezdtem bele a kötetbe (persze, csak miután kigyönyörködtem magam a kiadásban).

Agatha Raisin egy ötvenes, elvált nő, aki a történet kezdetén határozza el, hogy eladja cégét, és nyugdíjba vonul. Így tehát Londonból elköltözik Coltswoldsba, ebbe a végtelenül nyugodt és végtelenül unalmas faluba. Mert mi másnak is nevezhetnénk azt, ahol a legnagyobb számnak a helyi zenekar fellépését tartják, és a lakosok kedvenc témája az időjárás. Csakhogy amint Agatha beköltözik, a falu élete is felborul: ugyanis az egykori reklámszakember benevez egy pitesütő versenyre, igaz, életében sosem sütött semmit. De hát ne hiába vitte tökélyre saját vállalkozását: Londonban vesz egy spenótos pitét, amelyet aztán sajátjaként jelöl a versenyen, és biztos, ami biztos a zsűrit is megpróbálja megvesztegetni. Ám a vetélkedőt még sem ő nyeri, és ha mindez még nem volna elég, Cummings-Browne ezredes hazaviszi a spenótos sütit, megeszi és másnap reggel holtan találják. Kiderül ugyanis, hogy a pitébe gyilkos csomorika, más néven ökörátka került. Bár a rendőrség tisztázza a helyzetet, és csak véletlennek tudják be az esetet, Agatha érzi, hogy valójában gyilkosság történt, és a saját szakállára nyomozni kezd.

A könyv azon kevés kötetek közé tartozik, amelynél a fülszöveg elolvasása nélkül tudtam: ez nekem kell. A borító kellően figyelemfelkeltő, a főhős neve remekül hangzik, a cím pedig egy részben humoros, részben izgalmas krimit takar. Amint elkezdtem olvasni, alig bírtam ki, hogy ne folytassam, de muszáj volt abbahagynom két fejezet után, mivel a vizsgákra kellett készülnöm. Ám amint végeztem (ideiglenesen) a vizsgámmal, azonnal belevetettem magam, és jóformán egyhuzamban elolvastam a regényt.

Az én olvasatomban a kriminek két fajtája van: van, amikor hivatalos személyek nyomoznak (pl. Maigret felügyelő), és van, amikor amatőrök. Az előbbi kategóriába tartoznak általában a komolyabb művek, az utóbbi viszont mindig rejteget magában humort, ahogyan a főhős csetlik-botlik, miközben szép lassan rájön a megoldásra. Agatha Raisin egyértelműen a második csoportot erősíti, annak ellenére, hogy a kötet nem mindenhol nevezhető humorosnak.

Hangulatilag az egész engem kicsit a Született feleségek sorozatra emlékeztetett. Ugyanis Agatha, ha csak a leleményességét nézzük, abszolút beillik a feleségek sorába: elcsábítja szomszédnője takarítónőjét, nyugodt szívvel lefizet bárkit, ha az érdeke úgy kívánja, és a megvesztegetés sem áll tőle távol (csak tudnám, hogy ezeknek az amerikaiaknak és angoloknak honnan van ennyi pénzük). Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy emberségből alulról súrolja a nullát, neki is vannak érzései, csak nem igazán mutatja ki.

Amit kicsit hiányoltam a kötetből, az a humor. Voltak események, amelyeken az ember el-elmosolyodik olvasás közben, de nem volt egy olyan karakter, aki osztott volna mindenkit, vagy éppen az állandó hülyeségeivel nevettettet volna meg. Persze, az is lehet, hogy 1992-ben, amikor a regény keletkezett, még ez a fajta humor jött be az olvasóknak, remélem, a későbbiek során már több szerepet kap.

A krimi-szálat én nem éreztem túl erősnek. Ha az olvasó kicsit is odafigyel, hamarabb rájöhet a megoldásra, mint ahogyan Agatha megvilágosul, sőt, a gyilkos személye sem volt annyira nehezen kikövetkeztethető. De - hasonlóan A fekete zongorához, ahol ugyanez volt a problémám - úgy érzem, itt nem is ez feltétlenül a lényeg, inkább a kötet és a falusi élet hangulata az, ami miatt remek kikapcsolódást nyújtott.

Akárhogyan is legyen, de én nagyon megszerettem a könyvet, várom a folytatást. Az évente két kötettel pedig is is békülnék: úgyhogy, vegyétek és olvassátok, hogy minél előbb jöjjön a folytatás.

Értékelés: 10/8

Hamish Macbeth-sorozat:

Hamish Macbeth és a nagy lazacfogás
Hamish Macbeth és az eljegyzési vendég
Hamish Macbeth és a kannibál homárok

Agatha Raisin-sorozat

Agatha Raisin és a spenótos halálpite
Agatha Raisin és a parázna lódoktor
Agatha Raisin és az elültetett kertész
Agatha Raisin és az elkóborolt túrázó
Agatha Raisin és az életveszélyes esküvő
Agatha Raisin és a tenyérbe mászó turista
Agatha Raisin és a vizes viszály
Agatha Raisin és a boszorkányos borbély
Agatha Raisin és a balszerencsés boszorka
Agatha Raisin és a tünékeny tündérek
Agatha Raisin és a sziszifuszi szerelem
Agatha Raisin és az áradás napja (előkészületben)