Szerző: Jean-Christopher Grangé
Cím: Bíbor folyók (Les riviéres pourpres)
Fordító: Molnár Zsófia
Kiadó: Egmont
Oldalak száma: 396

SPOILERMENTES KRITIKA!

Nos, az igazat megvallva, én az Egmont Kiadóra mindig is úgy tekintettem, mint a Disney-mesék és az ifjúsági könyvek egyik legnagyobb hazai kiadójára, hiszen több mint 20 éves működésük végigkísérte az eddigi életemet. Gyerekként a mesekönyveiket és a magazinjukat (Dumbo) forgattam nagy lelkesedéssel, tinédzserként pedig Brezina, Hohlbein, Snicket regényeit olvastam az ő kiadásukban. Már akkoriban is voltak próbálkozások, hogy a felnőtt közönség felé is nyissanak, de valahogy minden effajta kezdeményezés kudarcba fulladt. Egy-két évvel ezelőtt azonban megjelentek a piacon az Egmont Dark könyvek, amelyek egyfajta Vörös pöttyösként funkcionáltak. Bevallom, azok közül igen kevés keltette fel az érdeklődésemet (konkrétan Az elcserélt), így nagyon megörültem, amikor idén tavasszal megláttam a honlapjukon, hogy nyáron egy hasonló szériát indítanak el, Egmont Myzt néven, amely keretében krimiket és thrillereket jelenetnek meg. Az első kötet pedig a francia sikerszerző, Jean-Christophe Grangé bestsellere, a Bíbor folyók.

Ugyanazon a napon két rendőr egymástól függetlenül nyomozni kezd. Egyikük Pierre Niémans, akinek egy csonkításos holttest rejtélyét kell megoldania. A halott férfit, aki egyébként a helyi egyetem könyvtárának alkalmazottja, egy folyónál találták meg embrionális pózban, szemeit kivágva. A másik ügy Sarcazban kezdődik, ahol az arab Karim Abdouf sírrongálási ügyben nyomoz: a kisgyerekként meghalt Jude Itero testét valaki ellopja az éjszaka folyamán. Az eset megoldását csak nehezíti, hogy valaki azon igyekszik, hogy minél jobban eltüntesse a kisfiú emlékét. A történet két szála aztán szép lassan összeér, és mikor a két rendőr találkozik egymással, közösen folytatják a nyomozást, hogy rájöjjenek a bíbor folyók rejtélyére.

Habár én nem láttam a könyvből készült nagy sikerű filmet, így utólag igen csak csodálkozom azon, hogy a regény csak most jelent meg magyarul, hiszen több mint 12 év telt a francia és a hazai kiadás között. Ráadásul az ismerőseim, akik látták Kassovitz rendezésében a feldolgozást, mind egytől egyig odavoltak érte. És ha minden jól megy, én is hamarosan túl leszek a filmen.

Meg kell mondanom, hogy ilyen jó regényt már régen olvastam. Számomra minden megvolt benne, amit elvárok egy könyvtől. Alapjában véve thrillernek nevezhető, de ugyanúgy beillik a misztikus krimi műfajba is, hiszen végig két ügy nyomozását látjuk. Grangé pedig olyan eszméletlenül jól tudja kavarni a dolgokat, hogy magamtól soha az életben nem jöttem volna rá a megoldásra.

Régen volt már, hogy egy könyv ennyire le tudjon kötni, végig izgalomban tartott, és amikor nem olvastam, akkor is azon kattogott az agyam, hogy vajon mi lesz a szereplők sorsa, hova fog kilyukadni az egész. És szerencsére a befejezésben sem csalódtam: nem csapott át az egész összevisszaságok kusza halmazába, a megoldás sem volt illogikus. Ráadásul ehhez párosult Grangé kiváló stílusa is, így még a leírásokat is élvezet volt olvasni.

Ahogyan a Maigret-köteteknél is írtam, nagyon tetszett a könyv hangulata, sikerült visszaadnia azt az atmoszférát, amiért én annyira szeretem az ilyen típusú regényeket. (Lehet, hogy ezután csak francia krimiket fogok olvasni, eddig ugyanis egyikben sem csalódtam.)

Ráadásul a kiadó is nagyon szimpatikus lépésekkel reklámozza a köteteket: a facebook profiljukon elolvasható a szerző életrajza, valamint az eddig megjelent regényeinek a szinopszisát is lefordították magyarra. Én pedig hamarosan elkezdem a Farkasok birodalmát is, és szerencsére októberben jön a harmadik regény, A lelkek erdeje.Remélem, azokban sem fogok csalódni.

Értékelés: 10/10