A bankár

a-bankar-milliardos-lesz-ha-magyarorszag-csodbe-megy-0.jpgSzerző: Frei Tamás
Cím: A bankár
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalak száma: 624

Spoilermentes kritika!

Hát ez a pillanat is elérkezett. Hiába küzdöttem ellene, hiába limitáltam le a napi adagot 100 oldalra, ma befejeztem A bankárt. És fáj ilyet mondanom, de már hiányzik André, Adrienn és a többi szereplő. Mert tudom, hogy megint minimum egy évet várni kell a folytatásra, a 2015-re. (Aminek megjegyzem, már a címe is elég sejtelmes, így fülszöveg nélkül is tudom, hogy a jövő év legjobban várt könyve lesz.)

Megmentőben megismert ex-légiós André és barátnője, Adrienn Genovában töltik a mézesheteket, aminek azonban hamar vége szakad, mikor feltűnik egy orosz bérgyilkos. André tőle tudja meg, hogy egy bizonyos Georgij Malevics akarta őt eltenni láb alól, így Adriennt hátra hagyva Milánóba utazik, hogy szembenézzen az orosz férfival. Itt értesül róla, hogy régóta keresett fia, Dávid, életben van, ráadásul egy kis nyomozás után arra is fény derít, hogy hol találhatja meg. Eközben Farkas Vilmos, a budapesti bankár a magyar és a jamaicai rendőrség elől bújkál. William Wolf néven próbál új életet kezdeni a Magyarországról kimenekített pénzből. Simonyi János, az Országos Jelzáloghitelbank elnöke pedig feleségével együtt fiukat készül meglátogatni Amerikában, ám nem számolnak azzal, hogy a magánrepülőgépükön egy pokolgépet rejtettek el.

Nagyon nehéz bármit is írnom erről a regényről, hogy ne fussak bele spoilerbe, hiszen a fenti ismertető is az első pár fejezet alapján született meg (ca. 100 oldal). Amikor olvastam a kötetet, fel sem tűnt, hogy ennyi minden történt benne, csupán élveztem, ahogy az események pörögtek. Most azonban, a kritika írásánál végigpörgettem a könyvet, és meglepődve észrevételeztem, hogy az elmúlt hat napban annyi mindenről olvastam, amely három másik regényt is kitenne.

Frei Tamás ismét elkápráztatott az intelligenciájával, és azzal, hogy mennyi mindenről tud a világon, amiről nekünk, átlagembereknek sejtelmünk sem lehet. Persze, mindannyian szoktunk spekulálni, sejtjük, hogy van valami a háttérben (legyen szó akár gazdasági ügyekről, akár bármi másról), de soha nem tudhatjuk biztosan, mit rejtenek a milliárdosok házai. Nem mondom, hogy a regény a színtiszta igazat írja le, de van egy olyan sejtésem, hogy jóval több realitás van benne, mint bármelyik másik kortárs író művében.

A bankár egészen más, mint amilyen A megmentő volt. Erről már maga a téma is gondoskodik, hiszen most egészen más fajta vizekre evezünk, méghozzá a pénzügyi szektorba, a bankárok világába, amely sokkal titokzatosabb, mint az orosz oligarcháké, pedig jóval közelebb áll hozzánk. Frei stílusa pedig pozitív irányba változott: a szerző megfogadva az olvasók tanácsát, hanyagolta a dőlt betűs és idézőjeles szavak használatát, azonban most a felkiáltójelekkel került nagy barátságba, számomra ezek jelentették az egyetlen mélypontot. A könyv hangulata pedig ugyanolyan, mint amilyen az előző köteté volt: izgalmas, igazi akció-regény, filmszerű, mindvégig, minden jelenetet tisztán láttam magam előtt. 

Nagyon tetszett, hogy Frei nem tett végletekig pontos személyleírásokat, így abszolút az én fantáziámon múlt, hogy milyennek képzeltem el a szereplőket. Amit viszont kellőképpen részletezett, az a banki és pénzügyi események sokasága, így azok is képet kaphatnak ezekről a dolgokról, akik nem annyira jártasak benne (mint például én). És csak bízni merek abban, hogy Magyarország helyzete nem annyira katasztrofális, mint amennyire Frei leírta.

Szóval mindent összegezve, nekem sokkal jobban tetszett A bankár, mint André első kalandja, és örömmel tölt el, hogy kivételesen hamarabb dedikálta a szerző a könyvet, mint ahogyan elkezdtem volna. Plusz egy pont Freinek, hogy mikor megtudta, hogy blogger vagyok, megköszönte, hogy recenziót írtam A megmentőről. És míg el nem felejtem: az aranybetűim épek, nem koptak le, mint a korábbi regénynél (ez meg a kiadónak plusz pont).

Értékelés: 10/10 (Bár szívem szerint 11-et kapna, ha lehetne!)