Szerző: Catherine Fisher
Cím: Incarceron (Incarceron)
Fordító: Zubovics Katalin
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 544

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Azt hiszem nem hazudok, ha azt mondom, hogy a Pongrác Kiadó idei legnagyobb dobása az Incarceron. Bár minden könyvükről elmondható, hogy igényes kiadás, én mégis azt érzem, hogy erre a kötetre jóval több hangsúlyt fektettek. A minőségi fordításhoz, a hófehér lapokhoz az év egyik legjobb könyvborítója társult. Persze ez mind csak külsőség, nem sokat érne maga a regény, ha a tartalom unalmas, semmitmondó, klisés lenne - de szerencsére nem az.

Az Incarceron két ember világát mutatja be, akiket elképzelhetetlen távolság választ el, mégis ugyanaz a sorsuk. A tizennyolc éves Finn Odabent él, a Börtön falai között. Emlékei három évvel ezelőtt teljesen elvesztek, így fogalma sincs arról, hogyan jutott be. Azonban érzi, hogy Odakintről származik, ami szinte teljességgel lehetetlen, hiszek a kapukat évszázadokkal korábban lezárták, és azóta csak Sapphique-nek sikerült kijutnia a monda szerint. A fiúval hasonló korú lány, Claudia, bár Odakinn él, mégis bebörtönözve érzi magát apja, az Igazgató és a Protokoll miatt. Gyermekkorában odaígérték Giles-nak, a koronahercegnek, aki azonban pár évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között meghalt, így a lány jövendőbelije Caspar, Giles undok mostohatestvére. Claudia minden áron szökni akar a kényszerházasságból, menekülése során pedig elképesztő titkokra derít fényt.

Amikor nekikezdtem a könyvnek, bár az első 100 oldalt egyszerre olvastam el, megvallom, nem igazán nyerte el a tetszésemet a regény. Teljesen másmilyennek képzeltem, és nagyon sokáig csak sötétben tapogatóztam a dolgokat illetően. Ugyanis a történet in medias res kezdődik, tehát nem kapunk semmit, ami segítené helyretenni a dolgokat. Így marad a fantáziánk, hogy szép lassan, lépésről lépésre fejtsük meg a rejtélyt, hogy milyen világban is járunk épp. (Valószínűleg a fülszöveg kavart meg, én vártam volna egyfajta magyarázatot arra, hogyan történt az idő visszaforgatása.) Szóval, ez elég sokáig idegesített, hogy a szerző úgy írt le mindent, mintha mindenki tisztában lenne a kifejezéssekkel, a dolgokkal. Talán nem ártott volna egy kisszótár, vagy egy magyarázó párbeszéd.

Magával a történettel azonban abszolút semmi bajom sincs, sőt! Nagyon tetszett, hogy bár fantasyról van szó, egy teljesen új világot talált ki a szerző, ahol a középkor szelleme találkozik a modern kor technikájával. Ha jól tudom, erre egy új kifejezés is született, misztópia néven, amely a misztikum és a disztópia szavak összevonásából alakult, és lényege egy olyan jövőbeli világkép lefestése, amely mesés elemeket tartalmaz. Szerintem nagyszerű ötlet volt a szerző részéről, hogy a középkori miliőt azzal teremtette meg, hogy egy átlagos meseszituációt helyezett a középpontba: eltűnt herceg, kényszerházasság, hatalomra éhes királynő, segítő barátok. Ezzel valamennyire visszavitt a gyermekkoromba, a történet többi része pedig arra emlékeztetett, hogy bizony a mesékben nem mindig csak jó dolgok történnek.

Az elején kezdtem aggódni, hogy kissé kiszámítható lesz a regény, ugyanis az egyik fontos csavarra, már a legelején rájöttem, és a sejtésem a kötet közepén be is igazolódott. (Pontosabban nem teljesen, ugyanis van még egy rész hátra, hátha ott egy nagyobb meglepetéstől leesik az állam.) Ezt követően azonban tucatnyi fordulatot rejtett magában a könyv, én meg nem győztem felszedni az államat a földről, annyi meglepetésben volt részem.
Mindemellett van még egy fontos dolog, amit ki kell emelnem, hiszen ez tetszett a legjobban a regényben: ez nem más, mint maga Incarceron. Szerintem elég hátborzongatóra sikeredett megalkotni, hiszen pontosan senki sem tudja, hogy mi vagy ki ő. Az Incarceron ugyanis él, lélegzik, gondolkodik, és nem tűri, hogy bárki is cserben- vagy elhagyja őt. Mikor a más szereplőkkel beszélt, szabályosan futkosott a hideg a karomon és a hátamon - hála a jól megírt (és jól lefordított) dialógusoknak.

Szóval kíváncsi vagyok (de még mennyire) a folytatásra, a Sapphique-ra, remélem, 2012 nyarára meg is jelenik. Mondjuk addig még szeretném még egyszer elolvasni az első részt, hogy mindent tisztán lássak, mert voltak itt azért kavarodások, amikkel jó lenne tisztában lenni a folytatás előtt. (Ja, és film is lesz belőle, arra is kíváncsi vagyok.)

Értékelés: 10/9