Szerző: Georges Simenon
Cím: A kísértetek (Les Fantomes du Chapelier)
Fordító: Felkai Piroska
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 160

SPOILERMENTES KRITIKA!

Georges Simenonra a múlt évben figyeltem fel igazán, mikor is az Agave Kiadó újra belekezdett a Maigret-történetek kiadásába. A francia főfelügyelő esetei elnyerték a tetszésemet, ezért is vetettem bele magam nagy hévvel a szerző egy teljesen más stílust képviselő "kemény" regényébe, A kísértetekbe.

La Rochelle lakóit pár hete egy titokzatos gyilkosság-sorozat tartja rettegésben. Senki sem sejti, ki lehet az "őrült", aki minden egyes ember megölése után újságból kivágott betűkből kirakott üzeneteket küld a helyi lapnak. Senki, kivéve Kachoudas-t, a szabómester. Ő ugyanis tudja, hogy a gyilkosságok mögött szomszédja, Léon Labbé, kalapkereskedő áll. Éppen ezért mindenhová követi a férfit, aki így értesül róla, hogy sejtik a titkát. Igazi macska-egér harc kezdődik közöttük, a hetedik és egyben utolsó gyilkosság azonban nem a terv szerint alakul.

A kiadó a krimi, valamint a pszichológiai bűnregény műfajba sorolta a könyvet. Én inkább utóbbival értek egyet, hiszen kriminek nem igazán nevezhető, maga a nyomozás ugyanis hiányzik, lévén, hogy már rögtön az első fejezetben világossá válik számunkra, ki az elkövető. Innentől kezdve két kérdés motoszkál az emberben: mi vihet rá egy házasságban élő férfit arra, hogy öregasszonyok életét vegye el, valamint, hogy Kachoudas képes lesz-e arra, hogy megállítsa őt.

Engem a történet maga, bár cselekményében nem sok köze van hozzá, Edgar Allan Poe Az árulkodó szív című novellájára emlékeztetett. Inkább a hangulata, az emberi lélek középpontba helyezése az, amelyben nagyban hajaz (legalábbis számomra) Poe-ra.

A történet maga kicsit lassú folyású, igazán a regény vége felé indul be a történet. Az elején inkább a szereplőkre helyeződik a hangsúly, arra, hogy megismerjük a város lakóinak gondolkodását, minden napi életüket. Van egy-két rejtély, ami rögtön feltűnik az Olvasónak (például Labbé felesége), ezeket nagyjából sejteni is lehet, ám a kimenetel mindenképpen meglepő.

Szerintem ez a regény nem üti meg a Maigret-könyvek szintjét. Nem a történet, azzal nincs baj, én inkább a kidolgozással nem vagyok megelégedve. Sokkal jobban működött volna az egész sztori, ha inkább egy hosszabb novellában írja le, semmint (kis)regényben. Azért nem zárkózom el Simenon többi "kemény" regényétől, örülnék neki, ha a továbbiakban is megjelennének a felügyelő kalandjai mellett. Főleg ilyen szép és igényes kiadásban, mert arra aztán igazán nem lehet panasz.

Értékelés: 10/7