Szerző: Kelley Armstrong
Cím: The Awakening - Az ébredés (The Awakening)
Fordító: Godó Klára
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 328

Minden kedves blogolvasó figyelmét felhívom, mivel egy sorozat második tagjáról van szó, ez a bejegyzés spoileres lehet azok számára, akik nem olvasták az első kötetet. Ha magáról a sorozatról szeretnél véleményt olvasni, ajánlom figyelmedbe az első részről (A szellemidéző) írt kritikát.

A Sötét erő trilógia első kötete nyáron jelent meg, a kiadó pedig igen csak összekapta magát, és a folytatást még Karácsony előtt kihozták. Remélem, a harmadik és egyben utolsó kötetre sem kell várni sokat.

A történet tulajdonképpen ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért. Chloé és társai megszöktek a Lyle Házból, ám az Edison Csoport emberei a lányt és Torit elkapták. Chloé hamarosan rájön, hogy mindannyian egy genetikai kutatás alanyai, csak kísérleti célokra akarják őket felhasználni. Torival együtt sikerül megszökniük a tudósok karmai közül, menekülésük közben pedig csatlakozik hozzájuk Derek és Simon. A négy kamasz együtt vág neki az országnak, hogy eljussanak egy biztos helyre. Azonban az erő, amelyet birtokolnak lassan ébredezni kezd bennük, és sokszor nem tudják, hogyan irányítsák azokat.

Ez a kötet szerintem sokkal jobbra sikeredett, mint az előző rész. Összeszedettebbnek, komolyabb hangvételűnek találtam. Persze ebben az is közrejátszhatott, hogy a menekülés és az ezzel járó gondok (szálláskeresés, éhezés, stb.) sokkal hétköznapibb problémák, mint az első kötetben felvázoltak. Chloé és barátai (bár Torit nem tudom, mennyire lehet barátnak tekinteni) kvázi a hajléktalanok életét éli, és ezzel meg is gyűlik a bajuk olykor-olykor.

Emellett a természetfeletti erőikkel is meg kell küzdeniük: Chloé akarva-akaratlan feltámasztja a halottakat a lelkek megidézésével, Derek pedig veszélyes területre téved, ahol nem tud uralkodni vérfarkas-ösztönein. Ráadásul a Variánsok és a Falka is komoly veszélyt jelentenek a számukra.

A karakterek szerethetőek és emberiek, én speciel bírtam Tori beszólásait, meg azt, ahogy a többiek oltották. Chloé pedig - leszámítva az erejét - teljesen hétköznapi lány: nem mindig biztos magában, ugyanakkor mer kockáztatni. Igaz, néha meggondolatlanul cselekszik, vagy a rossz utat választja, de mindig belátja, ha hibázott.

Szóval Armstrong egész jó kis sorozatot hozott össze: a természetfelettit tökéletes érzékkel vegyíti a természetessel, a karakterek nem sablonosak, a sztori sem ülepedik le. Már nagyon várom a befejező részt, remélhetőleg a kiadó minél hamarabb kiadja (mondjuk egy Könyvhétben kiegyeznék). Meg azt is remélem, hogy más könyvek is jönnek a szerzőtől.

Értékelés: 10/8