Szerző: Dan Wells
Cím: Nem vagyok sorozatgyilkos (I Am Not a Serial Killer)
Fordító: Szebegyinszki Szilvia
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 248

A kritika enyhe spoilert tartalmaz!

Amikor a Fumax Kiadó augusztus közepén bejelentette a legközelebbi újdonságait, ez a kötet keltette fel leginkább az érdeklődésemet, így külön örültem annak, hogy Dan Wells debütáló regénye jelent meg a leghamarabb az öt regén közül. Szerencsére nem is kellett sokat várni rá, bő egy hónapra rá ki is adták a mentális zavarokkal küzdő fiú történetét.

John Wayne Cleaver habár még csak tizenöt éves, máris sokkal közelebbről ismeri a halált bárki másnál. Anyja és annak nővére ugyanis egy halottasház vezetői, így a fiú nyolc éves kora óta segédkezik a hullák tisztításában, összevarrásában. Ezen kívül megszállottja a sorozatgyilkosnak. Ismeri a történelem összes nagy sorozatgyilkosát, tudja, hogyan gondolkodnak, miről lehet felismerni őket. Éppen ezért fél attól, hogy egy nap ő is azzá válik, ezért szabályokat állít fel magának. Ám amikor a városukban egyre több gyilkosság történik, muszáj lerombolnia a maga által épített falat, hogy megtalálja az elkövetőt. Ám amikor rájön, hogy mivel van dolga, minden megváltozik.

Mivel nem olvastam a Dexter-könyveket és a sorozatot sem láttam, én nem fogom összehasonlítani a két művet. Számomra nagyon eredeti volt az alapötlet, hogy van egy fiú, akiben teljes egészében megvannak a sorozatgyilkossá válás hajlamai, de mégis megpróbál ellenállni neki. Az első fejezetek éppen ezért nagyon tetszettek, csak úgy faltam a lapokat, annyira élvezetes volt az írás. De később, amikor fény derül a gyilkos kilétére - úgy a kötet harmadánál -, nálam minden megváltozott. A könyv elvesztette varázsát, és számomra nem volt több, mint egy átlagos mű. A történetbe ugyanis a szerző behozta a természetfelettit, és tette mindezt oly módon, hogy ezáltal az egész sztori teljesen hiteltelenné vált számomra. Éppen ezért ha már hasonlítani kellene egy TV-sorozathoz a regényt, én az Odaát című szériát hoznám fel példának.

Lehet, én voltam figyelmetlen, hiszen a fülszöveg utolsó mondata is utal a gyilkos emberfeletti képességére, valamint a műfaji besorolás (misztikus thriller - amivel egyébként én nem teljesen értek egyet) is segít az olvasónak eligazodni, hogy mit várjon a könyvtől. De én mindvégig azt hittem, hogy a regényben tényleg egy sorozatgyilkost kell elkapni, és kíváncsi voltam, hogy John hogyan fogja megtalálni az illetőt a saját képességeinek felhasználásával. Ehhez képest, amint lelepleződik a gyilkos személy és hogy micsoda is ő valójában, már nem sok hasznát vesszük a fiú "képességének".

A szerző stílusa ezzel szemben nagyon jó, tényleg olyan volt, mintha egy tizenöt éves gyermek naplóját olvasnám, és sikerült jól megragadni a szociopata-vonalat is. Amivel már nem tudok teljesen egyetérteni, az az, ahogy a John lereagálja a természetfeletti megjelenését. Szinte meg sem lepődik rajta, nem tesz fel kérdéseket (vajon többen is vannak?, mi lehet tulajdonképpen?, hogyan maradt eddig titokban?), ezzel pedig még inkább azt érte el a író, hogy ez a fajta húzás az én szememben nem sokat ért.

Amiért viszont dicséret illeti a szerzőt, hogy nagyon sokat kutatott a sorozatgyilkosok után. Több híres-hírhedt elkövetőről szó esik (Sam fia, John Wayne Gacy), valamint megtudjuk, hogy az ilyen emberek 95%-ra mi jellemző. (Ezek a tulajdonságok megvannak Johnnál is.)

A regénynek van folytatása is, a második kötet (Mr. Monster) 2010-ben jelent meg angolul, a harmadik, záró kötet (I Don't Want To Kill You) 2011-ben, de az első kötet teljesen lezárt, kerek egészet alkot. A szerző másik sorozata a Partials-trilógia első kötete szintén a Fumax Kiadó gondozásában jelenik meg 2013-ban.

Értékelés: 10/7