Szerző: Jo Nesbø
Cím: Csótányok (Kakerlakkene)
Fordító: Petrikovics Edit
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 416

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Jo Nesbø Harry Hole-sorozata itthon már javában nagy népszerűségnek örvendett, amikor megjelent Magyarországon az első (Denevérember) és a második (Csótányok) kötet. A sorozat hazai kiadója a norvég kiadó javaslatára a harmadik, Vörösbegy névre hallgató résszel ismertette meg a futballistából lett zenész és bestseller-szerző nevét. Én abban a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy az eredeti sorrendben vehetem kezembe a regényeket, így egy egységes képet kapok Nesbø írói, Hole karakterfejlődéséről.

Bangkokban egy éjjel holtan találják a norvég nagykövetet egy motelszobában. A helyzetet nehezíti, hogy az őt megtaláló lány egy prostituált, a motel recepciósa pedig a közvetítő, de ők nem árulhatják el a teljes igazságot, mert Thaiföldön - ahogy számos más országban - tiltják és büntetik az ősi mesterséget űzőket. Továbbá az áldozat táskájában pedofíliára utaló képeket találnak. Atle Molnes azonban nem egy egyszerű diplomata, hanem a norvég miniszterelnöki évtizedes jó barátja. Éppen ezért az ügyet teljes diszkrécióval kell kezelni, ám a szálak felgöngyölítésére nyitva álló határidő is véges: éppen ezért esik a norvég hatóság választása Harry Holéra, őt küldik a thai fővárosba, hogy segítse az ottani nyomozók munkáját. Miközben Harry az alkohol iránti vágyával küzd, megismer egy teljesen más világot, ahol a szexuális perverziók, a korrupciók és szerencsejátékok olyan hétköznapi dolgok, mint máshol a bevásárlás.

Egy héttel ezelőtt fejeztem be a Denevérembert, és szinte azonnal neki is láttam a folytatásnak. Eleinte nem értettem, hogy miért kapott annyi hideget az első rész, és hogy miért nem engedte a norvég kiadó avval kezdeni a sorozat kiadását, de a Csótányok után megkaptam a választ. Harry Hole második kalandja számomra csalódást okozott. Nem a történettel van baj, az megfelelő módon ki van dolgozva, hanem azzal, hogy főhősünk szinte teljesen ugyanolyan helyzetekbe kerül, mint Ausztráliában, így Nesbø nem sok eredetit tudott felmutatni ebben a regényében. Ugyanúgy megjelenik és nagy hangsúlyt kap a prostitúció és a homoszexualitás (ezen a téren egyedül a pedofília  nevezhető "új" dolognak), a szerencsejátékok, a bunyó, a történet főbb pontjai pedig nagyjából megegyeznek az ausztrál kalandéval (gondolok itt egyes szereplők halálára). Ez után a kötet után elgondolnék, hogy kíváncsi vagyok-e a folytatásra, mert ha minden rész ugyanazt adja, csak a helyszín változik, akkor egy idő után megunnám, és hagynám a fenébe az egészet. Ezért is szerencsésnek mondhatom magam, mert tudom, hogy a következő könyvek sokkal jobbak lesznek (a legtöbb hazai kritikus szerint a Vörösbegy a legsikerültebb). 

Ugyanakkor ha önálló kötetként tekintek a regényre, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon is rendben van. Ha eltekintünk attól, hogy időnként leülepszik a sztori, és az olvasó már a pokolba kívánja az egész körítést, csak haladjon a nyomozás, egy izgalmas krimit vehetünk a kezünkbe. Nesbø ismét egyet fizet, kettőt vihet regényt adott ki a keze alól: Thaiföld nevezetességei, hagyományai, az igazi bangkoki éjszakai élet ugyanakkora hangsúlyt kapnak, mint a tanúvallomások és a bizonyítékok. A sztori nagyon szerteágazó, egy idő után el is vesztettem egy pár pillanatra a fonalat, hiszen a meggyilkolt Atléról és a történet egyéb hőseiről szinte fejezetenként újabb és újabb információt kapunk, amelyek nagyban változtatják a lehetséges elkövetőkről kialakított véleményünket. Itt valóban senki sem az, akinek mondja magát, mindenkinek meg van a maga kis titka. Ugyanakkor ha az egész krimivonalat lecsupaszítjuk, egy hagyományos bűnügyi regényt kapunk, ahol a tettesnek megvan az indítéka és a tökéletes(nek hitt) terve céljai eléréséhez. Ez viszont különösen tetszett, hogy egy viszonylag egyszerű megoldást adott Nesbø a regény végére, ettől kissé életszagúbbá vált.

Holeról ebben a kötetben elég keveset tudunk meg, viszont gyakran van utalás az előző kötetre, ráadásul két ponton a regény iszonyatosan nagy spoilert tartalmaz a Denevéremberre nézve, nem tudom, ez a későbbiekben is így lesz-e, mert akkor sajnálom azokat, akiktől ilyen módon veszi el pont a szerző az élvezetet. Harry alkoholizmusa mellé egy újabb problémát is kap: Søst, a húgát megerőszakolták és brutális módon megcsonkították, így az miatt is főhet a feje. Gondolom, ez egy afféle átívelő-szál lesz, mert a Csótányokban csak felvázolja az alapszituációt, magára a nyomozásra nem marad Holénak ideje. Kíváncsi leszek, hova fog kifutni ez a történet, és abban is bízom, hogy minél hamarabb a kezembe foghatom a Vörösbegyet, azt hiszem, még nem késő feltenni a karácsonyi kívánságlistámra. 

Értékelés: 10/8